Főrendiházi napló, 1910. II. kötet • 1912. június 19–1913. márczius 15.

Ülésnapok - 1910-29

A FŐRENDIHÁZ XXIX. ÜLÉSE. 7 Hertelendy Ferencz jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét és szakaszait, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök : A törvényjavaslat ekép részleteiben is elfogadtatván, felkérem azokat a méltóságos főrendeket, akik azt végszerkezetben elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A törvényjavaslatot végszerkezetben is elfogadottnak jelentem ki, miről a képviselőház értesíttetni fog. Következik az 1909. VI—

XI. t.-czikkek módosításáról és kiegészítéséről, valamint az ezzel kapcsolatos intézkedésekről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Kérem a bizottsági jelentés felolvasását. Csekonics Sándor gr. jegyző (olvassa a 'pénzügyi bizottsági jelentést.) Elnök: Kivan valaki átalánosságban szólani a törvényjavaslathoz ? (Nem!) Ha szólani senkisem kivan, a vitát bezárom. Következik a határozathozatal. Kérdem : méltóztatik-e a törvényjavaslatot átalánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni? (Elfogadjuk!) A törvényjavaslatot átalánosságban, a részletes tárgyalás alapjaid elfogadottnak jelenteni ki. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a czim és szakaszok felolvasását. Széchényi Bertalan gr. jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét és 1—16. szakaszait, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 17. §-t). Zselénszky Róbert gróf ! Zselénszky Róbert gr.: Nagyméltóságú elnök ur ! Méltóságos főrendek ! Egy coalitiós törvénynyel van dolgunk, amely életbe sem lépett és máris novelláris módosításra szorul. Ez mutatja, hogy a coalitiós kormány alatt halomszámra létesített törvények mily felületesen, mily pongyolán készíttettek. A jövedelemadóról szóló törvény novellájában azonban én egy nagy hézagot találok. A törvény második czimének 12. §-ában és 5. pontjában ugyanis ugy látom, hogy csak a közvetlen adókat lehet levonni a jövedelemből, de a közvetett adókat nem lehet levonni. Mindnyájan tudjuk, hogy Angolországban az előbbi időkben úgyszólván ideális volt az adóbevallási morál. Aki kezébe vett egy angol újságot, az láthatta, hogy igen sokszor conscience money czimen nyugtázott a pénzügyminister pénzt, sokszor igen nagy összegeket, amelyeket az illetők befizettek azért, mert a lelkiismeretök nem engedte meg, hogy a hajdanában eltitkolt jövedelmök után megtakarított adót megtartsák, és most jövedelemadó formájában lefizették. Mióta azonban a radicalis kormány uralkodik Angliában, azóta egyetlen egy esetben sem tudok találni ilyen conscience money czim alatt befizetett adót. Ez miért van ? Azért, mert a radicalis kormány a lehető legigazságtalanabb és legzsarolóbb módon szedi az adót a földbirtoktól, a házbirtoktól. Ezt azért teszi, hogy kedveskedjék a pártjához tartozó socialismusnak. Ha tisztességes bevallást kívánunk, okvetlenül szükséges, hogy az állam is tisztességesen járjon el az adófizetőkkel. Hogy pedig az államnak befizetett egyenes adó nem jövedelem, azt minden józan ember tudja. Ha megengedjük, hogy az állam oly összegeket, amelyek nem felelnek meg jövedelemnek, jövedelemszámba vegyen, akkor nem követelheti az adófizetőktől, hogy tisztességesen vallják be jövedelmüket. A tisztességes adóbevallás nevében felkérem a pénzügyminister ur ő nagyméltóságát, szíveskedjék ezen igazságtalan, méltánytalan és főkép az adófizetés moráljára igen károsan ható körülményt a novellájába fölvenni. Meg vagyok győződve, hogy végeredményben az állam inkább nyerni fog, mintsem veszíteni, ha az egyenes adó a jövedelemből levonható lesz. Elnök : A pénzügyminister ur ő nagyméltósága kivan szólni. Teleszky János pénzügyminister: Nagyméltóságú elnök ur ! Méltóságos főrendek! Elméletileg kétségtelenül igen sok érvvel támogatható az a felfogás, hogy a jövedelmi adó alapjául szolgáló jövedelemből az egyenes adók, a hozadéki adók, melyeket az adózó fizet, levonandók, miután ezek olyan reálterheit képezik az adózónak, melyek mint előttem szólott Zselénszky Róbert gróf ő exellentiája kifejtette, jövedelemnek a szó szoros értelmében nem nevezhetők. Azt sem lehet vitatni, hogy kétségtelenül áll az a thesis, amit ő excellentiája felállított, hogy mennél enyhébb az adó, annál jobb és hűbb bevallásokra lehet számítani, és hogy mindenütt azt tapasztaljuk, hogy az adóteher súlyosbodása, különösen pedig az adótételek felemelése a vallomások helyességét és korrektségét befolyásolja. Hogy ebben a felfogásban magam is osztozom, annak tanújelét adtam épen a jelen törvényjavaslatban, mely egyetlenegy mélyreható intézkedést tartalmaz, — a többiek, melyek benne foglaltatnak, mind inkább csak technikai intézkedések — t. i. azt az egy mélyebbreható intézkedést, hogy a kereseti adó százalékát 5 százalékról 1—3 százalékra leszállítottam, és tettem ezt nem azért, hogy az illető osztályok adóterhét könnyitsem, mert ez olyan eltolódást idézett volna elő a különböző osztályok megadóztatásában, melyet a compromissumszerüleg keletkezett adóreformban kerülni óhajtottam, hanem tettem tisztán azért, mert számitok arra, hogy az adótételek leszállítása az adózókat helyesebb vallomásra bírja, ami az adók igazságosabb és arányosabb kivetésére fog vezetni anélkül, hogy ez az adók hozadékát csökkentené. Mindannak daczára tehát, hogy elméletileg elismerem, hogy igen sok érv hozható fel amellett, hogy a törvény rendelkezései olyan- irányban módosíttassanak, hogy a jövedelmi adók alapjául szolgáló jövedelemből az adózó által fizetett egyéb közvetlen adók levonassanak, sajnálatomra ezidőszerint nem vagyok abban a helyzetben, hogy ez iránt javaslatot tehessek, és bátorkodom egész röviden rámutatni azokra az okokra, melyek vissza-