Főrendiházi napló, 1910. II. kötet • 1912. június 19–1913. márczius 15.

Ülésnapok - 1910-39

A FŐRENDIHÁZ XXXIX. ÜLÉSE. 117 képviselő, az ellenzék fel is szóllittatott (TJgy van! TJgy van!), hogy vegyen részt a tárgyalásban ; ha mégsem vettek részt, akkor az nem a többség hibája! (Élénk helyeslés.) Csak ezt akartam elmondani,, illetőleg ezt az állítást akartam rectificálni. Ép oly kevés joggal lehet azt mondani, hogy azon méltóságos urak, akik az imént kimentek, a tárgyalásban teljes szabadsággal részt ne vehettek volna. Épen olyan kevéssé, mint róluk, nem lehet mondani a képviselőház ellenzéki tagjairól sem, hogy a szuronyok nem engedték őket a tanácskozásban részt venni! (Átalános élénk helyeslés.) Elnök: Kivan még valaki átalánosságban szólni a törvényjavaslathoz? Széchényi Victor gr. jegyző: Ő eminentiája a herczegprímás! Csernoch János herczegprimás: Méltóságos főrendek! Oly nagyfontosságunak tartom ezt a javaslatot, hogy valóban mulasztásnak kellene tekintenem, hogyha az eddig felszólalt méltóságos főrendeken kivül más senki sem foglalkoznék részletesebben és bővebben ezzel a javaslattal. Ez a javaslat úgyszólván Magyarországnak jövőjét alajwzza meg hosszú időre, vagy legalább is ezzel vetjük meg az alapját a további fejlődésnek és azért érett megfontolással, nagy óvatossággal kell eljárnunk ezen elsőrendű fontosságú kérdésnek elintézésénél. A törvényjavaslat maga az évtizedek óta követelt jogkiterjesztésnek alapján áll. Tény az, hogy igen sok népróteget vesz fel az alkotmány sánczaiba, amelyek abból mindeddig ki voltak zárva. Körülbelül egy millióra tehető a választók számának szaporodása, amely ezen javaslat következtében rögtön elő fog állni, de meg vannak vetve benne az alapok, hogy a culturának terjedésével, a néjúskolai törvényeknek lelkiismeretes ós szigorú végrehajtásával évről-évre szaporodni fog a választók száma. Épen azért lehet remélni, hogy a kedélyeket, amelyek különösen ujabban folytonos hullámzásban vannak, ez a javaslat mégis némiképen meg fogja nyugtatni. Mondom, némiképen; mert igazán nem vallom azt a meggyőződést, hogy ez a törvényjavaslat, ha törvénynyé válik is, nyugvópontra vinné majd a választási és a javítási agitátiókat. Kern fogja pedig nyugvópontra vinni, nem azért, mintha ennek ez a javaslat volna az oka, hanem ez benne fekszik magának a dolognak a természetében, mert mindig lesznek olyanok, akik nincsenek benn az alkotmány sánezaiban, és mindig lesznek olyanok, akik oda való felvételüket fogják kívánni. (TJgy van! TJgy van! Élénk helyeslés.) És ha talán teljesen ki lenne merítve a férfiosztály és mind belejutna a választók lajstromába, akkor ott van a feminismus; a nők fogják követelni, hogy ők is részesei legyenek a választói jognak. Látjuk ezt Olaszországban, ahol meglehetősen átalános volt már a választójog és legutóbb mégis ismét kiterjesztették; látjuk Érancziaországban, ahol igazán megvan az átalános egyenlő és titkos választójog, s ahol most azon fáradoznak, hogy megvalósítsák a jxroportionalis választójogot; látjuk Belgiumban, ahol úgyszólván élére van állítva a közállapot, ahol óriási forrongások között, sztrájkkal való fenyegetéssel és egyéb erőszakos eszközökkel meg akarják változtatni a belga alkotmánynak valóságosan liberális választói jogát., Én tehát nem hiszem, — és gondolom, nem hiszi senki — hogy ez a törvényjavaslat végleges nyugvópontra vinné a választójog kérdését; valószínű azonban, hogy legalább egy időre meg fognak a kedélyek nyugodni, és azok, akik nem voltak még benn az alkotmány sánezaiban, ha belejutnak, azok lesznek épen, akik sürgetni fogják folytonosan, hogy a választójog mennél tovább és tovább kiterjesztessék. A törvényjavaslat, különösen ugy, miként az az u. n. 40-es bizottság tárgyalásaiból kikerült, a fokozatos jogkiterjesztés alapján áll, ami a történeti fejlődésnek nyugodtabb folytatását és a rázkódtatások elkerülését lehetővé fogja tenni. Rohamosan tenni ebben a kérdésben valami nagy változtatást, ugy hogy a mostani vezetőosztályok teljesen kimaradjanak a parlamentből, azt hiszem, senki sem fogja kívánni, nem is kívánhatja, mert hiszen ez egy csapásra megváltoztatná Magyarország képét és következményül vonná azt, amit pl. Ausztriában látunk, hol az egykori osztrák parlamentnek legm értékesebb emberei és képviselői az átalános és egyenlő titkos szavazat következtében teljesen kimaradtak a parlamentből. (TJgy van!) De, méltóságos főrendek, ennek a javaslatnak, mint minden választói javaslatnak igen sok a gyöngéje. Kagyon helyesen jegyezte meg Wlassics G-yula ő excellentiája, hogy talán nem is lehet alkotni oly választójogi törvényt, amelynek ne volna valami hiánya és amelyhez ne lehetne többet hozzáadni, amit ne lehetne tökéletesíteni. Az egyik és nagy szépséghibája a javaslatnak az, amely alapjában meggyengiti azt a vezérgondolatot, amelylyel ez a törvényjavaslat foglalkozik: hogy t. i. a conservativ irányt akarja szolgálni. Hát én, méltóságos főrendek, elhiszem, hogy ezt akarja szolgálni, de ha ennek a szolgálatába szegődött, akkor igazán igazságosabban, nemesebben és nagylelküebben kellett volna elbánnia a társadalomnak épen azon osztályával, amely mindig a legeonservativebb volt, t. i. a földmivelőnéppel. (Igaz! Ugy van!) A földmivelő nép mégis csak legnagyobb mérvben viseli az ország összes terheit. A földmivelő nép az, amely legtöbbet szolgál, amely saját vérének feláldozásával szolgálja a hazát. A földmivelő nép az, amelyre az állam minden körülmény között biztosan számithat, amely forradalmat nem csinál, amely erőszakosan nem lázad fel az állam intézményei ellen, egyszóval