Főrendiházi napló, 1910. II. kötet • 1912. június 19–1913. márczius 15.

Ülésnapok - 1910-39

120 A FŐRENDIHÁZ XXXIX. ÜLÉSE. tegetés, ígéret, fenyegetés hatása, mint ezt az eddigi példák tanúsítják. Ezen egyszerű és szerény megjegyzéseim után honpolgári kötelességenmek ismerem, hogy a törvényjavaslatot elfogadjam, mert jogkiterjesztést foglal magában, és ha azt elvetnők, nem biztosit senki az iránt, hogy mostanában ennél szélesebb térre kiterjedő választói jogot beterjeszthetne ide a képviselőház és senki sem tanúsíthatná azt, hogy mily alakban és mily mértékben biztosítaná az hazánk érdekeit jobban a jelenleginél. Ezért ismétlem, honpolgári kötelességemből kifolyólag a javaslatot, mivel jogkiterjesztést foglal magában, elfogadom. (Helyeslés és éljenzés.) Elnök: Kíván még valaki átalánosságban szólni? Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A ministerelnök ur kíván szólni. Lukács Lászlő ministerelnök: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! (Halljuk!) Érzem a helyzet súlyát, hogy most, a méltóságos főrendek figyelmének ilyen hosszú ideig történt igénybevétele után kell felszólalnom, mégis kötelességet teljesítek, hogyha egy pár perezre — ígérem, lehetőleg rövid leszek — a méltóságos főrendek kegyes jóakaratát a magam részére kikérem. (Halljuk!) Az előbbi, u. n. előzetes kérdés tárgyalásában nem akartam részt venni, mert nem akartam beszédemmel magam is hozzájárulni ahoz a nyilvánvaló tendentiához, hogy mennél később kerüljön a sor a választójogi törvényjavaslat tárgyalására. (Helyeslés!) Azt az egész kérdést Abauj vármegyének felébredt lelkiismerete vetette icle a házba. Mindenesetre megnyugtató körülmény az, hogy az ország összes vármegyéi közül csak egynek ébredt fel a lelkiismerete, és csak egy követeli, hogy a választójogi törvényjavaslat ne tárgyaltassék; ezzel szemben bátran hivatkozhatunk a többi 62 vármegye lelkiismeretére, mely nemcsak hogy nem tiltakozik a javaslat tárgyalása ellen, hanem egyenesen örömmel üdvözli azt és kívánja, hogy abból mielőbb törvény váljék. (Igaz! Ugy van!) Nagyméltóságú főrendek! Ezen felszólalásom alkalmával absolute nem akarok kitérni azokra a személyes invectivákra, melyekben bőven volt részem a tegnapi és a mai napon, és amelyekkel szemben tisztán csakis nyugodt lelkiismeretem védelmez meg. (Élénk helyeslés.) Csak egyetlenegy megjegyzést kell tennem mindazokra a támadásokra, melyekben részesültem, és azt is csak azért, mert, egyik legfőbb biróságunk elnöke részéről ért. És erre is csak annyit kívánok megjegyezni, hogy igen sajátságosnak tartom azt a bírói felfogást, mely egy függőben levő, ilyen kényes természetű vitában a kérdést mindenáron el akar vonni a bíróságtól, és egy oly testületbe akar átplántálni, hol, amint azt Dessewffy Aurél ő excellentiája egyik beszédében megjegyezte, állítás áll szemben tagadással, és ahol a kérdés egyátalában nem dönthető el. Én azt hiszem, a birói felfogásnak sokkal inkább felel meg az, hogyha az ily természetű kérdések a magok rendes bírósága utján döntetnek el. (Élénlc helyeslés.) Kemény Árpád báró főrendiházi tag ur azzal argumentál, hogy a jelenlegi törvény rossz, és csodálatos módon mégis arra a conclusióra jutott, hogy ergo ne reformáljuk a törvényt. Én azt hiszem, miután mindenki elismeri, ho«y a jelenlegi választójogi törvény tényleg igen rossz, •— ez kétszeresen kötelességünkké teszi nemcsak, hogy foglalkozzunk ezzel a kérdéssel, hanem, hogy foglalkozzunk oly időben, hogy lehetőleg a legközelebbi választás már egy jobb törvény alapján történhessék. (Helyeslés.) Azt mondja ő méltósága, hogy azért sem fogadja el ezt a javaslatot, mert abban nincs gondoskodás arról, hogy a választási visszaélések megszüntettessenek; és ebből azt a conelusiót vonja le, hogy a kormánynak nincs forróbb óhajtása, mint az, hogy a jelenlegi választási visszaéléseket a jövőre is biztosítsa és fentartsa. Hát mindenesetre helytelenül itéli meg ő méltósága a kormán}^ intentiőját, és csak azt az egy körülményt méltóztatott figyelmen kívül hagyni, hogy a választási visszaélésekkel szemben szükséges intézkedések nem tartoznak ennek a törvénynek keretébe, azokról egészen külön törvény fog gondoskodni, és a kormány minden esetre kötelességének fogja tartani a gondoskodást arról, hogy mindennemű corrumpáló intézkedés, nemcsak a vesztegetés, hanem az ámítás és a megtévesztés is, lehetőleg megakadályoztassék. Egy másik kifogás, amit különben Wlassics ő exeellentiája is hangsúlyozott, hogy azért sem lehet ezzel a törvényjavaslattal foglalkozni, mert hiszen nem ismerjük még a kerületi beosztás tekintetében a kormány szándékait. Ezt tényleg nem ismerjük, mert nem is ismerhetjük. Hiszen addig, amig a törvény alapvető intézkedései nincsenek megállapítva; mig nincs megmondva, hogy ki választó, természetesen hozzá sem lehet fogni a kerületi beosztás elkészítéséhez és így elhibázott, elfordított, helytelen eljárás lett volna a kormánytól a kerületek beosztásával foglalkozni addig, amig nem tudja, hány választó lesz az országban és minden megyében körülbelül hány emberre fog a választói jog kiterjedni. Ha ő méltósága azt mondja, hogy az országgyűlés képviselőházában jelenleg uralkodó helyzet európai szégyen, hát én ebben vele teljesen egyetértek, csakhogy én az európai szégyent nem abban a törekvésben látom, . . . Széchényi Viktor gr.: A trombitálásban, a sípolásban! Lukács László miniszterelnök: . . . amely oda irányul, hogy a törvényhozás rendes működése biztosittassék, hanem abban, amely minden erővel oda törekszik, hogy lehetetlen állapotba