Főrendiházi napló, 1910. II. kötet • 1912. június 19–1913. márczius 15.

Ülésnapok - 1910-39

110 A FŐRENDIHÁZ XXXIX. ÜLÉSE. közéleti corruptiót, amely közigazgatásunk terén, de az egyéni élet terén is, sőt mondhatnám, minden vállalkozás terére kiterjedően pusztitott, még erősebben fogja előtérbe tolni. Ettől fél Abauj-Torna vármegye, és ezért kéri a javaslat levételét, és ez a félelme indokolva is van. Méltóságos főrendek! Amikor a véderőjavaslatokról volt itt szó, akkor még csak többségi törvénytelenség forgott fönn a mi véleményünk, az ellenzékiek véleménye szerint, többségi törvénytelenség annyiban, amennyiben az a másik ház, amelynek működését, törvényes vagy törvénytelen állásfoglalását kritizálni nem akarom, de a magam véleményét e dolgokról mégis elő kell hogy adjam, az a másik ház olyan házszabályokon tette túl magát, amelyeknek megállapítása saját hatáskörébe tartozik ugyan, de amelyeknek megalkotására nézve az 1848: VI. t.-cz. 10. és következő szakaszaiban parancsolóan rendelkezik. Ha pedig van házszabály, akkor annak megtartásáról is parancsolóan szól ugyanezen emiitett szakaszokban, s igy, amidőn a házszabályok meg nem tartattak, ezzel nemcsak a házszabályok sértettek meg, de maga ez a rendelkező alaptörvényünk töretett keresztül. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Akkor, méltóságos főrendiház;, nem láttam a kormányt, esküjének megfelelően, a törvény védelmére kelni, és attól a pillanattól kezdve annak a háznak, törvénytelen alapon, szerintünk, a mi nézetünk szerint, törvénytelen alapon létesített javaslatai felől mi itt nem nyilatkozhatunk, azoknak tárgyalásába érdemlegesen bele nem bocsátkozhatunk. De mondom, az akkor még csak egy többségi törvénytelenségnek látszott. Azóta azonban a helyzet nagyott változott; olyannyira változott a helyzet, hogy ma már nem többségi törvénytelenségről van szó, hanem a többségnek törvénytelenségéről is szó esett. Súlyos szó esik, hiszen elhangzottak a legsúlyosabb vádak, és ezen vádak ellen semmi védekezés, csak meghátrálás előlük, csak bölcs hallgatásba merülés. Hadik János gr.: Beismerés! Kemény Árpád b.: ... de semmi egyebet nem látunk és akkor Abauj-Tornamegye valóban szólhat, a legnagyobb kétkedéssel, a legnagyobb kétségbeeséssel és kérdheti, vajon ezek az idők, vajon ezek a viszonyok, vajon az a kormányzat, és az a többség, amelynek alapján a kormányzat létrejött, alkalmasak-e arra, hogy idehozzák ezt a Magyarország jövendőjét megalapozni hivatott törvényjavaslatot. (TJgy van! Ugy van! a jobboldalon.) hogy az a kormány hozzon ide törvényjavaslatot, amelynek választási visszaélésekre vonatkozólag, bár ismételten adtunk neki módot a házban, semmi védelmet nem talál, magának a kormánynak elnöke sem, nem talál semmit, hanem úgyszólván szentesiteni kívánja hallgatásával azt a prostituálását a magyar választásoknak, amelynek szégyenét többé Magyarország Európa előtt el nem viselheti. (Ugy van! Ugy van! a középen.) Ennek a rendszernek jövendőjét méltóságos főrendek, megalapozni nem jöttünk ide, és semmi egyebet nem lát Abauj vármegye ebben a javaslatban, amelynek elvetését kéri bizonyára, mint ennek a jövendőnek megalapozását, még erősebb alapokon, még biztosabb kezekben, minden részében lefektetve a törvényjavaslat annyi, meg annyi paragraphusában. De hiszen Abauj vármegyének lehetnek aggodalmai más tekintetben is. Abauj vármegye, mint Magyarország egyik liberális, erős vármegyéje, fél attól, hogy ez a javaslat nem felel meg azoknak a követelményeknek, amelyeknek meg kell felelnie egy javaslatnak a mai viszonyok között, Európa közepén. Hol áll ez a liberalísmustól ? Nagyon távol. De hol áll ez a conservativismustól .is, annak magasabb, nemesebb értelmében, attól a conservativismustól, amelynek alapjára bizonyára ez a méltóságos főrendiház is állani kíván, hogy nyugvópontot teremtsünk, hogy egy nyugvópont alapján azután a munkának adjon teljes tért, szabadságot, szabad folyást e hazában ? Hol áll a conservativismus ezen tekintetében ez a javaslat? Azt látom a magam részéről, hogy Abauj vármegye attól fél, hogy csak egyet conservál ez a javaslat: conserválja azt a corruptiv rendszert, amely eddig uralkodott, és az országot tönkre tette. Hadik János gr.: Az elnöki, meg a Pavlikfóle hatalmat! Ez kell önöknek! Kemény Árpád b.: Méltóságos főrendek, amennyire irtóznám a sötétbe való ugrástól, amennyire félti hazaszeretetem nemzetemet attól a szabadelvű túltengéstől, amely romba is dönthetné talán, ha ki nem j>róbált rendszerek egyszerre lennének elfogadva, még jobban kell félnem attól a merev conservativismustól, amely nem egyéb, mint melegágya minden forrongásnak, amely nem egyéb, mint egy alkalmas talaj azon magvak elhintésére, amelyek forradalmat hoznak maguk után. (Ugy van! a középen.) Méltóságos főrendek! Sokszor találkoztunk az utóbbi időben a kormánynak olyan állásfoglalásával, amely azt látszott jelenteni, mintha a maga felelősségót saját súlyánál hatalmasabb dolgokkal is akarná fedezni, mintha szükségét érezné a felségi helyeslések köpenyege alá bújni. Méltóságos főrendek, midőn ez olyankor történik, a mikor minden fegyver a nép mellének szegezve van itt Magyarország szivében, a fővárosban, heteken keresztül, amikor a képviselőház üléstermében abnormisak az ülésezések, egyfelől az ellenzéknek lehetetlenné lévén téve az azokban való törvényes részvétel, másfelől abnormisak, mert pressio alatt, fegyveres erő jelenlétében hozatnak határozatai: akkor azt tartom, hogy ez a kormány nem jó szolgálatot tesz legfelségesebb urunknak, mert hiszen ma még soha nem történt dolgok történnek meg Magyarországon, és a köztársasági eszméknek magvai