Főrendiházi napló, 1910. II. kötet • 1912. június 19–1913. márczius 15.

Ülésnapok - 1910-39

A FŐRENDIHÁZ XXXIX. ÜLÉSE. 109 Prónay Dezső b.: Az előttem szóló méltóságos főrend igyekezett kifejteni azt, hogy ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalása most időszerű, és pedig azért, hogy az az izgalom, amelyet ez a kérdés előidézett, megszűnjék. Magának a törvényjavaslatnak az érdemleges tárgyalásába bele nem bocsátkozom, de legyen, vagy lenne az a törvényjavaslat bárminő, a tárgyalása közben felmerült incidensek és szabálytalanságok elegendők lesznek arra, hogy ebben az országban — hacsak, ami fájdalom bekövctkezhetik, nyers erővel az alkotmányos életet teljesen el nem nyomják, — ez az izgalom nemcsak hogy meg fog maradni, (Igaz! Ugy van! a jobbközépen.) hanem folytonosan nőni és fokozódni fog. (Helyeslés a jobbközépen.) Ennélfogva ismételten kérem, ne méltóztassanak e törvényjavaslatot még az átalános tárgyalás alapjául sem elfogadni, hanem ajánlom inditványom elfogadását. Egyébként még a zárszó joga is megillet, hogyha többen szólnának hozzá a kérdéshez. Elnök: Kivan még valaki szólni? (Dessewffy Aurél gróf szólásra jelentkezik.) Dessewffy Aurél gróf kivan szólni. Dessewffy Aurél gr.: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! Minthogy én is azok közé tartozom, akik az Ahauj-Tonia vármegye által beadott kérvényt pártolják, legyen szabad arra csak néhány rövid észrevételt tennem. Igénytelen nézetem szerint egy olyan nagy reformot, mint a választási törvény, amely átalában hivatva van alkotmányos életünkben Magyarországnak jövőjét hosszabb időre megalapozni, tárgyalni szerintem csak ugy lehetne, hogy az valóban áldást hozzon és hosszantartó reform legyen, ha biztos tekintetben közmegnyugvást is hozna létre. De megvallom, akkor, mikor e törvényeket a contradictorius eljárás mellőzésével egy zártkörű társaság rendőrök és esendőrszuronyok fedezete mellett hozza létre, (Igaz! Ugy van !) az én nézetem szerint ki van zárva, hogy közmegnyugvás támadhasson. Az igen t. ministerelnök ur már a képviselőházban és a munkapárti értekezleten is mondotta, hogy ha ez most izgalmat is ébreszt, de ebbe bele fognak nyugodni, pár hónap múlva már nem fog róla senki beszélni, épen ugy, amint a véderőtörvényről ma már nem beszél senki. De legyen szabad erre nézve kifejeznem azt a nézetemet és hitemet, hogy ez^ a törvény megnyugvást nem fog okozni. Es j^edig miért nem ? Először azért, mert átalában amikor az olymérvü kiterjesztésnél, mikor a választók száma egy millióról körülbelül két millióra emelkedik, megtartják az eddigi rendszert, ugy hogy semmiféle garantia nincs arra, hogy a választások tiszták lehessenek és ne legyen lélekvásárlás milliók segélyével, amelyeket a j)ártok csinálására előteremtenek, nincs semmi biztosíték arra, hogy az intclligentia befolyása a választókra valóban biztosittassék. Énszerintem igen nagy hiánya e törvénynek, hogy legalább a jövőre nem küszöbölik ki ezt a választási rendszert, amely politikai harezok folytán száz meg száz család jmsztulását idézte elő. (Igaz! Ugy van!) De bátor vagyok arra utalni, hogy a véderötörvény, amelyet hasonlóképen csendörök és katonai fedezet mellett nem törvényes utón hoztak létre, szintén nem hozott megnyugvást. Hiszi-e az igen tisztelt ministerelnök ur, hogy most a jelenlegi európai constellatio mellett, amikor Erancziaország egy milliárdot áldozz arra, hogy nagyhatalmi állását lentartsa, nem fog-e itt is a legközelebbi időben ismét napirendre kerülni a véderőreform ? Én meg vagyok győződve, hogy minden magyar emberben van érzék az iránt, hogy nagyhatalmi állásunkat fentartsuk; minden magyar ember kész lesz erre a czélra áldozni, de akkor kérdés: érdemes volt-e egy u. n. Tisza-rendszerrel felfordítani egész alkotmányunkat és hónapokig ilyen rendszert léptetni életbe ? (Igaz ! Ugy van!) Ezt kívántam ez alkalommal megjegyezni. Én a választási törvénynek részletes tárgyalásába a magam részéről nem megyek bele, azért nem, mert meg vagyok győződve arról, hogy ez közmegnyugvást nem fog hozni, és a legrövidebb idő alatt módosittatni fog. Elfogadom Abauj-Torna vármegye feliratát és az abban foglalt indítványt. (Elénk helyeslés.) Elnök: Kíván még valaki szólni ? Kemény Árpád b.: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Körülbelül 20 éve, hogy a főrendiháznak szerény tagja vagyok, de sohasem vettem igénybe a nagyméltóságú elnök uraknak és a méltóságos főrendeknek becses türelmét. Engedjék meg, ha az a különös alkalom, amelyben ma vagyunk, az a különösen súlyos helyzet, amely egész országunkra nehezedik, nekem is szabadságot adjon arra, hogy felemelhessem szavamat. Ez a rendkívüli helyzet hozta ide Abauj-Torna vármegyének feliratát; ez a rendkívüli helyzet hajtotta Abauj-Torna vármegyét a kötelesség utján oda, hogy kívánja Magyarország főrendiházától, hogy szólaljon meg annak a lelkiismerete is, mint ahogy megszólalt Abauj-Torna vármegyéé, ós kérje, hegy olyan körülmények között, amelyek erkölcsileg teszik lehetetlenné ily fontos javaslatok tárgyalását, ezt a törvényjavaslatot vegye le a napirendről. (Helyeslés a jobboldalon.) Kéri ezt Abauj-Torna vármegye, mert tudja joi, hogy minden bajnak kútforrása az a választójogi rendszer, amely ma nálunk érvényben van és kéri Abauj-Torna vármegye azért, mert mindannak a rossznak, mindannak a corruptiónak mindannak az országos romlásnak további folytatását látja abban a javaslatban, amely itt előttünk fekszik és fél attól, hogy ez a javaslat nem a megújhodásra alkalmas, hanem mindazt a nyomort, mindazt a pusztulást, mindazt a