Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.

Ülésnapok - 1910-6

48 A FŐRENDIHÁZ VI. ÜLÉSE. képét is, a mennyiben én a viszonyokat ismerem, a mélt. házzal megismertessem. (Halljuk! Halljuk!) Sajnos, hogy a hazánkban hosszú időn át folytatott politika ezelőtt öt évvel a horvát viszonyt teljesen más alapokra fektette, olyan alapokra, a melyek szerintem igen sajnos követhezménynyel jártak, mert alapjában véve ez a politika téves hypothesiseken alapult és ha ennek következtében a mai állapot kedvezőtlen, ez csak arra vezethető vissza és nem kis időbe fog kerülni, hogy újra olyan állapot létesüljön, a mely mindnyájunknak igen kívánatos. Én annál is inkább érzem ezen változásnak nemcsak kellemetlenségeit, hanem az országra nézve talán káros következményeit, hogy én magam egy hosszú élet munkásságának a lerombolását láttam azon kezdeményezésben, a mely a horvát politika változásával járt ezelőtt öt évvel és magam is igen szeretnék hozzájárulni, hogy újra éledjenek azon állapotok, a melyek hosszú időn át békés együttélést biztosítottak. De nem mondok le semmiképen arról a reményről, hogy ez sikerülni fog; mert a magyar nemzetnek a Horvátországgal való együttélésének igen hosszú története van. Egymásra vannak ezek az országok utalva és ez a traditionalis momentum, szerintem, mindenesetre igen hathatósan fog közreműködni; ez lesz a leghathatósabb momentum, újra azon állapotoknak oly irányba való terelésére, a mely mindkét félre nézve kívánatos és óhajtandó. Türelem és egy bizonyos határozott politika követése a czélhoz fog vezetni. A magyar kormány szorosan a fennálló törvényekre alapitja munkásságát, és meg is állapította e tekintetben programmját, körvonalozta az időnként szükséges eljárást és nyíltan adott annak kifejezést. Ezen a téren nem fog tovább menni, hanem következetesen fogja megtartani ezt a politikát, és remélem, hogy Horvátországban is újra azok fognak többségié vergődni, a kik belátva saját javukat, a Magyarországgal való viszonyt helyesebb irányban fogják felfogni. Ezt nemcsak a t. főrendiházi tag urnak megnyugtatására kívántam elmondani, hanem azt hiszem országos érdek, hogy az egész nemzet bizonyos megnyugvással nézzen arra a viszonyra, a melyben ma Horvátországgal vagyunk, a mely ha ma nem is épületes, de a jövőre nézve semmiesetre sem reménytelen. A másik kérdés, a melylyel Dessewffy Aurél gróf foglalkozott, a jelenleg igen sokat emlegetett husdrágaság és az azzal összefüggő kérdések, a melyek épen jelenleg a képviselőházban is bő tárgyalás anyagát képezik. Az igen t. főrendiházi tag ur kiemelte, hogy az utolsó kiegyezés egyforma elbánásban részesítette az ipar, a kereskedelem és a mezőgazdaság érdekeit, a mennyiben igazságos és aránylagos védelmet nyújtott ugy az egyik, mint a másik érdekkörnek. Ezt nem akarom tagadásba venni, sot bizonyos pontig el is ismerem e helyes politikának a kiegyezési törvényben foglalt alapelveit; csak arra vagyok bátor figyelmeztetni, hogy a nézetek eltérése nem a kiegyezési törvényből származott, hanem abból, a mi az után történt. Tudniillik a kiegyezési törvényen kivül, a mint méltóztatnak tudni, keletkezett egy pótszerződés, egy úgynevezett titkos szerződés, a mely túlment a kiegyezési törvényben foglalt megállapodásokon és olyan védelmet is biztosított a mezőgazdaságnak, legalább egyik ágára, a melyet különben egyetlen egy termelési ág sem élvez az országban. Ez okozta az ellentétes felfogást és azt mondjuk heves, ha nem is akarom mondani harczot, de szóváltást, a mely az egyik és a másik érdekkör közt most folyik. A magyar kormánynak az álláspontja igen egyszerű, mert mi nemcsak a törvényt vagyunk kötelesek megtartani és akarjuk is megtartani annak minden pontjában, hanem mi kötelezve vagyunk még azt a pótszerződést is respectálni addig, a mig annak előfeltételei fennállanak. Mert ugy vélem, hogy ez a pőtszerződés bizonyos praemissákon alapulólag köttetett meg és mihelyest ezek a praemissák meg fognak szűnni, az én felfogásom szerint a következményeknek is meg kell dőlniök. Azért ezt a pótszerződést örök szerződésnek korántsem tudjuk elismerni és nem köthetjük le magunkat nyilatkozatokkal, hogy a változott viszonyok beálltával nem fogunk igyekezni, teljes felelősség mellett, olyan intézkedésekhez nyúlni, a melyek az ország érdekeivel azonosak és azokat mindenképen biztosítják. Itt szerintem nincs tulajdonképen az ipar és a kereskedelem és másrészt a mezőgazdaság képviselői és érdekei között összeütközésről szó; a momentán tusa tulajdonképen inkább a termelés egyik ágának érdekeltjei és a fogyasztók között folyik; ezek közt forog fenn a differentia, a mely a harczot előidézte és még folyton ébren tartja. Ez egészen más természetű harcz, mint az, a mely egyoldalulag csakis az ipar és a kereskedelem érdekeltjei és a mezőgazdaság érdekeltjei közt folynék. Ha pedig az emberi táplálék elegendőségónek vagy elégtelenségének kérdése egyszer felmerül, akkor sokkal magasabb érdekek azok, a melyeket egy kormánynak szem előtt kell tartania, mint az egyoldalú gazdasági érdekek ápolása. De remélem, talán nem lesz szükséges, hogy ezektől a fennálló mostani megállapodásoktól el kelljen térnünk, mert ez mindenesetre csak annak a jele volna, hogy oly módon kiélesedett a termelő és a fogyasztó közötti érdekellentét, hogy okvetlenül a fogyasztók javára kellene lépést tennünk, mert mindenekelőtt az emberi egészség érdeke jön; ez előbbre való, mint minden más érdek. Az argentínai husbehozatalra vonatkozólag