Főrendiházi napló, 1910. II. kötet • 1912. június 19–1913. márczius 15.

Ülésnapok - 1910-39

116 A FŐRENDIHÁZ XXXIX. ÜLÉSE. törvényjavaslat. De conservativ szempontból sem fogadható el az a megszorítás, mert először épen a földmives osztály ragaszkodik leginkább a valláshoz, a trónhoz, a földmives osztály a legconservativehh, a legállamfentartóbb elem, másodszor mert több olyan megszorítás van e javaslatokban, amelyek a munkaadó és a munkás, a gazda és a cseléd közti viszonyt inkább rontják, semmint javítják. A nemzetiségi kérdéssel hozzák kapcsolatba némelyek azt, hogy miért szorítja meg ép a munkásosztály választójogát leginkább a törvényjavaslat. Régóta hangoztatták s az utóbbi időben, újra hangoztatják azt az argumentumot, bogy a nemzetiségi viszonyok miatt nem lehetséges nálunk átalános és igazán demokratikus választójogot csinálni. En éjienséggel nem osztozom ebben a nézetben. A mi nemzetiségeink testvérei a Balkán-államokban vannak, amelyeknek majdnem mindegyikében a legradieálisabb választójog van érvényben. Ha most, a mi nemzetiségeink látják, hogy ebben a hazában is tudnak demokratikus alapon érvényesülni, akkor meg vagyok róla győződve, nem fogják annyira irigy szemmel nézni külföldi testvéreiket és nem fognak anynyira kikívánkozni. Én pedig megvallom, méltóságos főrendek, bogy a nemzetiségi kérdés orvoslását nem abban látom, hogy a választói jog inkább meg legyen szorítva, hanem inkább abban, hogy legyen egy kitűnő, igazságos, mindenkivel egyformán bánó, de erélyes állami közigazgatás, amely megnyerje a nemzetiségek szivét. A sok megszorítás között van egy a javaslatban, amely a legerősebb : a korhatár. Európa semmiféle jDarlamentjében nincs egy olyan késő korhatár keresztülvive, mint amilyet a jelen törvényjavaslat contemplál, ami által még sohasem állított ki kormány a saját nemzetéről — ami a későn érést ós a politikai éretlensóget illeti — olyan eclatáns, törvénybe iktatott szegénységi bizonyítványt, mint a jelen esetben. Némileg érthetőnek és indokolhatónak tartom a 30-éves korhatárt a passiv választói jogosultságban, mert a törvényhozás termében a teoreticus tudománynál és ifjúkori lelkesedésnél majdnem fontosabb az élet tapasztalataiból leszürődött világnézlet. De az activ választói jogban, ahol a szavazatok igazán csak numerantur és nem ponderantur, ott már keresem az ideálisabb, üdébb és frisebb felfogást, hogy az némileg regeneráló hatást gyakoroljon sorvadt parlamentünkre. Szerencsétlenül választotta meg ezen törvényjavaslat benyújtásának időpontját a kormány. Egy ilyen nagyfontosságú törvényt, amely jóformán az egész alkotmány egyik tartó oszlopát képezendi, nem szabad akkor hozni a törvényhozás elé, amikor a pártszenvedólyek oly magasra vannak felkorbácsolva, mint mostan. Nem tartozik most rám, hogy* a parlamentben levő szomorú helyzetet kritika tárgyává tegyem, de, miután a kormány és az ellenzék között oly óriási összeütközések voltak, nem lett volna szabad ilyen nagyfontosságú javaslatot a parlament elé hozni, ha nincs az ellenzéknek sem közreműködése, sem részvétele előre biztosítva, mert az ellenzék kritikája nemcsak egyik legfontosabb alkotmányjogi garantia, de a közvélemény legbecsesebb megnyugtatója is. Ellenben az ellenzék sem tagadhatja meg kritikáját főbenjáró törvényjavaslatnál, mert azzal inkább az országot, mintsem a kormányt sújtja. Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek ! Minden monarchiának legnagyobb kincse azon szeretet, amelylyel a népek milliói, osztály és nemzetiségi különbség nélkül, a koronán és a dynastián függenek. Énnek ápolása és gyarapítása képezi a kormányok legszebb feladatát. Ha most a korona mérhetetlen bölcseségében, mint azt a trónbeszédekben kegyes volt kijelenteni, több embert akar belevonni az alkotmány sánczai közé és a néj) széles rétegeinek akar politikai jogokat ajándékozni, a királyi kormánynak ugy kellene a korona kegyes szándékát keresztülvinnie, hogy örömünnep legyen széles Magyarországon és hogy hálafohász zengedezzen milliók ajkain. És ime mi történt? Azáltal, hogy a legélesebb politikai ellentétek és harezok közepén állt a kormány a törvényhozás elé a választójogi törvényjavaslattal, azáltal, hogy a nejeknek a trónbeszédeken, alapuló reményei épenséggel nem lettek kielégítve általa, ellenszenvvel nézi azt a csendes polgári osztály és dühöngenek a. nagy néposztályok. Gyámolitva a polgári osztályok egy részétől, forradalomszerű tüntetéssel fenyegetett a munkásság. Agyuk és szuronyokkal fenyegetett vissza a kormány. így történt, hogy örömünnej) helyett majdnem vérfürdő lett. Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek ! Én nem helyeselhetek egy politikát, amely ágyukkal és szuronyokkal fenyegetve ad jogot a tömegek egy részének! Radvánszky Albert b. jegyző: Podmaniczky Géza b.! Podmaniczky Géza b.: Méltóságos főrendek! Távol van tőlem az a gondolat, hogy e törvényjavaslat bírálatához hozzá akarjak szólni. Nem tartom magam hivatva erre, mert a törvényjavaslat érdemleges bírálata sokkal több tanulmányt igényel, mint amennyivel én rendelkezem. De hallottam itt fölszólalni egy pár méltóságos urat, akiknek egyik nyilatkozatára szükségesnek tartom reflcctálni, és pedig arra, amikor azt állítják, hogy a képviselőházban az ellenzék tagjai el voltak tiltva attól, hogy a javaslat tárgyalásában résztvegyenek. Bocsánatot kérek, a képviselőház nyitva volt, bemehetett minden