Főrendiházi napló, 1910. II. kötet • 1912. június 19–1913. márczius 15.

Ülésnapok - 1910-34

44 A FŐRENDIHÁZ XXXIV. ÜLÉSE. elleni merénylet terveztetik. Mert mihelyt egyszer kétségtelen az, hogy itt nincs egyébről szó, mint az 1848-iki törvényeknek nem egészen világos, nem egészen praecis és — hogy ugy mondjam — széjjelszórt rendelkezéseiről, sőt azt lehet mondani, hogy érdemben összeesik a törvényjavaslat ama törvényes rendelkezéseknek tartalmával: akkor azt, hiszem, hogy annak az érvelésnek, hogy mi most beleavatkozunk a képviselőház belügyébe, hogy mi egyáltalában a képviselőház autonómiáját szükiteni akarjuk, egyáltalában semmi tartalma és alapja nincs. Ez az, amit én erre vonatkozólag mondani kívántam, s ennek alapján méltóztassék megengedni, hogy e tekintetben a következetlenség vádját magamtól tisztelettel, de teljesen elhárítsam. Mert ellenkezőleg, ha ez a törvényjavaslat törvényerőre emelkedik, akkor is ép ugy fogom vitatni és szilárdan megállni azon tétel mellett, hogy mind a két törvényhozásnak a belügyeire vonatkozó souverainitása érintetlenül kell hogy hagyassák. Szólhatnék még a költségekről, amelyekről a 2. §. intézkedik, azonban minthogy ez még nincs tárgyalás alatt, erre most nem terjeszkedem ki. Altalánosságban arra, amit ő nagyméltósága reám olvasott az én beszédemből, ezekben megfeleltem. Degenfeld Pál gr. jegyző: Prohászka Ottokár. Prohászka Ottokár: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek ! A képviselőházi őrségről szóló törvényjavaslat valamiféle mellékesnek látszó intézményre vonatkozik, voltaképen azonban a mi egész parlamentáris életünknek, fejlődésünknek egy olyan tünetére utal, amely megérdemli épen erkölcsi és egyházi szempontból a komoly reflexiót. Egyrészt ugyan a legprimitívebb, a legközönségesebb igénynek akar eleget tenni, annak, hogy rend és csend legyen a házban, hogy tárgyalni lehessen, másrészt azonban a törvényhozás házára határozottan a disqualificatiónak árnyékát veti. Prónay Dezső b.: Ugy van. Prohászka Ottokár: ... és katonai erőt, katonai szervezetet állit be oda, ahol csak a jog, meggyőződés és tisztelet törvényének van helye. (Élénk helyeslés jobbfelöl) En nem állok benn a parlamenti küzdelemben, s a politikai zavaroknak hullámai, hála Istennek, nem érnek fel hozzám, de épen azért, méltóságos főrendek, talán tisztultál) b szemem, felfogásom van, biztosabb ítéletem azokban a kérdésekben, amelyek nem a parlamenti élet tinóm nuanceira, nem annak a kiszámithatatlan pszichológiának finom árnyalataira vonatkoznak, hanem amelyek olyan tüneteket állítanak elénk, anielyek azután a közérzésben ébresztenek reactiokat. S ezen közérzésnek mezején állva, a közérzést mintegy önmagamba felfogva, vagyok bátor kijelenteni, hogy tekintve azokat a nagy .és fenséges ideákat, amelyek minket a törvényhozásban vezetnek, tekintve a mi felfogásunkat jogról, törvényességről, demokratiáról: határozottan megütközöm azon, hogy a magyar parlamentbe katonailag szervezett őrséget állítunk be a képviselőház elnökének segélyezésére. (Igaz! Ugyvan !) Meggyőződésem szerint ugyanis a parlamentet benn kell hagyni a maga morális, a maga erkölcsi milieujében. (Igaz! Ugy van!) Mi oly idealismussal indultunk épen 1848-ban alkotmányosságunk fölépítésére, nekünk oly mély tisztelet inspirálta érzéseinket a magyar parlament iránt, hogy most, amikor azt látom, hogy őrséget állítunk be, egy határozott decadentiát kell constatálnom (Helyeslések, ellenmondások. Mozgás.) a magyar parlament fejlődésében. (Halljuk ! Halljuk!) Es méltóságos főrendek, itt a decadentiát nemcsak a rendőrben és nemcsak a katonai szervezetben látom, hanem a decadentiát már előbb láttam. Rámutatok erre: a decadentia ott van a jjarlament alacsony niveaura való szállításában, (Igaz! Ugy van! lapsok. Mozgás.) ott van a parlament democratizálásában. De ha kérdezem, ki segítsen ezen, nem felelhetek másként: ezen csak a több erkölcs, a több törvénytisztelet, a nemesebb érzék és igazán finomult democratia segíthet és senki más hatalom e világon. (Ugy van!) Mert valóban, mélt. főrendek, a mi parlamentünk ugy indult, hogy - - amint emlitém, - ideálisan indult és felséges perspectivát nyitott a nemzet reményében. Később azonban látjuk, hogy alacsony szenvedélyek iszapot vetettek be a parlament padjai közzé is (Ugy van! Mozgás.); látjuk azután, hogy még alacsonyabb szenvedélyek ütötték fel ott a fejőket; látjuk, hogy pofozás, hogy gyomrozás, az elnöknek megsértése járta. De mélyen t. méltóságos főrendek, erre a felelet nem az, hogy csendőr, nem az, hogy katonai őrizet és katonai szervezet, hanem ismétlem, erre a felelet: finomabb haladás, democraticusabb, mélységesebb tisztelet. (Mozgás és derültség.) Azt mondják erre, mélyen t. főrendek, (Mozgás. Halljuk ! Halljuk! Elnök csenget.) hogy hát hiszen az államban van rendőrség, csendőrség, daczára a morális törekvéseknek, és hogy más országok parlamentjében szintén megvan ez a rendőri és katonai segítség. De én constatálhatom azt. mélt. főrendek, hogy nekünk végre is arra az álláspontra kell állnunk, hogy mikor itt dönteni akarunk egy fontos dologban, ne nézzünk másféle példákra, ne nézzünk sehová, hanem tekintsük meg a kérdést önmagában és aszerint hozzuk meg mi a döntést, és a magyar törvényhozás" háza és szintere végre is oly színtér, amelyet ki kell vonnunk mindenféle erőszak beavatkozásától. (Mozgás.) Hiszen ha valaki azt ajánlaná, hogy a családon segítsünk, és a családba ne csak cselédet szerződtessünk, hanem szerződtessünk csendőrt is, az mindenesetre nagyon rossz tanács volna, és ha valaki a házasságot még akarná reformálni ugy, hogy a férfi mellé és mögé is detectivet és az asszony mögé