Főrendiházi napló, 1910. II. kötet • 1912. június 19–1913. márczius 15.

Ülésnapok - 1910-34

A FŐRENDIHÁZ XXXIV. ÜLÉSE. ••>,<}. taimnial halasztó indítványt tettem, amely szerint az akkori véderő-törvényjavaslat küldessék vissza a képviselőházhoz azért, hogy az szabályszerüleg tárgyaltassék le és ugy kerüljön ide vissza, s igy mi már a szabályszerűség összes kellékeivel ellátott törvényjavaslathoz járulhassunk hozzá, mivel én akkor is szükségesnek tartottam a véderő szabályozását és rendezését. Sajnos, a főrendiház akkor nem osztozott az én nézetemben, mi kisebbségben maradtunk. S méltóztatnak látni, hogy mi következett be azóta. Azóta, azt lehet mondani, hogy az az óhaj, hogy törvényesen, szabályosan hozassanak a törvények, teljesen mellőztetett. Azt lehet mondani, hogy mi egy absolutismus korszakában élünk, (Igaz! Ugy van! Ellentmondások.) másrészről pedig egy j)árturalom alatt, ahol egy kis körben levő képviselők hoznak törvényeket egy csonka parlament mellett; karhatalom, csendőrség ós önkény uralkodnak Magyarországon. (Igaz! Ugy van! Ellentmondások. ) En megvallom őszintén, hogy ilyen körülmén}

r

ek között, miután én is abban a véleményben vagyok, amelyben Hadik János gróf t. barátom, hogy a június óta hozott törvények tulajdonképen a törvényességnek kellékeivel nem birnak, (Ellentmondások.) ha ma csekély szavamat felemelni bátorkodom, ezt csak azért teszem, mert hiszen a mai viszonyok között előreláthatólag a főrendiház által ez a törvényjavaslat is el fog fogadtatni, a király által szentesittetni fog, amikor is a törvényesség kellékeivel fog birni. Most tehát csak azokat az aggályaimat akarom előhozni a méltóságos főrendek előtt, hogy lehetőleg ne menjünk olyan térre, amely tulajdonképen nem tartozik a főrendiház jogköréhez s amely határozottan mintegy állásfoglalást jelentene azon párturalom mellett, amely ma létezik. Mit foglal ugyanis magában ez a törvény, amely itt tárgyalás alatt van? A képviselőházi őrségről szól. Tudjuk azt mindannyian, hogy alkotmányunknak egyik főalapja és biztositéka az volt, hogy az 1848: IV. t.-cz. szerint minden ház maga állapítja meg a saját souverain hatáskörénél fogva a maga tanácskozási rendjét és szabályait. Az előttünk fekvő törvényjavaslat pedig mit tesz? Törvényben kíván szabályozni olyan dolgokat, amelyek eddig a két ház mindegyikének souverain hatáskörébe tartoztak, s ezáltal kiforgatja tulajdonképen alkotmányunknak ezen igen nagy biztosítékát. Már most, mikor felhozatnak azok a dolgok, melyek a képviselőházban ezen törvényjavaslat benyújtására indították a t. kormányt, én azt találom, hogy akkor, ha mi az 1848: IV. t.-czikknek alapelveit tekintjük, amelyek, — mint mondám, — kikapcsolták e dolgokat azért, mert magasabbra helyezték a ház souverainitását, semhogy a törvény utján, a főrendiház részvételével a király személyének bevonásával, a fegyveres hatalom esetleges igénybevételével intézzék el ezeket, szóval az egyes házak belügyeibe való beavatkozást akarták kizárni, amit magam részéről helyeslek, — én károsnak, veszedelmesnek tartanám, hogyha a főrendiház beleavatkoznék ebbe az ügybe és elfogadná azt az álláspontot, amely e törvényjavaslatban van, elhagyná az 1848-iki törvény 11., 12., 13., 14. és 15. §-aiba lefektetett alapelveket, miért is arra kérem a méltóságos főrendeket, ne méltóztassanak erre a veszélyes útra lépni, hanem ne fogadják el ezt a törvényjavaslatot, küldjük vissza azt, ne avatkozzunk mi pártpolitikába, hanem maradjunk objectivek, hogy ne vonassák be a király személye, sem a fegyveres karhatalom oly dolgokba, amelyek tisztán a ház belügyeire vonatkoznak. Miért is ismételten kérem a méltóságos főrendeket: ne fogadjuk el ezt a törvényjavaslatot, hanem küldjük vissza a képviselőházba. (Helyeslések.) Degenfeld Pál gr. jegyző: Rosner Ervin báró! Rosner Ervin b.: Nagyméltóságú elnök ur! Mélyen t. főrendek! A fő érv, amelyet ő nagyméltósága az imént felhozott, abból áll, hogy e törvény tartalma olyan, hogy nem a törvényhozás elintézése alá tartozik, hanem tulajdon képen a képviselőház souverain jogkörébe, a képviselőház autonómiájára tartozik. Ez szükségessé teszi azt, hogy határozzuk meg közelebbről : mi is folyik a képviselőház autonómiájának fogalmából és mi nem. A képviselőház autonómiájának fogalmából igenis folyik az, hogy a képviselőház maga alkotja meg szabályait, maga értelmezi és maga alkalmazza azokat. Ez felel meg a jogtudomány álláspontjának, ez a judicaturának. Hogy csak egyet idézzek: amikor Bradlaugh perbe fogta a sergeant at arms-t, az angol parlament karhatalmának főnökét, akkor a bíróság kimondta azt, hogy a bíróságnak nincs hatáskörében beleszólni abba a magyarázatba, amelyet a képviselőház saját házszabályainak adott. A bíróságnak éhez joga és hatásköre még akkor sem volna, ha netalán tévesnek tartaná is a képviselőház határozatát. Ez tehát folyik az autonómiából, de az már koránt sem folyik az autonómiából, hogy oly intézkedések, amelyek házszabályok utján is megállapíthatók és szabályozhatók, hogy azok ne legyenek a törvényhozás utján, törvény által szabályozhatók. A legvilágosabb bizonyíték ebben a tekintetben, hogy hiszen maga az 1848: IV. t.-cz. amely ugyanakkor, amidőn világosan kimondja, hogy a táblák saját belügye a rendszabályok alkotása, ugyanakkor többféle oly intézkedést vesz fel a törvénybe, amelyek épugy a hászabályokban lettek volna elintézhetők. Ez bizonyítja tehát azt, hogy lehet törvényben is szabályozni ezeket. Méltóztassanak megengedni, hogy egy kis analógiára hivatkozzam, amely bizonyítja, hogy ez nemcsak lehetséges, de czélszerii is és helyes. Nevezetesen 1879-ben a franczia kormány törvényjavaslatot terjesztett elő a törvényhozás