Főrendiházi napló, 1910. II. kötet • 1912. június 19–1913. márczius 15.
Ülésnapok - 1910-39
A FŐRENDIHÁZ XXXIX. ÜLÉSE. 111 sürüen hintetnek el ott, ahol talán legkevésbbé akarnák. De Abaujmegye bizonyára bölcs feliratában, amelyben a nemzet lelkiismerete szólal meg, fél attól is, hogy nem őszinte az a javaslat, amely jogkiterjesztésről szól. Nem is lehet az őszinte, méltóságos főrendek, hiszen egyfelől ott, ahol megszorítások vannak a censusokban, másfelől pedig ott, ahol korhatár-felemelések vannak, Abaujmegye méltán szólhat az aggodalom hangján, hogy ez a jogkiterjesztésnek csak hazugsága, és hogy mi nem tárgyalhatjuk a javaslatokat egy ilyen törvénytelen helyzettel szemben az aggodalom hangján. Hiszen egy ilyen javaslatnak compromissum alapján kellene felépülnie, amelyben a nemzetnek minden rétege a maga igényeit kielégítve látná, (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) compromissum alapján, amely a szabadságjogoknak és a jogkiterjesztésnek az utján elmegy a legvégsőbb határig, elmegy addig, amig nem látja veszélyeztetve Magyarország nemzeti önállóságát. (Éljenzés jobbfelöl,) De ez a javaslat — méltán fél tőle Abauj-Torna vármegye — nem igy keletkezett és szerintem sok egyéb tárgyi okból sem tárgyalható. Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek ! Én azt hiszem, hogy Abauj-Torna vármegyének nagy aggodalmai vannak arra nézve is, hogy egy javaslat, amely nem teljes, amely anélkül, hogy a kerületi beosztásokat is tartalmazná, itt meggondolás nélkül, mintegy lekicsinyelve a méltóságos főrendeknek határozati jogait tárgyaltassék. Mert hiszen egy javaslat, amely nem mondja meg, hogy miként lesz alkalmazva az országban, milyen kerületi beosztás alapján léptettetik életbe — Abauj-Torna vármegye joggal fél tőle — nemzeti szempontból sem nyújt biztosítékot, mert én ugy tudom, méltóságos főrendek, bármely állam, amelynek már csak mint egy 30°/o-nyi nem nemzeti lakossága is van, mindig beosztható lesz választókerületekre, ha azt talán a pillanatnyi szükséglet, vagy a kormányzati opportunitás ugy kívánja, olyanformán is, hogy 30% fog dönteni a parlamentben. Méltóságos főrendek! Nagy hibáit látja Abauj-Torna vármegye az 1874-iki törvényhozás által alkotott választói jognak is ebben az irányban, mert hiszen Magyarországnak épen azon részei, amelyek a legmagyarabb ak voltak, részesültek a legmostohább elbánásban. Fél tehát Abauj-Torna vármegye külön tárgyaltatni ezt a javaslatot, megszólal lelkiismerete és tudni kívánja, hogy vajon az a kormány, amely beterjesztette ezt a javaslatot és amely eddig semmi jelét nem adta annak, hogy tiszta választásokat óhajtana ebben az országban, de jelét adta igenis és súlyos vádját viseli minden válasz nélkül annak, hogy meghamisította és pedig nem közönséges módon hamisította meg Magyarország törvényhozásának képviselőházát, (Ugy van!) nem törvényes utón alkotta meg többségét, hogy az a kormány a jövőben, amidőn megalkotni kívánja ezt a törvényjavaslatot, amidőn ide hozta azt elénk, nem hozta tiszta szándékkal, nem hozta azzal a szándékkal, hogy minden corruptiót, kiöljön, nem azzal a szándékkal, hogy megtisztítsa Magyarországot attól a veszedelemtől, amely eddig folyton környékezte, amely Európa szégyenfoltjává avatta fel. Épen ezért Abauj-Torna vármegye nem bizik azokban, akik a törvényjavaslatot beterjesztették s megszólalván lelkiismeretének szava kérdi, vajon az a kormány kívánhat e, amely el tudja viselni szó nélkül egy Andrássy Gyulának egy Apponyi Albertnek egy Zichy Aladárnak azon vádját, hogy ő azonosítja magát a Désy Zoltán-féle vádaskodásokkal, sőt nemcsak, hogy azonositja magát, hanem kijelenti, hogy meggyőződött azoknak valódiságáról, (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) az a kormány, mely még mindig a beismerés hallgatásával ül itt, az amely pedig a választási törvények ellenére, azok egyenes megsértésével hozta létre többségét, ez kíván a jövőre Magyarország törvényhozásának megalapozásában döntő részt venni ? Amidőn Abauj-Torna vármegye ezekért a dolgokért elutasítani kívánja a főrendiház tárgyalási terméből azt a javaslatot, amely a választói jogra vonatkozólag ide beterjesztetett, akkor Abauj-Torna vármegye lelkiismerete szólal meg. Az utóbbi időkben — sajnos, azt hiszem, sokan voltunk ilyenek — én mélyen éreztem a szégyent, gyakran, hogy magyar vagyok — és ma mégis örömömet kell kifejeznem, hogy egy Abauj-Torna vármegye is akad ebben az országban, (Ugy van! jobbfelöl.) és büszke volnék, ha annak tagja lehetnék. (Elénk helyeslés és éljenzése^ jobbfelöl.) Kérem a méltóságos főrendeket, méltóztassanak mindazokat a tárgyi, mindazokat a személyi, mindazokat az elvi okokat, amelyeket magam is kifejtettem itt Abauj-Torna vármegye felirata mellett, tekintetbe venni, ele kérem, méltóztassanak tekintetbe venni az opportunitást is, mert megnyugvást ilyen javaslat, ilyen körülmények között, ilyen többségből származó kormány által történt benyújtása folytán nem kelthet az országban. (Ugy van! jobbfelöl.) Ez csak egy illusiő, amelyben ne ringassuk magunkat, mert el fog jönni az idő, méltóságos főrendek, midőn sokkal erősebben fognak kojiogtatni a törvényhozás kapuin, mint valamennyien szeretnék. Ma még nem köti a méltóságos főrendeket az a követelés, amelylyel előállnak más j)ártok is; ma még megvan a megegyezés lehetősége, és én a méltóságos főrendek lelkiismeretére hivatkozom; ne hallgattassuk el azt; ne áltassuk magunkat azzal, hogy le fog kerülni a napirendről ez a kérdés; (Ugy van! jobbfelöl.) hogy nyugvópontra fog az jutni, ha egyszer megtörtént a dolog, és sohasem fog
