Főrendiházi napló, 1910. II. kötet • 1912. június 19–1913. márczius 15.

Ülésnapok - 1910-32

1910—1915 A FŐRENDIHÁZ XXXII ÜLÉSE 1912 szeptember 18-án, szerdán. Jósika Sámuel báró elnöklete alatt. Tárgyai: Elnöki előterjesztések. — Hadik János gr. napirend előtti felszólalása és a ministerelnök válasza. — A delegatio tagjainak megválasztása. — Az igazoló-bizottság jelentése. — A jegyzőkönyv liitelesitése. A kormány részéről jelen vannak: Lukács László, Székely Ferencz, Zichy János gr. (Az ülés kezdődik d. u. 4 órakor.) Elnök : Méltóságos főrendek, az ülést megnyitom. A jegyzőkönyv vezetésére Széchényi Bertalan gr. jegyző urat, a szólni kívánók jegyzésére pedig Hertelendy Ferencz jegyző urat kérem fel. Jelentem a méltóságos főrendeknek, hogy Apponyi Antal gr. és Apponyi Henrik gr. nagybirtokosok főrendi jogosultságuk elismerése és királyi meghivólevelök kieszközlése iránt adtak be kérvényeket, amelyek tárgyalás és jelentéstétel végett az igazolóbizottságnak adattak ki. Tudomásul szolgál. Arad város közönsége meghívta a főrendeket az október 6-ának évfordulója alkalmából rendezendő gyász-emlékünnepélyre. A meghívás körözvényileg is közöltetni fog a méltóságos főrendekkel. Méltóztatnak tudomásul venni. Tudomásul szolgál. Az igazolóbizottság beadta jelentését a hozzá utasított ügyekben, a jelentés kinyomatván és szétosztatván a mai ülés napirendjén fog tárgyaltatni. Méltóztatnak tudomásul venni. Következnék a napirend, a napirend előtt azonban Hadik János gr. ő nagyméltósága kivan felszólalni. Hadik János gr.: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! A súlyos parlamenti és alkotmányválság, amely június 4-ike óta állandósult, a tegnapi és a, mai napon a jiarlamentben ismét a legszégyenteljesebb hatalmi őrjöngésre vezetett. Nem zárkózhatunk el az elől, hogy ezekről az eseményekről és a kormány magatartásáról itt ebben a házban ne beszéljünk. Azt hiszem, nem tévedek, ha feltételezem, hogy a méltóságos főrendek akkor, mikor, sajnos, — oly nagy számban magokévá tették a kormány előterjesztését, abban a meggyőződésben voltak, hogy ha tető alá kerül a véderőjavaslat, a kormány komolyan hozzá fog látni ahoz, hogy a parlamenti békét helyreállítsa. Megerősíthették ebben azok a számos nyilatkozatok, melyek azóta a ministerelnök ur részéről elhangzottak a béke kérdésében való felvilágosításul — később kiderült, hogy a közvélemény félrevezetésére. A békenyilatkozatokból most már világosan kitűnik, hogy a ministerelnök ur akarja a békét, csakhogy ugy értelmezi a békét, hogy őt hagyják békében. Hogy mennyire hajlandó lett volna a ministerelnök ur, ha őt békében hagyják, a békét tényleg megkötni, azt bizonyítja egy nyilatkozata, a mely szerint kész volt ezért hűséges házelnökét prédául dobni, kimondván azt »A Nap«-nak adott nyilatkozatában, hogy mivel a júniusi események kiindulási pontja épen a szabályzatlan elnöki jogkör és az ugyancsak rendezetlen képviselői immunitás összeütközéséből keletkezett, nyilvánvaló, hogy a megoldást itt, ezen a téren kell keresni. A nyilatkozat elején visszautasította az ellenzéknek azt a követelését, hogy ő helyét elhagyja, később pedig így praecisirozta a békének lehetőségét. Ezt a nyilatkozatot, azt hiszem, máskép ma-