Főrendiházi napló, 1910. II. kötet • 1912. június 19–1913. márczius 15.

Ülésnapok - 1910-32

A FŐRENDIHÁZ XXXII ULF.SK 21 elnökségnek rendelkezésére, amelyekkel a parlament rendjét és a tanácskozás szabadságát biztosítani tudja, és amelyek másrészről körülbástyázzák a képviselők jogait házszabályilag és ha tetszik, törvényileg is, hogy igy a törvény szentsége alá helyeztessék a képviselők immunitása. Hadik János gr.: Az elnökkel szemben? Lukács László ministereinök:... az elnökkel szemben is, sokkal precisebben, mint ahogy az eddigi törvényekben ki van fejtve. Ez volt az objectiv alap, amelyen én a békés kibontakozást lehetségesnek tartottam, és megvallom, most is ebben a véleményben vagyok. Azt azonban, hogy egy kisebbség azt a gyakorlatot folytassa, amely nálunk, fájdalom, a parlamenti életnek igen nagy kárára folytattatott, azt, hogy a kisebbség dictálja a többségnek, hogy ki legyen annak vezetője; azt, hogy a kisebbség dictálja az uralkodónak, hogy ki legyen tanácsadója, bocsánatot kérek, eltekintve minden személyes vonatkozástól, olyan veszedelmes princípiumnak tartom, amely

7 mellett a parlamentáris életet és annak continuitását fentartani nem lehet. (Helyeslés.) Hadik János gr.: Igen, mert más országban az illető magától megy és nem várja, hogy az ellenzék ezt feltételül szabja. Lukács László ministereinök: Igenis, a kormány elmegy helyéről, amikor akár az uralkodó, akár a többség elvonja tőle a bizalmát, de hogy valamely kormánya azért hagyja el a helyét, mert a kisebbség bizalmatlansággal viseltetik iránta, ilyen szabályát^ az alkotmányosságnak nem ismerjük sehol. (Élénk helyeslés.) Hadik János gr.: Azért, mert ilyen csínyt követett el. Lánczy Leo : Másutt nincs is olyan kisebbség. Lukács László ministereinök: Szives volt ő excellentiája az abauj-szántói dologra is kiterjeszkedni. Itt igen furcsa eset történt, amely nagyon jellemző világot vet az abaujmegyei ellenzék vezetőinek felfogására. Abauj-Szántóban t. i. az történt, hogy mikor a munkapárti képviselő beszámolót mondott, ezzel kapcsolatban népgyűlés is volt, amely a pártokra való tekintet nélkül, ugy mondhatom, pártközi jelleggel bírt és melyen az ellenzéki pártelnök és az ellenzék primipilusai határozati javaslatot indítványoztak' amely követeli a képviselőtől, hogy járjon közbe a kormánynál aziránt, hogy a képviselők mentelmi joga törvényben biztosittassék, sokkal alaposabban, mint ahogy ez eddig történt. Az illető munkapárti képviselő ezt a határozati javaslatot elfogadta, és ez a lajjokban megjelent. Én távol a fővárostól értesültem róla . . . Hadik János gr.: Semmit sem tudva róla előzetesen ? Lukács László ministereinök: Igenis hallottam róla, de akár hallottam., akár nem, nem változtat azon a tényen, hogy azt az ellenzék proponálta, (Utjy van!) és mikor azután én hozzájárultam, akkor az ellenzék visszavonta. A dolognak valami nagy fontossága nincs, mindenesetre csak annyiban jellemző, hogy a míg a t. ellenzék azt hitte, hogy én nem fogom elfogadni ezt a javaslatot, addig az egy igen értékes garantia volt, attól a pillanattól kezdve azonban, amint megtudták, hogy én igenis hajlandó vagyok elfogadni, elvesztette az értékét és más képviselő urak összejővén, tiltakoztak az ellen, hogy ilyenféle lépés történt. (Derültség.) Ez mindenesetre igen jellemző az ottani ellenzék eljárására nézve. Ami a választójogi kérdést illeti, erről talán most, e jhllanatban nem volna czólszerü behatóbban beszélgetni. (Halljuk!) Erre nézve is nyilatkoztam számtalanszor, hogy a kormány a demokraticus és liberális választói jog megalkotása tekintetében, amelyet a korszellem, a haladás, a társadalmi igazság követel, igenis el fog menni a maga javaslatával addig a határig, amelyen tul igen kényes érdekek sérelme nélkül már nem mehet. Ha a t. ellenzék abban a véleményben van, hogy ez nem elég, hanem tovább kell menni és hogy ha ő excellentiája, aki a plurális javaslat megalkotásának mindenesetre egyik factora volt. abban a véleményben van, hogy az, amit mi nyújthatunk, távolról sem annyi, mint amit ő nyújthat, vagy amit nyújtani hajlandó lett volna, erre csak azt mondom, hogy ez a kérdés csak akkor volna igazságosan megítélhető, ha a nagyközönség abban a helyzetben volna, hogy az ellenzéktől követelje ígéreteinek beváltását, ellenben Ígéretet adni, még pedig azzal a tudattal, hogy az illető nem lesz köteles beváltam ezt, azt hiszem, vajmi csekély értékkel bir. (Elénk helyeslés és éljenzés.) Hadik János gr.: Méltóságok főrendek! Tudom, hogy felszólalási jogom tulajdonkéjjen nem volna. De azt hiszem, nem élek vissza a méltóságos főrendek türelmével, midőn arra kérem, méltóztassanak megengedni, hogy egész röviden ne a ministereinök ur egész válaszára, hanem csak arra az egy esetre tegyem meg rectiflcáló megjegyzéseimet, amely nem akarom, hogy hamis világításban legyen az ország színe előtt: t. i. az abauj-szántói esetre. Abauj-Szántón, t. ministereinök ur, nem Abauj-Torna vármegye ellenzéke volt jelen ; ez téves informatio. Abauj-Torna vármegye ellenzéke erről nem tudott semmit, csak azt, amit a kormánypárti lapok beharangozásából hallott. Ezekre azonban nem vetett ügyet és csak később reűectált reá, amidőn már ez a határozati javaslat megjelent, és amikor a különféle nyilatkozatok megtörténtek. A kerületi ellenzék, vagyis a függetlenségi párt a gönczi kerületben a kormánypárti képviselő beszámolója előtt tartott egy értekezletet, ahol az a három függetlenségi ur