Főrendiházi napló, 1910. II. kötet • 1912. június 19–1913. márczius 15.

Ülésnapok - 1910-36

A FŐRENDIHÁZ XXXVI. ÜLÉSE. 59 De ettől eltekintve is nagy, veszteségeket szenvedett az ország. Egyes egyének és tiszteletreméltó czégek, amelyek egész erejöket, szellemi képességüket, vagyonukat a magyar ipar által előállított cikkek exportálására fordították, egyszerre csak azt látták, hogy egész életök munkássága, ennek eredménye, egész vagyonuk elpusztul és ők magok a tönk szélére jutnak. A fogyasztóképesség természetesen szintén csökkent. TJj iparvállalatokról és kezdeményezésekről egyátalában szó nem leket. De nézetem szerint, méltóságos főrendek, nem kell és nem szabad elcsüggednünk. Ha a politikai látóhatáron összetornyosuló sötét felhők szétoszlanak, az a több száz millióra rugó összeg, mely a közforgalomból ki van vonva, a rendes lüktető életet megakasztja s a rendes vérkeringést lehetetlenné teszi, hogyha a gazdasági élet a rendes mederbe visszatér, hogyha a kedélyek lecsillapodnak, akkor nézetem szerint rövid idő múlva rendes viszonyok közé fogunk jutni. A fővárosi nagy pénzintézetek teljes tudatában vannak annak a kötelességnek, amely reájuk hárul, ismerik azt, hogy mivel tartoznak a közgazdasági életnek, méltányolják azt, hogy a közgazdasági élet velük milyen igényeket támaszt, és ezt ne méltóztassanak méltóságos főrendek, üres phrasisnak venni —teljes tudatában vannak annak a következménynek, amely ezen nyilatkozatból származik, a nagy pénzintézetek a helyzet magaslatán fognak állni és minden tőlök telhetőt el fognak követni, hogy ez az időpont a lehető legrövidebb idő múlva be is bekövetkezzék. {Helyeslés), Csekonics Sándor gr. jegyző: Zichy Tivadar gróf ! Zichy Tivadar gr.: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek ! Én a szőnyegen lévő törvényjavaslat indokolását valódi kis remekműnek tartom. A kormány a legszelidebb, a legszerényebb szavakban előadja mindazt, amit nem szándékozik tenni és ad captandam benevolentiam hozzáteszi, hogy esze ágába sem jut oly messzemenő felhatalmazásokat kérni, mint annak idején a coalitiós kormány. Ö csak sürgős, igen sürgős esetekre kívánja ezen felhatalmazást, de természetesen azt ő maga fogja elhatározni, hogy mikor forog fenn sürgősség és mikor nem. Ha tekintetbe veszszük, hogy manapság a törvények valóban villáragyorsasággal készülnek, ha szem előtt tartjuk azt, hogy egy hét lefolyása tökéletesen elég arra, hogy eg}j- törvényjavaslatból törvény legyen, valóban nem képzelhetem magamnak azt a kereskedelmi szerződést, melynek egy héten belül kellene életbelépnie. Ezt az indokolást, ugy hiszem, a sorok közt kell olvasni. Mit kíván tulaj donképen a kormány ? Határozottan azt, hog}

r igen messzemenő eoncessiókat tehessen a Balkán-államoknak. Azt kívánja, hogy elejthesse az állatbehozatali contingenseket. Serényi Béla gr. föidmiveiésügyi minister: Hol van ez megmondva ? Zichy Tivadar gr.: Valószínűleg ! Én csak a sorok között olvasok és valószínűleg oly stipulatiókat kíván felvenni az uj szerződésekbe, melyeket a legmamelukabb képviselő sem merne megszavazni, már azért sem, mert aztán ugyancsak meggyűlne a baja a választóival. Szerintem ezek az okok indították a kormányt arra, hogy ezt a felhatalmazást kérje. A felhatalmazás indokolásában fel van sorolva egy csomó kereskedelmi szerződés, melyet meg kell kötni. Meghatalmazott] ainknak feladata igen könnyű lesz, mert hiszen tudják, hogy mindaz, amit stipulálni fognak, törvényerőre fog jutni. Igen ám, csakhogy a másik oldalon is fogják ezt tudni, és ugy hiszem, hogy azok az államok, amelyekkel alkudozni fogunk, igen követelők lesznek. Az semmikép sem nyugtat meg, hogy ez a törvény csak egy évre szól. Dessewffy Aurél t. barátom már rámutatott arra, hogy 1913. év végén alig lesz lehetséges változtatni a már megkötött szerződéseken, ugy hogy kényszerhelyzetbe jutunk és kénytelenek leszünk még a rossz szerződéseket is megszavazni. Manapság divattá vált ócsárolni, kicsinyelni a coalitiós kormány tetteit, eljárását-. Különösen gyakran halljuk kritizálni az 1907-iki kiegyezést. Magam is elismerem, hogy vannak annak kritizálható pontjai, de azt a coalitió ellenségei sem tagadhatják, hog}^ az a szerződés gondoskodik a mi földmivelésünkről. a mi földmivelő közönségünkről. (ügy van ! Ugy van !) Most a szerződésnek ép ezt a néhány üdvös pontját akarják elejteni. És miért ? Azért, hogy a négy év előtt az annexiós crisis alatt nagyon is megsérült osztrák iparnak uj kivitelt szerezzenek, még pedig a mi mezőgazdaságunk kárára. Én egész szivemből minden jót kívánok az osztrák iparosoknak ; hiszen meghazudtolnám egész multamat, ha nem volnék sympathiával Ausztria irányában. Harminczöt évi működésem alatt ugyanavval az odaadással szolgáltam Ausztriát, mint saját hazámat, de azt már mégsem akarom, hogy a mi rovásunkra gazdagítsuk az ő iparosaikat. De van még egy más ok is, amely szükségessé teszi ezt a felhatalmazási törvényt, és pedig az, hogy a mi külpolitikánk — legyünk őszinték — gyenge, erélytelen. Amit külügyministerünk erélyesseggel nem tud elérni, azt édesgetve mézes madzaggal akarja pótolni, ennek a mézes madzagnak az árát pedig csak fizesse meg a magyar földmivelő. Én a jelen törvényjavaslatot el nem fogadom. (Helyeslés a jobbközépen.) Csekonics Sándor gr. jegyző: Jtfatlekovits Sándor! MatlekovitS Sándor : Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek ! Nem akarom Zichy Tivadar gróf ő excellentiájának példáját követni, hogy olyan körülményekkel is foglalkozzam, amelyek nem tisztán a tárgyhoz tartoznak, de mégis fel akarom említeni azt, hogy hiába dicséri ő a coalitiós kormányt, hogy megvédte a mezőgazdák érdekeit, inert ha a coalitiós kormánynak kellett volna a maiakhoz hasonló körülmények közt az ország közgazdasági érdekeiről gondoskodnia, valószínűleg máskép járt volna el. A coalitiós kormány egyszerűen elfogadta azt, amit a Széli-kormány csi8*