Főrendiházi napló, 1910. II. kötet • 1912. június 19–1913. márczius 15.

Ülésnapok - 1910-32

A FŐRENDIHÁZ XXXII. ULESE. 19 gyarázni nem lehet, mint ugy, hogy itt a ministerelnök ur kimondja, constatálja azt, hogy igenis az elnöki jogkör nem lévén eléggé korlátozva, hogy a képviselői immunitás, a mentelmi jog nem lévén codificálva: a képviselő az elnöki önkényekkel szemben nincs eléggé megvédve. Innen erednek a conüictusok s ha ezt rendezzük, hagyjatok békében és helyre lesz állítva a jiarlamenti rend. A ministerelnök ur békeapostoli carriereje igen érdekes és változatos. Békét hirdetett, mikor ministerelnök akart lenni és most államférfiúi fölénynyel elitéli a fütyülőket, sípolókat, azokat, akikkel kormányra jutása előtt hónapokig barátkozott és azokat, akikkel hajlandó volt régebben cabinetet alakítani. Heinrich Gusztáv: Akkor nem fütyültek! Hadik János gr.: Elhitette velők, hogy ő az a providentialis államférfiú, aki velők együtt megalapozza az uj Magyarországot. Mikor ministerelnök lett, akkor természetesen azokat rendőrökkel kivezettette. Rögtön ezután ép a főrendiházban, a főrendiházi bizottságban már ismét hajlandó volt a béke megkötésére. Akkor a következő nyilatkozatot tette (olvassa) : »Nem akarok mereven elzárkózni attól, hogy ilyen kényes kérdésben a strictum jus álláspontja is érvényesüljön, és ha megtaláltatnék a reparatio olyan módja, amely egyrészt nem sérti a másik ház tekintélyét, másrészt a főrendiházra nem jár inconvenientiákkal, éhez szívesen hozzájárulna. Tudna is rá egy módot: az ujonczjavaslat tárgyalásának alkalmát lehetne erre felhasználni. Nem kell hozzá más, mint az, hogy a képviselők közül bárki a képviselőházban vesse fel a kérdést e törvényjavaslat tárgyalásánál bármely formában: sem a többség, sem a kormány, sem az elnök nem fognak elzárkózni a kérdés ujabb revelatiója elől. Még ma sem tudja senki, mit értett ö revelatio, reparatio alatt. Azt tartotta, hogy kedvező lesz a hangulat, ha azt hirdeti, hogy békét akar. De ebből nem lett semmi, mert soha az ő békés szándékait concretizálni nem tudta és nem akarta. Persze a főrendiházi tárgyalás és a szentesítés után már egészen másként beszélt ismét a ministerelnök ur. Egy berlini lapnak bécsi tudósítója előtt nyilatkozik és azt mondja, hogy nem tudom, mit akar az ellenzék; kész volnék elmenni, de azért még sem megyek. Többek között ezt mondja (olvassa): » Nincs törvénytelenül létrejött .törvény. Minden, június 4-ike óta a képviselőház által elfogadott törvényt helybenhagyott a főrendiház és szentesitett a király. A kormánynak tehát sem oka, se módja nincs a correcturára. De ha az ellenzék csak formális elégtétel okából és csak egy declaratiót akarna is. akkor is nehezen tudom elképzelni, hogy mi legyen ennek tartalma.* Tehát megint nem tudja, hogy hogyan lehetne ezt megcsinálni. Ezt a békítési módszert folytatja a ministerelnök ur nagyenyedi beszédében, amelyben az ellenzékkel szemben nemcsak a feltétlen megadást hirdeti és követeli, hanem egyenesen ugratja az ellenzéket, mondván ezt (olvassa): »Láttuk azt is, t. uraim, hogy kijelentették, hogy ők csak az erőszaknak engednek, s amikor a rendőrség megjelent a teremben, minden erőszak nélkül egyenként kimentek.* Tehát hibáztatta, hogy kimentek, és nem tették meg azt, amit tegnap kénytelenek voltak, sajnos, megtenni. A ministerelnök ur kicsinyes fondorkodásai közül a legszánalmasabbak egyike az abaujszántói kirándulás; miután ez nem sikerült, »Az Est«-ben az ott kimondott elveket ismételte, és itt a következőkéj.)en nyilatkozik (olvassa) : »En a kibontakozás tárgyi feltételeit és lehetőségét négy uj alkotásban látom. Első ezek között a képviselői mentelmi jog szabatos és határozott körülírása olyan törvényben, amely a képviselőkkel szemben lehetetlenné tesz minden erőszakosságot, — itt már megint védeni akarja azokat a képviselőket az elnöki erőszak ellen, — s amely a kéjaviselőt hivatásának jogkörében feltétlenül megvédelmezi. A képviselők mentelmi jogát biztosítani kívánom a legteljesebb mértékben. Természetes ez alatt nem azt értem, hogy a képviselőt, ha valami delictumot elkövet, ha kihágásban vétkes, ha talán korcsmában verekedik, mindazáltal immúnissá tegyük, mert a mai világban nem lehet ilyen kis királyokat csinálni. De arról feltétlenül gondoskodni kell, hogy a képviselőt, amikor képviselői hivatását teljesiti, megoltalmazza a legteljesebb immunitás.« Mindezen előzetes nyilatkozatok után természetesen mindennek épen az ellenkezője történik. A legdurvábban megsértették a képviselői mentelmi jogot, a legvakmerőbbea alkalmazták az erőszakot és eddig még példátlan mértékben rendeltek ki fegyveres erőt a képviselők kivezetésére, így alkalmazta .a gyakorlatban a ministerelnök ur a békét. A békehúrok pengetése és az erőszak között, azt választotta mindig, ami neki, az ő állásának momentán megszilárdítására a legalkalmasabbnak látszott. Méltóságos főrendek! Még csak egyet akarok a mai helyzet jellemzésére felemlíteni. A ministerelnök ur több rendbeli nyilatkozatában ugy tünteti fel a választójogi kérdésben a dolgot, hogy az ellenzék az, amely megakadályozza az üdvös reform keresztülvitelét. (Igaz! Ugy van!) A democratikus haladásért és a nagy socialis reformért őszintén küzdők tábora, azok a széles néprétegek, amelyek azért akarnak az alkotmány sánczaiba bejutni, hogy az ország ügyeinek irányításában részök legyen, nem fognak felülni azoknak, akik jogkiterjesztést ígérnek és mielőtt azt megadnák, a benne levő értéket és tartalmat elkobozzák. Az elernyedés, az opportunismus és a kormányhatalom előtt való gyáva meghunyászkodás 8*