Főrendiházi napló, 1910. II. kötet • 1912. június 19–1913. márczius 15.
Ülésnapok - 1910-39
A FŐRENDIHÁZ XXXIX. ÜLÉSE. 113 általános választójog nincs seliol a világon, hogy minden magánjogi alany választójoggal bírjon. (Ugy van!) Vannak egyéb pontok is, melyekben teljesen egyetértünk. Mert hiszen pl., azt hiszem senki sem fogja állítani közülünk, hogy bárhol is sikerült egy tökéletes választójogi rendszert alkotni; nincs a világon még oly választójogi rendszer, amelyet tökéletesnek lehetne mondani. Mert a világ minden választójogi rendszere vagy az egyén jogait sérti, vagy pedig a közérdeket nem képes teljesen kielégiteni. Minden teória, minden kísérlet a gyakorlat terén, egészen a legújabb proportionális választójogig, azután a kisebbségi képviselet rendszeréig, csak tapogatózás, örökké megoldhatlan problémának látszik a választójogi rendszer tökéletessége már csak azért is, mert ha 400, 500, 600 kerületbe osztanak egy országot, akkor a bármely kis partialis kerületben megválasztott képviselőt mégis ugy kell tekinteni, mint a nemzet képviselőjót. (Ugy van!) Ez az a pont, amit a tudomány különösen megjelöl és ami bizonyítja, hogy milyen nehéz és milyen úgyszólván alig megoldható feladat a nemzet képviseleti megoldás. Azért nem kell azt hinni, hogy a mostani javaslat a teljes tökéletesség, — de viszonylag nem is tartható gondatlanul szerkesztett javaslatnak. Én sokkal objectivebb vagyok, hogysem el ne ismerjem azok érdemét, akik a javaslatot előkészítették, mindenesetre nagy gondossággal és körültekintéssel működtek; nem is ez az én kifogásom a javaslat ellen, amiért most nem kívánom tárgyaltatni a javaslatot, hanem egyéb, amit a méltóságos főrendek engedelmével később fogok kifejteni. Azt hiszem egyetértünk abban is, méltóságos főrendek, hogy azt a kérdést, kit lehet és kit nem lehet a választói jog közfunetiójával felruházni, itt nem az dönti el, hogy külföldi chablonok, theoriák mit mondanak. Ez a kérdés minden nemzetnek a saját ténykérdése, saját belügye, nálunk tehát a magyar nemzeti államnak az ügye. A magyar nemzeti államnak közérdekével kell kiegyenlítenünk az egyéni jogokat. Épen ebben van a lényeg: eltalálni azt a helyes utat, melyen az egyéni jogokat ki tudjuk elégíteni ugy, hogy a magyar nemzet közérdekét is kielégítsük. Azt hiszem, a közérdek és egyéni jogkiterjesztés összhangját mindnyájan akarjuk, és ebben a czélban is mindnyájan, talán különféle utakon, de egyetértünk. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) De viszont bizonyos az, hogy az egyéni jog érdekét ki kell elégítenünk, és csak ott kell korlátolnunk, ahol elérünk ahoz a határhoz, hol a közérdekkel ellentétbe jő az egyéni jog. Mert ha a közérdekkel ellentétbe jő az egyéni jog, csak ott szabad az egyéni jogot a közérdek alá helyezni. Ily értelemben kell felfogni a választójog kettős természetét: az egyéni jog és közfunctionális jellegét. Főrendiházi napló. 1910—1915. II. kötet. Gondolom, hogy ezen szempontok, melyeket itt bátor voltam felemlíteni, mindnyájunkat vezérelnek a választójogi törvény megalkotásában. Minket nem választanak el nagy vonalak egymástól, hanem inkább arra helyezzük a súlyt, hogy a választói törvény ugy jöjjön létre, hogy annak tárgyalásában a parlamenti contradictorius eljárás a maga nyugodt rendjében folyjon le, (Helyeslés jobbfelöl,) hogy egy bizonyos compromissum keletkezzék a különböző végletek között és igy megnyugvás jöjjön létre. Mert ha veszedelmes olyanokat felruházni választójoggal, kik, mondjuk, az értelmiség és erkölcsiség tekintetében nem megbízhatók, ép oly veszedelmes, ha kizárjuk a választói jog köréből azokat, kik nem állnak hátrább azoknál, kiket feljogosítottunk. (Helyeslés jobbfelöl.) Ez is olyan szempont, melyet a főrendiház minden körülmény közt mérlegelne, ha a törvényjavaslat tárgyalásába belebocsátkoznék. Nézetem szerint épen ez a döntő kérdés, ez a punctum saliens, mert ettől függ, — amellett, hogy a választójogi törvényjavaslat rendes, nyugodt parlamenti menetekben történjék — hogy hosszabb időre megnyugvást kelthet-e egy választói törvény vagy nem. Ide terjesztették méltóságos főrendek n, választójogi törvényjavaslatot, mely felett a kéjjviselőházban nem folyt jjarlamenti contradictorius eljárás, bár ki kell emelnem, hogy a munkapárt igen tisztelt tagjai közül többen lényeges kérdésekben ellenvéleményt is nyilvánítottak. De azért mint tényt az okok bírálata nélkül is megállapíthatom, hogy egy normális parlamenti tárgyalás elmaradt s ily helyzetben ide érkezik a főrendiházhoz a javaslat. De itt már vizsgálnom kell, hogy mi a főrendiházba miként járunk el. Ideérkezik néhány nap előtt a törvényjavaslat és azt mi a sürgősségi indítvány etiquettje alatt tárgyaljuk. (Igaz! Ugy van! Tetszés a jobboldalon.) Engedelmet kérek, ennél nagyobb fontosságú javaslat még nem volt e ház előtt s azért szükséges, hogy bizonyos dolgokat néhányan itt elmondjunk, nehogy azt higyjék, hogy mindenki helyeselte a követett tárgyalási módszert. Mindenki olvashassa majd később a ház naplójából, hogy többen csodálkoztak azon a tárgyalási módon, hogy egy választójogi javaslatot, amely hatvan év mulasztását van hivatva pótolni, (Ugy van! jobbfelöl.) mert nekünk egyszerre egy nagy lépést kell tennünk, nem is kapcsolhatjuk be a reformot fokozatos lépések sorozatába, mint ezt Angliában tették, a sürgősségi indítvány etiquettje alatt tárgyalnak Magyarország főrendiházában. Hadik János gr.: A ministerelnök ur azt tartja, hogy elég, ha szavazunk! Prónay Dezső b.: Először, másodszor, harmadszor ! Dessewffy Emil gr.: Jobb lesz Abbáziában üdülni! 15
