Főrendiházi napló, 1910. II. kötet • 1912. június 19–1913. márczius 15.

Ülésnapok - 1910-34

tí A FŐRENDIHÁZ xxxrv. ÜLÉSE. ház belügyeinek intézését a házszabályok megállapításánál és azok módosítási jogát, azaz a jogalkotási hatalmat. Ennek alapján természetszerűleg a hiteles jogmagyarázatot is e tárgyban souverain módon a két ház autonómiájára bízza.' Az a felfogás tehát, hogy uj törvény szükséges arra, hogy mi a 48-at magyarázzuk, azt hiszem, teljesen tarthatatlan, mert hiszen csakis a képviselőház van hivatva arra, hogy a 48-iki törvény felhatalmazása alapján meghozott házszabályait magyarázza. Ezek nagy alkotmányjogi garantiák voltak, amelyeket itt lefektetett az 1848-iki törvény s ezeket most incidentaliter megváltoztatni és elkobozni nem lehet. {Helyeslések.) Vavrik Béla ő excellentiája nem akarta akkor elismerni azt a distinktiót, amelyet én voltam bátor tenni, hogy az 1848 : IV. t.-cz-ben meg van adva a felhatalmazás arra, hogy mind a két ház magának alkossa meg a tárgyalás rendjére vonatkozó szabályait, de ugyanakkor tartalmaz bizonyos direct utasításokat, amelyeknek értelmében kell, hogy megszerkesztessék ez a házszabály. (Helyeslések a jobboldalon.) Akkor voltam bátor már kimutatni, hogy nem ugy, mint a ministerelnök ur mondta, hogy statútumot hoztak és változtatnak meg, amihez nekünk semmi közünk, nem ugy, mint Vavrik Béla ö excellentiája mondta, hogy ez házszabály, éhez nem szabad nyúlni, hol van itt törvénysértés, akkor is voltam bátor kifejteni, hogy azok az intézkedések, amelyek a képviselőház házszabályaiban foglaltatnak és amelyeket a képviselőház maga a törvény által ráruházott jog következtében megszabott, ezek a detailkérdések elválasztandók, ebből a szenijjontból, azon részétől a házszabályoknak, amelyeket direct a törvény előir és amelyeket a ház kénytelen volt respectálni és kénytelen volt a házszabályokba belevenni. (Helyeslések a jobboldalon.) Ezek között első sorban áll a 15. §. intézkedése, amely előírja, hogy miként lehet egyátalán a már egyszer a maga autonóm jogkörében megalkotott házszabályt megváltoztatni. Hogy minő okok vezették akkor a törvényhozást, bogy ezt a 15. §-t így szövegezze, azt. hiszem, felesleges ilyen nagy jogász uraknak magyarázni. Azonban én ugy látom, nem arról van itt most szó, hogy törvényt magyarázzunk, hogy uj törvényeket indokolva hozzunk és azoknak a szükségességét bizonyítgassuk, itt arról van szó, hogy önök az urak most, csinálnak amit akarnak, az erőszak utján megállani nem lehet, ezt előre megjósoltuk. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Mindenki azt hiszi, hogy ennél már lehetetlen tovább menni, pedig fognak még cziírább dolgok is jönni, mert különösen amikor olyan kormány áll az ország élén, amely nem akarja a békét, képtelenek megváltoztatni ezt a rendszert. Méltóságos főrendek! En azt hiszem, hogy épen a főrendiháznak nem az a hivatása, hogy egyszer pártját fogja a parlamenti anarchiának, a szélsőségnek, hogy másszor pártját fogja a kormányzati anarchiának, amely most uralkodik, hanem feladata és hivatása az, hogy megjelölje azt a középutat, amely biztosítja, hogy ez az ország a szélsőségekbe sodorva nem lesz. Es miután nekem az a hitem, hogy ebből a helyzetből kibontakozás nem lesz addig, amig az országnak közvéleménye fel nem ébred annak tudatára, hogy szakítani kell a két szélső iránynyal, és hogy van még egy irány, amelyet követni lehet, s az a becsületes fokozatos haladás a nemzeti állam kiépítése irányában, (Ugy van f Ugy van!) amely nem keresi a népszerűséget, az olcsó tajísot, viszont azonban nem áll be Tarnóczára bojtárnak, és nem hirdeti az unbedingte Unterwerfungot, és nem hirdeti azt a politikát, amelyet az urak hirdetnek, hogy az ország érdeke kívánja, hogy mindent elfogadjunk, soha semmit ne követeljünk, ne kívánjunk, mert csak így lehet önmagunknak nyugodt kormányzást biztosítani. (Taps a középen.) Kérem a méltóságos főrendeket, méltóztassanak ennek a helyes útnak az irányát megjelölni, méltóztassanak elvetni ezt a javaslatot, amelyben a legnagyobb veszedelmet, a legnagyobb kárt látom, amelyből azt látom, hogy tönkre teszi alkotmányunknak, parlamentarismusunknak legutolsó garantiáit is. (Taps.) Tiltakozom az ellen, hogy ez a javaslat törvényerőre emelkedjék. Elnök: Vavrik Béla ő excellentiája kivan szólni! Vavrik Béla: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! Azt hiszem, hogy június 15-én tartott beszédem, ugy látom, megnyerte a mélyen tisztelt előttem szólott tetszését, mert ezt kell következtetnem abból, hogy azzal oly behatóan foglalkozott, de ebben az esetben csak azt csodálom, hogy akkor nem volt velem egy véleményen a tárgyalt törvényjavaslat elfogadásában. Tudom, hogy a ráolvasás a parlamentben szónoklóknak néha nagyon kellemetlen. En nem vagyok ebben a helyzetben és örülök, hogy ő nagyméltósága akkor tartott beszédemnek egyes részeit idézte. Az igaz, hogy a politikai kérdésekben a következetlenség átalában nem politikai bün, sőt igen gyakran a legelőkelőbb politikusoknak szemére vetik azt, és ha én ugy találnám, hogy ez a vád engem jogosan érinthet, őszintén megvallva, nem rettentem volna vissza annak a súlya alól menekülni. Elvállalnám, de abban a bűnben leledzeni magamat ez alkalommal nem érzem, sőt ellenkezőleg állom mindazt, amit akkor mondottam és állottam, mert abból, hogy ezt a törvényjavaslatot én ma elfogadom, egyáltalában nem következik, hogy ellentétbe jövök akkori álláspontommal, amely abban találta kifejezését, hogy igenis egyik ház a másik háznak belügyeibe ne avatkozzék, bírája az ott történteknek ne legyen. Ebben rejlik mindkét háznak önállósága, függetlensége, autonómiája, ha ugy tetszik souverainitása,