Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.

Ülésnapok - 1910-6

A FŐRENDIHÁZ VI. ÜLÉSE. 49 semmiféle olyan engedményt nem tettünk, a mely ellenkezésben volna magával a kiegyezési törvénynyel. A vámokat illetőleg nem tettünk semmiféle oly engedményt, mely a fennálló autonóm vámtarifa megállapodásain túlmenne, hanem tettünk igenis, egyszerűen egy igen kisméretű concessiót Ausztria kivánságára abban a tekintetben, hogy próbaképen egy bizonyos mennyiségű húst hozhasson be Argentínából. De ezt is természetesen csak azon feltétel alatt tettük, hogy ebből semmiféle praecedens ne alkottassák, a mi magától értetó'dó'leg nemcsak Magyarországnak álláspontja, de kifejezésre jutott az osztrák kormány részéről is, hogy itt egyöntetű megállapodás nem létében semmiféle intézkedés nem lenne foganatosítható. Az osztrák kormány ezen princípiumnak teljes beismerése mellett fordult hozzánk azzal a kérelemmel, hogy járuljunk éhez hozzá, mert ezen hozzájárulásunk nélkül nem intézkedhetett volna. Mi hozzájárultunk éhez azért, mert Ausztriában tudvalévőleg — legalább is ugy látszik — a husdrágaság a husinségnek bizonyos jellegét és mérvét öltötte már magára, és nem maga a kormány, hanem az ottani lakosságnak egy igen nagy, jelentékeny része nagyon követelőleg kívánta a baj orvoslását, azt hivén, hogy ezen az utón, t. i. az argentínai húsnak behozatalával annak elejét veheti. Én azt hiszem, hogy tartozó kötelességünk volt, ezt az ildomosságot az osztrák kormánynyal szemben alkalmazni; mert ha valahol helye van ennek, akkor bizonyosan helye van ott, a hol az emberi élet fentartásának kérdése merül fel, Ausztriában pedig tényleg — bár lehet hogy tévesen — fennáll az a nézet, hogy a hus azért drága, mert kevés; és így mindenesetre ildomos volt — ez a legkevesebb, a mit mondhatok — módot nyújtani arra, hogy a hiánynak eleje vétessék. Mi többre nem köteleztük magunkat és fentartjuk a magunk szempontjából azon megállapodásoknak minden tételét, a melyeket előbb szerencséin volt megemlíteni, mindaddig mig a viszonyok változtával nem leszünk esetleg kénytelenek e megállapodásokon túltennünk magunkat. De természetesen a törvényhozás tudtával tennők ezt is, mert mi semmiképen nem akarunk és nem is fogunk olyan intézkedést tenni, a melyre vonatkozólag, a törvényhozás elé ne lépnénk, ha nem is vagyunk erre kötelesek bizonyos fennálló törvénynek változtatása tekintetéből, mert ilyen eset alig fog előfordulni, hanem csak úgynevezett pótszerzó'dés, titkos szerződés megállapodásairól lehet esetleg szó. Mondom, még ebben az esetben is kötelességünknek tartanok ezt nyíltan megmondani a törvényhozás előtt, nem pedig hátmögötti intézkedésekkel meglepni az országot. (Élénk helyeslés.) Én azt hiszem, hogy álláspontomnak ilyképen való praecisirozásával hozzájárultam — Főrendiházi napló. 1910-1915. I. kötet. legalább is hozzá kívántam járulni — azoknak megnyugtatásához is, a kik e tekintetben egy bizonyos nervositással nézik az ügyek folyását, vagy mondjuk, inkább a különböző érdekkörök szóváltását. Most még csak Ambrózy báró felszólalására kívánok néhány megjegyzést tenni. Az ő beszédének igen érdekes pontjait nem akarom végig analizálni, annak nagy részét a magam részéről is helyeslem és csak ismételhetném. így tehát csak a botanicuskertre való nyilatkozatatára refiectálok, a melyben egy lelkes férfiúnak szive nyilatkozott meg. Megnyugtatására kijelentem, hogy teljesen egyetértek felfogásával, sőt már az intézkedésekben egy lépést is tettem arra vonatkozólag, hogy a Margitsziget megmentessék és a botanicuskert érdekei se szenvedjenek kárt. Ebbe a helyzetbe pedig az által jutottam, hogy a főváros, igen helyesen, belátva azon nagy érdekét, a mely a Margitsziget mostani helyzetében való fentartásában és tovább ápolásában rejlik, felajánlotta, hogy bármely alkalmas helyen ingyen fogja átengedni a kormánynak a botanicus kert czéljaira szükséges területet, ha a kormány eláll attól, hogy a botanicus kert a Margitszigeten létesüljön. A főváros ilyen nemeslelkű felajánlását igen szívesen ragadtam meg arra, hogy — a folyó év végével lévén átadandó a közmunkatanács részéről a közoktatásügyi ministeriumnak a Margitszigeten a botanicus kert czéljaira szükséges terület — előzetes lépést tegyek és megállítsam ezt az átadási processust. És ha szükséges volna — a mint, gondolom, igenis szükséges lesz — a törvény erre vonatkozó rendelkezésének hatályon kivül helyezésére ujabb törvényes intézkedést fogok legközelebb a képviselőháznak javaslatba hozni. Ez, ugy hiszem, nemcsak az igen tisztelt főrendiházi tag urnak fog megnyugtatására szolgálni, hanem a főváros lakosságára és mindenkire megnyugtatólag fog talán hatni, a ki a_ Margitsziget szépségeit méltányolni tudja. (Élénk helyeslés.) A törvényjavaslatot elfogadásra ajánlom. (Élénk helyeslés.) Elnök: Az általános vita be lévén zárva, kérdem a méltóságos főrendeket: méltóztatnak-e a törvényjavaslatot általánosságban elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) Ugy látom, a méltóságos főrendek a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadják. Következik a részletes tárgyalás. Vigyázó Ferencz gr. jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét és 1—5. §-ait, a melyek észrevétel 'nélkül elfogadtatnak). Elnök : Eképen tehát a részletes tárgyalás be lévén fejezve: felteszem a kérdést: méltóztatnak-e ezen törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben elfogadni? (Elfogadjuk!) Méltóz-