Főrendiházi napló, 1910. II. kötet • 1912. június 19–1913. márczius 15.
Ülésnapok - 1910-34
A FŐRENDIHÁZ XXXIV. ÜLÉSE. 29 Méltóztatnak ezt is tudomásul venni. .Fájdalommal jelentem a méltóságos főrendeknek, hogy Gáli József élethossziglan kinevezett főrendiházi tag folyó évi október hó 31-én Budapesten elhunyt. A megboldogult hosszú közpályáján ugy az igazságszolgáltatás, mint a törvényhozás terén mindenkitől elismert odaadással és hazafias buzgósággal teljesítette kötelességét; az utóbbi téren előbb mint képviselő, utóbb pedig mint ennek a háznak 1887 óta egyik legtevékenyebb, köztiszteletben álló tagja. Politikai téren kifejtett működésének kiemelkedő mozzanata volt az a lelkes fáradozás, melylyel a románok közt a hazafias irány terjesztésében közreműködött. Munkás életének emlékét mimlnyájunk kegyeletére méltóvá tette az a mindvégig lankadatlan érdeklődés, melylyel ennek a háznak ugy bizottsági mint nyilvános tanácskozásaiban úgyszólván élete utolsó perczéig részt vett. A méltóságos főrendek bizonyára kegyeletes részvéttel örökítik meg emlékét mai jegyzőkönyvükben, s jóváhagyólag veszik tudomásul az elnökség azon intézkedését, hogy ravatalára a főrendiház nevében koszorú helyeztetett (Helyeslés.) Azt hiszem, a ház hozzájárulásával ezt határozatképen mondhatom ki. Bemutatom Csáky Albin gr. királyi tárnokmester urnak a méltóságos főrendekhez intézett búcsúlevelét. Kérem annak felolvasását. Zichy Rafael gr. jegyző (olvassa): »Nagyméltóságu elnök ur, méltóságos főrendek! Mély megindultsággal vettem azon nagybecsű búcsúzó sorokat, melyeket Vavrik Béla dr. alelnök ur ő nagyméltósága m. h. 30-án 545. sz. a. a nagyméltóságú főrendiház nevében elnöki állásom alól való legkegyelmesebb felmentésem alkalmából hozzám intézni méltóztatott. Megválva a főrendiház elnöki székétől, nem mulaszthatom el jelen soraimmal a magam részéről is hálás köszönetet mondani a nagyméltóságú ház igen t. tagjainak azon buzgó hazafias törekvésért és komoly kötelességtudásért, melylyel nekem az elnöki tisztség méltó betöltését mindenkoron megkönnyítették; és nem hagyhatom megemlítés nélkül azon benső mély megnyugvást és elégtételt sem, melylyel azon értésemre hozott kitüntető elismerés tölt el, melylyel a nagyméltóságú ház a legjobb erőmhöz mérten mindenkor hazánk javának előmozdítására és a főrendiház tekintélyének emelésére czélzó buzgó törekvésemről megemlékezni méltóztatott, mely megtisztelő elismerés tanúbizonyságot tesz előttem arról, hogy ezen igyekezetem a nagyméltóságú ház előtt méltánylásra és megértésre talált. Midőn tehát az elnök úr őnagyméltósát felkérném, kegyeskednék a nag3 r méltóságu Háznak nagybecsű és megtisztelő megemlékezéséért hálás szívből fakadó köszönetemet tolmácsolni, kérem, fogadja egyszersmind kiváló nagyrabecsülésem és mély tiszteletem kifejezését, melylyel maradok Szepesmindszenten, 1912. évi november hó 7-én, elnök ur ő nagyméltóságának és a méltóságos Főrendeknek őszintén tisztelő köteles kivé Csáky Albin gróf.« Elnök: Méltóztatnak tudomásul venni ? (Átalános helyeslés.) Bemutatom a niagy. kir. ministerelnök ur átiratát egy törvényjavaslat szentesítésének megtörténte tárgyában. Kérem annak felolvasását. Degenfeld Pál gr. jegyző (olvassa a ministerelnök átiratát a leány kereskedés elnyomása végett Parisban létrejött nemzetközi egyezmény és a hozzátartozó záró jegyzőkönyv beczikkélyezéséről szóló törvényjavaslat szentesítése tárgyában.) Elnök: Tudomásul szolgál. Bemutatom a m. kir. belügyminister urnak átiratát, melyben arról értesít, hogy dr. Wolff Károly élethossziglan kinevezett főrendiházi tag részére a kegyelmes királyi meghívó levelet kieszközölvén, azt egyidejűleg kézbesítés végett Szeben vármegye főispánjának megküldte. Az átírat kiadatott az igazolóbizottságuak. Tudomásul szolgál. Bemutatom a magy. kir. vallás- és közoktatásügyi minister ur átiratát a herczegprimási állásban történt változás tárgyában. Kérem az átirat felolvasását. Zichy Rafael gr. jegyző (olvassa az átiratot, •mely szerint Vaszary Kolos bibomok, herczegprimási és esztergomi érseki állásáról saját kérelmére felmentetett — és Csemoeh János kalocsai érsek. 1913. évi januárvas 1-étbl kezdödöleg herczegprimássá és esztergomi érsekké kineveztetett.) Elnök: Az átirat kiadatott az igazolóbizottságnak. Beöthy Zsolt ő méltósága kivan szólni. (Halljuk!) Beöthy Zsolt: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! (Halljuk!) A törvényhozások a nemzeti életnek nemcsak irányitói és szabályozói, hanem erkölcsi javainak őrzői is; legalább azok kellene hogy legyenek. A nemzet ezen erkölcsi javai között, azt hiszem, a legkiválóbb és legfontosabb a nemzeti közösségnek az az érzése, amelyben különböző magánérdekek, helyi érdekek, gazdasági érdekek, osztályérdekek, felekezeti érdekek kibékülnek és egy közös czélnak harmóniájába olvadnak be. Ma, amikor erőnket politikai viszálykodás emészti, amikor ennek ez erőnek egységére és osztatlanságára a legnagyobb szükségünk volna; amikor ezt az egységet, ezt az osztatlanságot a határainkon fenyegető veszély a leghangosabban követeli: ma magyar lelkünk áhitva és kétszercsen érzi ennek a drága erkölcsi javunknak, a nemzeti összetartásnak, a nemzeti közösség érzésének értékét. Ebből a magyar lélekből, ennek teljes tiszteletével és hálájával legyen szabad egy pár rövid szóval megemlékeznem imént bejelentett visszavonulásáról a magyar katholikus egyház főpásztorának, aki magas egyházi és politikai
