Főrendiházi napló, 1910. II. kötet • 1912. június 19–1913. márczius 15.

Ülésnapok - 1910-32

:>j A FŐRENDIHÁZ XXXII. ÜLÉSE. — az elnök nem volt közte, amint a ininisterelnök mondja, —• bárom tekintélyes tagja a függetlenségi pártnak ezt az eszmét felvetette, amely után az ottani kerületi függetlenségi párt azt határozta, hogy a beszámolón és az utána hirdetett népgyűlésen nem vesz részt; aki akar, elmehet és ha arról van szó, hogy Bárczay képviselő ur olyan nyilatkozatot akar tenni, amelynek alapján ő le fogja vonni a consequentiákat és ott fogja hagyni a kormánypártot, ennek természetesen csak örülni fognak : egy kormánypártival kevesebb lesz és az ő kerületüket egy olyan képviselő fogja képviselni, aki nem vesz részt a további kormánypárti parlamenti brutalitásokban. Ennek ők örültek volna és ez érthető. Aki akart, az erre a gyűlésre elmehetett. Három négy ur el is ment. Külön népgyűlést hívtak össze és e népgyűlésen véletlenül csak kormánypárti tudósítók voltak jelen, akik azoknak az uraknak, akik e javaslatot előterjesztették, a beszédeit nem közölték, csak kivonatosan, és véletlenül kifelejtették megmondani azt, hogy beszédeiknek veleje az volt, — akár helyesen cselekedtek, akár nem, akár üdvösnek tartja ezt a ministerelnök ur az ország érdekében, akár nem — hogy azt mondották, hogy a inig Lukács László lesz a ministerelnök és Tisza István lesz a képviselőház elnöke, addig békéről egyátalán szó nem lehet. Ez kimaradt a tudósításból. Meghozták a határozatot, és a képviselő ur azt magáévá tette. A kormánypárti tudósítások felolvasásával nem akarom a méltóságos főrendeket untatni, de a ministerelnök urnak bármikor rendelkezésére bocsátom azokat. — Az előre való beharangozás szerint igenis megtörtént a nagy dolog, a kormánypárti képviselő elfogadta az ellenzék határozati javaslatát és magára vállalta, hogy levonja ebből a consequentiákat is. Ezen eseményeket az abauj-tornamegyei ellenzék tényleg csak utólag tudta meg, és a mikor megtudta és egy gyűlésen ezt a kérdést tárgyalta, egyhangúlag kimondotta, — és ezt mégis kénytelen vagyok felolvasni — hogy (olvassa): »A megyei függetlenségi párt mai értekezlete szükségesnek tartja kijelenteni, miszerint a párt az Abaujszántón 1912. évi szeptember 1-én tartott népgyűlés megtartásáról és határozatáról előzetesen egyáltalában nem birt tudomással.« Ezt méltóztatik kétségbe vonni? Ezen tisztességes, szavahihető emberek jóhiszeműségét ? Azt hiszem, hogy nem. Pedig ez a lényeg. Lukács László ministerelnök: Nem ez a lényeg! _ Hadik János gr.: r

Azután ezt mondja a határozat (olvassa) : »Es ámbár az országgyűlési képviselők mentelmi jogának törvényben leendő biztosítását s ezzel kapcsolatban az elnöki önkény lehetetlenné tételét a maga részéről is feltétlenül szükségesnek tartja: ennek daczára az abaujszántói népgyűlés határozatát a jelenlegi politikai helyzetből való kibontakozásra alkalmas alapnak egymagában nem tekinti, azzal magát annál kevésbbé azonosítja, mivel meggyőződése szerint a szövetkezett ellenzék parlamenti küzdelme az eddigi módon mindaddig folytatandó, s a válság megoldása másrészt csak akkor lehetséges, amikor a június 4-én és azt követőleg alkalmazott parlamenti erőszak megtorlást nyer, annak intézői, Tisza István gr. és Lukács László állásukat elhagyják és a szövetkezett ellenzéki pártok által felállított követelmények teljesülnek.« Ez a tényállás. Ezt az álláspontot foglalta el az abaujtornavármegyei ellenzék, szemben azon kirándulással, amelyet hogy ki rendezett, nem keresem, nem kutatom, nem is érdekel, de amelyről a t. ministerelnök urnak mindenesetre előzetes tudomása volt, amely be volt állítva nagy hatással és fényesen, hogy ime, Abauj-Torna vármegye nem kívánja már a ministerelnök fejét, hanem elvi alapon akar vele olcsó békét kötni. Ez lett volna nagy sláger, amelyet ki akart vágni, amely azonban nem sikerült. Csak ezeket kívántam megjegyezni. Elnök: Napirend előtti felszólalás határozat alapját nem képezvén, áttérhetünk, méltóságos főrendek, a napirendre. Napirend szerint következik a közösügyeli tárgyalása czéljából egybehívott országos bizottság húsz rendes és öt póttagjának megválasztása. Kérem a méltóságos főrendeket, hogy szavazólapjukat beadni méltóztassanak. (Megtörténik.) Kivan még valaki szavazni? Senki sem kivan, a szavazást tehát befejezettnek nyilvánítom. Felkérem Széchényi Sándor gr. elnöktársam őnagyméltóságát, hogy a szavazatokat a jegyző urak segélyével összeszámítani és a választás eredményét azután bejelenteni méltóztassék. Ennek megtörténtéig az ülést felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Kérem őnagyméltóságát a választás eredményének bejelentésére. Széchényi Sándor gr.: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! Tisztelettel jelentem, hogy a szavazás megtörténvén, beadatott 51 szavazat és egyhangúlag megválasztattak rendes tagokká: Bohus Zsigmond b., Bogdánovics Luczián patriarcha, Chorin Ferencz dr., Cziráky Antal gr., Dedovics György, Esterházy Miklós hg., Forster Gyula b., Gall József dr., Harkányi Frigyes b., Hosszú Vazul püspök, Lánczy Leó, Laszkáry Gyula, Mailáth József gr., Márffy Emil, Miklós Ödön, Molnár Viktor dr., Rudnyánszky József b., Windisch-Graetz Lajos hg., Zichy Ágost gróf és Zichy Tivadar gr. Póttagokká választattak: Zichy Antal gr., Csekonics Sándor gr., Radvánszky Albert b., Ormócly Vilmos, Draskovich |ván gr.