Főrendiházi napló, 1910. II. kötet • 1912. június 19–1913. márczius 15.

Ülésnapok - 1910-39

A FŐRENDIHÁZ jusson a törvényhozásnak ugy alsó háza, valamint — miként a jelenlegi törekvésekből látjuk — főrendiháza is. (Ugy van! Ugy van!) Wlassics Gyula ő excellentiája, visszaemlékezvén a véderővitára, azt méltóztatik állítani, hogy az ellenzék akkor nem ellenezte a véderőtörvényt, hanem a jogeszme érdekében utasitotta vissza, mert a jogeszmét akarta megvédeni. Hát ez előttem mindenesetre uj felfedezés, mert én ezt nem észleltem az akkori vitákban. (Derültség.) De bárminő jogeszme lett légyen is az, amelyet az illető t. ellenzéki urak szem előtt tartottak, egy dolog bizonyos: hogy a jogeszme nem védte volna meg a monarchiát a bekövetkezett eseményekben, (Ugy van! Ugy van!) ha mi akkor ^nern hajtottuk volna keresztül a véderőt. (Élénk helyeslés.) Különös állítása ő excellentiájának az is, hogy a véderőt mindenki akarta. JSÍohát én megvallom, nem. egészen értem, hogy az akarásnak micsoda csodálatos és furcsa kifejezésre jutása az, ha ez az akarás obstructioban nyilatkozik meg. (Derültség.) Már pedig tudjuk, hogy körülbelül 10 esztendő óta obstruetioval akadályozták meg a véderő elfogadását. Azt méltóztatnak mondani, hogy jó lenne ez az egész dolog, ha ez compromissum formájában, pártközi megállapodás alakjában jött volna létre. Hát ha van vád, amelylyel igazságtalanul érintik a kormányt,. ez minden esetre az. Mert a többség és a kormány részéről is miden megtörtént, hogy lehetővé tétessék az ellenzéknek részt vennie minden parlamenti tárgyalásban és különösen ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalásában, és amint ő excellentiája méltóztatott ráutalni, tökéletesen ugy áll a helyzet, hogy, amig korábban volt idő, hogy cordon mellett tárgyalt a képviselőház oly czélból, hogy a kitiltott képviselők erőszakos betolakodását megakadályozza, addig véletlenül épen a választójogi törvény minden cordon nélkül tárgyaltatott le; senki sem volt onnan kitiltva, minden képviselőnek joga volt bejönnie, sőt kötelessége lett volna bejönnie, (Helyeslés.) azonban a képviselő urak rendesen ott keresték a bemenetelt, ahol az el volt zárva ós nem ott, ahol nyitva volt. (Derültség.) Szapáry László gróf ő excellentiája méltóztatott az átalános választójog alapjára helyezkedni, legalább elvileg, anélkül, hogy véleményét vagy kívánságait részletesen, concréte formulázta volna és kifogásolja az időpontot, amelyben mi ezzel a javaslattal jövünk, mert hát, amint mondani méltóztatott, Európa minden államában az átalános választójog rendszere uralkodik, tehát bizonyos mértékig anachronismus, hogy mi egy ilyen korlátolt választójoggal jövünk. Erre először is azt kell megjegyeznem, hogy mi nem indulhatunk idegen chablonok után. (Igás! Ugy van!) Főrendiházi napló. 1910—1915. II. kötet. XXXIX. ÜLÉSE. 121 Minekünk a saját spetialis helyzetünket, érdekeinket kell a legnagyobb scrupulositással és óvatossággal mérlegelnünk, mert olyan óriási nagyfontosságú érdekekről van szó, amelyekben az idegen j)éldákra való hivatkozás nem volna helyén. (Helyeslés.) Mert mi felelősek vagyunk azért, hogy a mi érdekeinknek megfelelő választójogot létesitsünk. (Igaz! Ugy van!) Másrészről nem minden országban mutat tényleg jó eredményt az átalános választói jog. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) És ha mégis nem nyilatkozik meg mindenütt annak a veszélyes hatása, azt nem a rendszer jóságának, hanem főleg annak az életerőnek kell tulajdonítani, amelylyel egyes, nálunknál sokkal fejlettebb és hatalmasabb államok birnak, ahol egy elhibázott rendszer nem képes oly pusztításokat maga után vonni, mint a minőket maga után vonhat nálunk, ahol nemzetiségileg, felekezetileg, társadalmilag — fájdalom — az ország nagyon meg van osztva. (Helyeslés.) Az a körülmény tehát, hogy mi most egy ilyen javaslattal jövünk, azt hiszem, nem kifogásolható, annál kevésbbé sem, mert hiszen nem tőlünk függött megállapítani az időpontot, amelyben jönnünk kell. Ha mi azt akartuk, hogy véget vessünk az eddigi visszásságoknak, amelyek a választójog körül tényleg mutatkoznak, akkor nekünk sietnünk kellett ennek a javaslatnak benyújtásával és letárgyalásával és ez az oka annak is, —. és ezzel válaszolok azokra az igazságtalan támadásokra, amelyekkei részint az elnökséget, részint a kormányt illették — hogy, ha mi nem tudunk elkészülni most hamarosan a választójogi törvényeknek még hátralevő részeivel — hiszen négy törvény megalkotása van még hátra — ez lehetetlenné tenné azt, hogy az 1915. évben bekövetkező uj választás már az uj törvény alapján történhessék. Amit ő excellentiája méltóztatett említeni, hogy legalább az összes katonaviselt embereknek meg kell adni a választói jogot, ez, azt hiszem, a jognak túlságos kiterjesztése volna. (Helyeslés.) Hiszen ma, az átalános védkötelezettség mellett, minden ép ember katonaköteles és így tulajdonképen minden emberre jóformán kiterjesztenék a választójogot. Ha mi azokkal a szempontokkal, amelyeket nekünk szem előtt kell tartanunk ezen törvényjavaslat megalkotásánál, hogy t. i. jogkiterjesztő legyen a kellő és jogos határok között, de ne menjen tul a megengedett határon, hogy se a magyarság suprementiája, az állam nemzeti jellege, se pedig az intelligentiának befolyása ne; veszélyeztessék, nekünk okvetlenül bizonyos korlátokat kellett tartanunk; ez a magyarázata annak is, hogy miért kellett a barminczéves korhatárt megállapítani. Ami a nyugvópontot illeti, amire a herczegprimás ő eminentiája méltóztatott utalni, hogy t. i. teljes megnyugvás az ilyen kérdésben nem következik be, ez tökéletesen igy van. Erre nem is számithatunk, hiszen bizonyos, hogy min16