Főrendiházi napló, 1910. II. kötet • 1912. június 19–1913. márczius 15.

Ülésnapok - 1910-39

118 A FŐRENDIHÁZ XXXIX. ÜLÉSE. a földmivelő nép minden rendezett államnak legerősebb alapja és talpköve és ha én egyszer alkotni akarok conservativ választójogot, akkor arra törekszem, hogy ennek a földmivelő népnek szintén megadjam a kellő befolyást. Lehetséges-e az, ami ennek a javaslatnak az indokolásában foglaltatik, — a képviselőházi bizottság indokolásában, de meg van ez említve a főrendiház bizottságának indokolásában is — hogy t. i. a javaslat féltette az országot a clericális és a nemzetiségi demagógiától? Bocsánatot kérek, méltóságos főrendek, én nem tudom mi az a clericális demagógia. A clerikális szó a »clerus« szótól származik; »XISÍ>OÍ« annyi, mint választott; ezzel a névvel szokták megjelölni a pa]3ságot, tehát ez olyasmi volna, mint valamely papi vagy papi befolyás alatt álló párt, más szóval olyan demagógia, amelyet a papok csinálnak, amelynek ilyen szinezete van. Méltóztassanak végignézni a történelmen, méltóságos főrendek, és méltóztassanak emlékezetükbe visszaidézni az ujabb európai forradalmakat, amelyekben trónokat döntöttek le és uralkodókat fosztottak meg trónjuktól; amelyekben védtelen papokat börtönöztek be ok nélkül és beteg ápoló apáczákat kergettek ki az országból; vajon ezeket a földmivelő nép csinálta-e, vagy pedig a papság által vezetett clericális demagógia? (Helyeslés jobb felöl.) Méltóztatnak tudni, hogy a földmivelő nép sohasem csinál forradalmat; (Ugy van! jobbfelöl.) az becsüli királyát, szereti hazáját, engedelmeskedik a feljebbvalóknak. Megtörténik, hogy belőle is kitörnek olykor-olykor a szenvedélyek egyes concrét esetekben, különösen akkor, midőn mások részéről izgatásnak van kitéve, azonban ennek a népnek magatartásától én soha egy országot, soha egy államot nem féltek. (Helyeslés jobbfelöl). Ha tehát arról van szó, hogy én az országban biztosítani akarom a conservativ alapot és irányt, akkor azt a népet, amely ennek az iránynak legerősebb támasza és alapja, nemhogy kisebbíteném jogaiban, sőt inkább erősítem, és midőn megadom az iparos munkásoknak a választói jogot, — és szívesen megadom, semmi kifogásom sincs ellene — akkor annak a földmives népnek a választói jogát is kiterjesztem legalább abban az irányban, amelyben kiterjesztettem az iparos munkások jogát. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Ismét arra akarok hivatkozni, méltóságos főrendek, amit már máskor is mondtam. Nem akarom a méltóságos főrendeket untatni, azonban átnéztem ezt a törvényjavaslatot, és ugy vettem észre, hogy a szavazatok számában eszközlendő szaporítás nem esik a földmivelő népnek a javára. Egy körülmény azonban mégis megvigasztal, és ez az, hogy megmaradtak és meg fognak maradni választóknak ezen törvény szerint mindazok, akik eddig választók voltak. Akik az 1913. évi választói lajstromokban benfoglaltatnak, azok ezentúl is meg fogják tartani választójogukat, és idővel a cultura terjedésével ismét ujabb és ujabb és tömegesebb rétegek fognak a földmivelő osztály köréből is bejutni a választók soraiba. Ez tehát egyik hiánya, méltóságos főrendek, ennek a törvényjavaslatnak, és azt hiszem, hogy ha ez a törvényjavaslat egyszer revisio alá fog kerülni, és ha nem is teljes revisio utján, de legalább is novellaris utón fog kelleni a törvény hiányain itt-ott segíteni, az lesz a legelső, hogy a földmivelő népességnek nagyobb részesedést fog juttatni az ország az alkotmányos jogukban. (Helyeslés jobbfelöl.) Helyeslem azt, ami a törvényjavaslatban foglaltatik, és az indokolásban is külön ki van emelve, hogy a választójogot nem kötötték a magyarul írni és olvasni tudáshoz. Helyeslem nemcsak azért, mert ezáltal a külföld előtt igen ferde helyzetbe jutottunk volna; hanem leginkább azért, hogy a nemzetiségi kérdésnek a veleje nem a nyelvben, t hanem a szívben és a szív érzelmeiben van. Ápolnunk kell a nemzetiségi népben, hogy szeresse ezt a magyar hazát, hűségesen ragaszkodjék hozzá, amint ragaszkodott ezer éven keresztül. És helyesen jegyzi meg az indokolás, hogy hallottunk sok és szép, fényes beszédet annak idején a képviselőházban épen olyanok részéről, akik nem voltak hivei a magyar államnak és a magyar állameszmének, és tudjuk, hogy például Ausztriában, az ottani parlamentben a legelső szónokok közt voltak a csehek, akik nagyon jól tudták a német nyelvet, de a német érzésből semmi sem volt bennük. Méltóságos főrendek! Ha különösen az, ami a földmives népre vonatkozik, jóvá fog tétetni, akkor ez a javaslat nagyon sokat fog javulni. És ha nem lehet most már, az utolsó pillanatban, ezt megtenni és kiterjeszteni a földmives néj> választójogát, akkor legalább arra kell törekednünk a jövőben, hogy a törvény novellaris utón javitassék meg. hogy eként a földmivelő népet nagyobb arányban részesítsük jogokban. (Helyeslés.) Ez által egy szépséghiba fog kiküszöböltetni a törvényből. A javaslatot különben elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Kíván még valaki szólni ? Degenfeld Pá! gr. jegyző: Gyurácz Ferencz ! Gyurácz Ferencz: Nagyméltóságú elnök ur ! Méltóságos főrendek! A nemzetre nézve életbevágó törvényjavaslat vár elbírálásra e tárgyalásban, amennyiben ez a javaslat az alkotmányos polgári jogoknak, a választói jognak kiterjedését involválja. Igaz, minden nemzetnek a maga törvényalkotásában kell, hogy vezércsillagnak tekintse az állam, a nemzet morális és anyagi érdekeit. Amennyiben nem a haza érdeke volna az irányadó törvényhozásában, akkor az illető testület csak a nemzet sírját ásná meg.