Főrendiházi napló, 1910. II. kötet • 1912. június 19–1913. márczius 15.

Ülésnapok - 1910-36

60 A FŐRENDIHÁZ XXXVI, ÜLÉSE. nált, amit a Fejérváry-kormány rendeletileg életbe léptetett és amit ő utólag is 1906-ban rendeletileg jóváhagyott. Kár volt tehát a coalitios kormány érdeméül felróni azt, hogy e tekintetben a mezőgazdaságról gon doskodott. Áttérek most a tárgyalás alatt álló törvényjavaslat rendelkezéseire. Ez a javaslat rendkivüli körülményekre rendkívüli intézkedéseket tartalmaz. Határt is szab és azt mondja, hogy ezek a rendkivüli intézkedések 1913-ig, tehát egy évre szólnak. Kérdem azt, vajon vannak-e rendkivüli körülmények? Azt hiszem, senki sincs ebben a házban, aki a jelenlegi Balkán-viszonyokat kereskedelempolitikailag ne sorolná a rendkivüli viszonyok közé. Nekünk jelenleg vannak szerződéseink Bulgáriával, Szerbiával, Montenegróval és Törökországgal. Ezek a szerződések természetesen különböző határozatokat foglalnak magukban. Ha már most Bulgária elfoglal Törökországból egy nagy részt, akkor felmerül az a kérdés, melyik szerződés, a bolgár vagy a török alkalmaztassék-e az occupált részen? E viszonyra okvetlenül kell bizonyos tekintetben intézkedni, akár a bolgár, akár a török szerződés elfogadásával, de intézkedni kell rögtön, mert az csak lehetetlen, hogy a volt török részre a jelenlegi török tarifa maradjon életben, tehát intézkedni kell, hogy ott esetleg a bolgár tarifa lépjen életbe. De azonkívül magából a törvényjavaslat indokolásából méltóztatnak látni, hogy két szerződés deczember végén lejár, t. i. a bolgár és görög ; e két szerződés tekintetében tehát valamiképen okvetlenül intézkednie kell a kormánynak, intézkednie kell abban a tekintetben, hogy mi történjék Bulgáriával és Görögországgá] való viszonyunkban 1913 január 1-től. Eölvettetett az őrlési forgalom kérdése, hogy t. i. az a veszély fenyegeti az országot, hogy az őrlési forgalmat ezen felhatalmazás alapján meg fogja honosítani a kormány. Az őrlési forgalom a kikészitési forgalomnak egy neme, ez pedig szerződésileg csak akkor érvényesíthető, ha a nyerstermények szolgáltatója kívánja, hogy nyersterménye az ő számára mint kész czikk vitessék vissza. Már most, hogyan képzeli ebben a házban valaki, s különösen Magyarország gazdái hogyan képzelik, hogy Szerbia fog kérni bennünket, hogy az ő búzája jöhessen be hozzánk és az mint kikészített liszt menjen vissza Szerbiába ? Nálunk a kikészitési forgalom lényege az, hogy a keleti országokból, nemcsak Szerbiából, mert Szerbia ebben a tekintetben talán alárendelt szerepet játszik, hanem Romániából Oroszországból hozunk be búzát és azt kiviszszük Angliába, Németországba, Braziliába, mint lisztet és ezzel itt a belső liszt értékét fölemeljük. Én nem képzelem, hogy ezen felhatalmazás alapján az őrlési forgalomról egyáltalában intézkedni lehetne. Méltóztatott említeni, hogy a békekötés alkalmával fog a kormány rendkivüli intézkedéseket tenni Szerbia érdekében. En igazán nem értem, hogy abban a békéin trumentumban, amely Törökország, Bulgária és más nemzetek közt Londonban esetleg meg fog köttetni, mikép volna ez lehetséges. Hiszen bizonyos pontok lehetnek arra nézve, hogy milyen legyen a jövőre a vám- és kereskedelmi viszony Ausztria-Magyarország és az Ölető államok között, de csak átalános kifejezéssel, hogy t. i. ezen nemzetek részéről Au-ztriaMagyaror zág ne részesüljön kedvezőtlenebb elbánásban. A berlini szerződésben is kiköttetett ez, azok az ujabb állam-alakulatok kötelezték magokat, hogy valamennyi hatalommal szemben a legnagyobb kedvezményt biztosítják. Ez azonban Magyarországot, azt hiszem, semmi tekintetben hátrányosan nem érinti. Már most azt hozzák fel, hogy ezt a, felhatalmazást a kormány arra használhatja fel, hogy a gabona vámját leszállítsa, vagy az állatokat nagyobb mértékben bebocsássa, szóval, hogy megronthatja a jelenlegi állapotot. A kormány az indokolásban egészen világosan kijelentette, hogy ezt a felhatalmazást a jelenlegi vámpolitikai megállapodások keretében óhajtja megadatni. (Mozgás a jobbközépen.) Szórói-szóra így van benne az indokolásban. Már pedig azt gondolom, lehetetlen feltételezni azt, hogy a jelenlegi vámpolitikai megállapodások keretében maradjon a kormány, ha ezen megállapodások lényegét megsérti. Ennek következtében egészen nyugodtan megszavaztatjuk ezt a törvényjavaslatot és minthogy azt gondolom, hogy Magyarország gazdasági életét semmiféle veszély nem fenyegeti, és azt hiszem, hogy a kormány részéről is hasonló nyilatkozat fog tétetni, én a törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés.) Elnök : Kíván még valaki szólni ? Csekonics Sándor gr. jegyző: Chorin Ferencz! Chorin Ferencz: Nagyméltóságú elnök ur ! Méltóságos főrendek ! (Halljuk ! Halljuk !) Mielőtt a kérdés érdeméhez hozzászólnék, reflectálnom kell előttem szólott Matlekovits Sándor ő excellentiájának egy kijelentésére, mely a szőnyegen forgó törvényjavaslattal tulajdonképen semmiféle kapcsolatban nincs. Arra a kérdésre, nézve ugyanis, hogy kiknek az érdeme vagy kiírnék a hibája az 1907-ben megkötött Id egyezés a maga előnyeivel és hátrányaival, ő exeeilentiája azt mondotta, hogy azt Széll Kálmán kötötte meg és a Fejérváry kormány léptette életbe, ennélfogva a coalitió kormánya csak átvette ezt a kiegyezést, amely jó hosszú idővel a coalitió kormányra jutása előtt alkottatott. Ebben tévedő excellentiája. A Széll—Körberféle egyezség, amely a két kormány közti megállapodással 1903. január 1-én köttetett meg, soha életbe nem lépett ; nem lépett életbe 1907-ig semmiféle gazdasági kiegyezés Magyarország és Ausztria között. Igenis, Fejérváry kormánya rendeleti utón életbe léptette a Németországgal való kereskedelmi és vámszerződést. Megengedem tehát, hogy a coalitió kormánya egy bizonyos fait accompli előtt állott, amelyen túl nem tehette magát, de magának az Ausztria és Magyarország közti szer-