Főrendiházi napló, 1910. II. kötet • 1912. június 19–1913. márczius 15.

Ülésnapok - 1910-39

114 A FŐRENDIHÁZ XXXIX. ÜLÉSE. Wlassics Gyula: A mi házszabályunk 30. §-a kimondja azt, hogy a bizottsági jelentések kiosztása és a törvényjavaslat tárgyalása között legalább három napnak kell eltelnie. Amikor tehát ezt a szabályt alkalmazni kell, minden jogász csak ugy értelmezheti, hogy »legalább«, tehát a fontos javaslatoknál rendszerint mindenesetben több idő alatt. Ez a szabály; a sürgősség az tulajdonképen a kivétel. Egyszer már nyíltan el kellett ezt mondani, mert a főrendiház tárgyalásaiban kezd szabálylyá lenni a sürgősségi indítvány, és a kivétel tulajdonképen a rendszeres tárgyalás. (Ugy van! Ugy van! a jobbközépen.) Még a képviselőháztól ide sem érkeznek a javaslatok, máris kitűzik tárgyalásra. így alig lehet fentartani a főrendiházi tárgyalás komolysága iránti kívánalmakat. (Ugy van! a jobboldalon.) És én bátor vagyok fölhívni a méltóságos főrendek figyelmét arra, hogy a két kamararendszer nagy értékét koczkáztatjuk, ha mindig csak jjusztán formalitásokkal iparkodunk eleget tenni a főrendiházzal szemben támasztott követelményeknek. Dessewffy Emii gr.: És majd csodálkozunk, ha feleslegessé válunk! Wlassics Gyula: Annak idején, azt biszem, Dessewffy Aurél gróf elnöklete alatt egy oonferentián felhoztam, hogy szakítani kell azzal a methodussal, hogy mindig csak huszonnégy óra álljon a méltóságos főrendek rendelkezésére, mert ebből származik azután az a gúny, amelylyel tárgyalásaink rendjét illetik. (Ugy van! jobbfelöl.) Dessewffy Emii gr.: Aztán csodálkozunk ezen! Wlassics Gyula: Engedelmet kérek, kénytelen voltam ezt egyszer a főrendiház nyílt ülésében is elmondani, és én e tekintetben inkább a kormányhoz intézem szavamat, mint a ház nagyérdemű elnökéhez, mert ő természetesen az eddigi szokáshoz képest, mindig a kormány kívánságára teszi ezeket a gyors napirendre tűzéseket. (Ugy van! jobbfelöl.) Nézzük már most, mit hozott fel a ministerelnök ur a sürgősség mellett. Olyan érveket, amelyek inkább a sürgősség ellen szólnak. Mert ha csak a választókerületek beosztásával kapcsolatban lehet életbeléj>tetni ezt a törvényt, akkor egészen világos, hogy ez a törvényjavaslat nem oly sürgős. De azután ha még hátra van a választások fölötti bíráskodásról, a választási büncselemények ellen készítendő és a ministerelnök ur által felsorolt több más törvényjavaslatnak elintézése, amelyek összefüggésben vannak ezzel a törvénynyel, bátor vagyok felbivni a figyelmet arra a körülményre, hogy rendszerint csak annak idején, amikor az összefüggő javaslatokat tárgyalni szoktuk, veszszük észre, hogy tulajdonképen javításra szorul az első javaslat. (Ugy van! a jobbközépem.) Innen van az, hogy szentesitett törvényeket még abban az időben, amit a jogászok vaeatio legis-nek neveznek, amikor a szentesitett törvény még életbe sem lépett, máris meg kell változtatni. Ugy látom tehát, itt sincs megokolva a sürgősség. Egyet azonban elismerek. Ha a ministerelnök ur azt mondja, hogy azért sürgős a javaslat, mert meg kell már egyszer nyugtatni a lelkeket, mert ez a törvény nyugvópontra hozza az egész mozgalmat. Megvallom őszintén, ha igaz volna az, hogy nyugvójDontra hozza ez a törvényjavaslat a mai tartalmával a nagy választójogi mozgalmat, ezért én is nagy áldozatokra lennék képes, mert ez az eredmény csakugyan megérdemlené, hogy ezt azonnal alkossuk meg. De ezt erősebb érvvel kell bizonyítani, mint a hivatkozással a véderőtörvónyre, mert ezt nézetem szerint nem egészen helyes. Én megengedem, hogy a véderőtörvény tekintetében többé-kevésbbé már bizonyos nyugvópont állott be, (Felkiáltások jobbfelöl: Dehogy!) — én ezt megengedem — de ne feledjük el, hogy a véderőtörvényt minden komoly államférfiú akarta, (Igaz! Ugy van!) akarta a legnagyobb erővel, mert mindnyája féltékenyen őrzi ugy a nagyhatalmi állást, mint mérlegelni tudja az állam biztonságának nagy érdekeit. Kérdés, hogy a választói jogra elmondhatjuk-e azt, hogy mindazok, kik jogkiterjesztést várnak, azok igy ahogy a választói jog megvan alkotva megnyugvással fogadják-e annak életbeléptetését. Ke méltóztassék itt az elégedetlenek nagy csoportját quantité négligcablenak tekinteni. Ezek, nagyon félő, hogy nem engedik nyugvójrontra jutni ezt a választói jogot. Kincs kellemetlenebb helyzet, mint megalkotni a választójogi törvényt, és azután mégis folytonos sztrájkokkal és népgyülésekkel ostromolják a megalkotott választói jogot, holott egy rendszeres parlamenti contradictorius eljárás mellett a hosszabb megnyugvást eredményező compromissum minden körülmény közt sikerült volna. (Mozgás.) Ha igaza lesz a ministerelnök urnak, és a mai választójogi törvény nyugvópontra hozza a választói mozgalmat: ugy ez siker lehet, nekem azonban, ha az összes körülményeket vizsgálom, az az aggodalmam támad, hogy a tárgyalásra kitűzött javaslat azt nyugvópontra nem hozza, nem hozza nemcsak anyagánál, de a tárgyalás módjánál fogva sem. (Igaz! Ugy van!) Ezen aggodalmaim ösztönöznek engem arra, hogy elfogadjam azt az_ indítványt, melyet t. barátom előterjesztett. (Éljenzés és helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Kivan valaki szólni ? Ha senki sem kivan szólni, akkor következik a határozathozatal. Az előadó ur véleményével szemben Prónay Dezső báró egy indítványt adott be, amely a következőképen szól: »A főrendiház Abauj vármegye kérvényét örömmel veszi tudomásul, azt figyelembe veszi és a választói jogról szóló