Főrendiházi napló, 1910. II. kötet • 1912. június 19–1913. márczius 15.

Ülésnapok - 1910-34

1910—1915 A FŐRENDIHÁZ XXXIV. ÜLÉSE 1912 deczember 14-én, szombaton, Jósika Sámuel báró elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — Részvét Luitpold bajor regensherczeg, — nemkülönben Gáli József főrendi­házi tag elhunyta alkalmából,— Csáky Albin gróf búcsúlevele. — Szentesitett törvény. — Királyi meg­hívó. — Vaszary Kolos hercegprímás lemondása, — Csernoch János hercegprímássá kineveztetése. — Az igazoló-bizottság jelentésének tárgyalása. — A főrendiház egy jegyzői állásának, továbbá a bizott­ságaiban, illetőleg bíróságaiban megüresedett tagsági helyek betöltése. — A főrendiház bíróságaiba megválasztott s még esküt nem tett tagok eskütétele. — A mentelmi bizottság jelentésének, — az 1913. évre kiállítandó ujonczok megajánlásáról szóló törvényjavaslatnak és a honvédelmi minister által ezzel kapcsolatosan előterjesztett jelentéseknek, — továbbá az erőhatalomnak a váltón, a kereskedelmi utal­ványon és cheque-ken alapuló jogokra való hatására. — a bérlő és haszonbérlő által elvállalt adófizetési kötelezettség teljesítésére, — a háború esetére szóló kivételes intézkedésekre, — a hadi szolgálta­tásokra, — a lovak és járművek szolgáltatására — és a képviselőházi őrség felállítására vonatkozó törvényjavaslatok tárgyalása. — A jegyzőkönyv hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak: Lukács László, Teleszky János, Zichy János gróf, Hazai Samu báró, Székely Ferencz, Josipo­vich Géza. A belügyminisztérium részéről: Jakabffy Imre államtitkár. (Az ülés kezdődik d. u. 4 órakor.) Elnök : Méltóságos főrendek! Az ülést meg­nyitom. A jegyzőkönyv vezetésére Zichy Rafael gróf jegyző urat kérem fel. A szólni kívánók neveit Vigyázó Ferencz gróf jegyző ur jegyzi. Jelentem a méltóságos főrendeknek, hogy a naplóbiráló-bizottság folyó évi deczember és jövő évi január hónapokra naplókitelesitőkké Rákosi Jenő és Radvánszky Albert báró bizott­sági tag urakat küldötte ki. Tudomásul szolgál. Méltóságos főrendek! Az egész müveit világon élénk és benső részvétet keltett az a gyász­hír, amely Luitpold bajor regensherczeg ő fenségé­nek tegnapelőtt bekövetkezett elhunytát tudatta. Kiváló emberi és uralkodói erények tették a megboldogultat nemcsak népe rajongó szere­tetére, hanem országa határain túl is mindazok tiszteletére és hálájára méltóvá, akik a művelő­désnek, a nemes eszmények cultrtsának lelkes előmozdítóit az emberiség legnagyobb jótevői közé számítják. Kekünk magyaroknak ezenfelül különös okaink is vannak őszinte megilletődés­sel osztoznunk annak a dynastiának gyászában, melyhez Felséges királyunkat és uralkodóházunkat benső családi kötelékek fűzték s mely nekünk felejthetetlen Erzsébet királynénkat adta. Ezek a kegyeletes érzelmek bizonyára a ház minden tagját áthatják, és ezért meg vagyok győződve róla, hogy a méltóságos főrendek egyértelmű hozzájárulásával fogok találkozni, midőn beje­lentem, hogy a gyászeset alkalmából a főrendi­ház őszinte részvétét még a tegnapi napon táviratilag közöltem a bajor országgyűlés felső házának elnökségével. (Átalános helyeslés.) Azt hiszem, kimondhatom, hogy a méltósá­gos főrendek ezen bejelentésemet egyértelmű hozzájárulásokkal méltóztatnak tudomásul venni. (Helyeslés.) Ezzel kapcsolatosan bemutatom a bajor főrendiház elnökének, Fugger grófnak a mai napon érkezett sürgönyét, melyben a kifejezett részvétért az elnöklete alatt álló ház nevében is mélyen érzett köszönetét nyilvánítja.

Next

/
Thumbnails
Contents