Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.

Ülésnapok - 1910-6

A FŐRENDIHÁZ VI. ÜLÉSE. 45 vényben, azaz precisebben kifejezve: benne van egy törvénynek rossz intézkedésében. Serényi Béla gr. föidmivetésügyi minister: Igen, benne van! Ambrózy isíván b.: Hát méltóságos főrendek, legkevésbbé sem tételezhetem fel a jelenlegi kormányról, hogy ragaszkodni fog egy ilyen megoldáshoz, ha felismeri, hogy az nem helyes és nem kételkedem benne, hogyha sikerül meggyőznöm a kormányt arról, hogy ez az intézkedés nem helyes, akkor — lévén ez eléggé fontos ugy a tudomány, mint a Margitsziget, illetőleg a főváros érdeke szempontjából — meg is fogja változtatni ezt az intézkedést. Nem szeretném a méltóságos főrendek türelmét felesleges részletekkel igénybe venni, de a szóban forgó kérdés, úgyszólván, az én állandó foglalkozási ágamat képezvén, a melynek úgyszólván egész életemet szentelem, a mely életemnek tartalmat kölcsönöz: jogczimet és kötelességet is érzek arra, hogy e kérdéshez legjobb tudásom szerint hozzászóljak. A kérdés tehát az, melyek azok az igények, a melyeket egy jó budapesti botanicus kerttel szemben támaszthatunk, s melyik az az irány, a melyben a Margitszigetet fejleszteni kell. Kezdjük a botanicus kertnél. A botanicus kert nálunk is, mint mindenütt a világon, kizárólag a tudományt, a tanitást és az oktatást szolgálja; professor áll az élén, az tervezi és vezeti. A növény benne önczél; nem sok egyén, hanem annál több faj van ott csoportosítva, geographiai, sistematikai és más csoportosulások. Benne egyenrangú a gazdag televényföld dus növényzete, a homokpuszta száraz agyagának, vagy a mészkősziklának gyér virágzatával. Síkság és a hegyek erdeje, az alpesi flóra meg kell hogy férjenek itt egymás mellett, valamint az északi láp igénytelen flórája a délszaki igényes növényekkel együtt. Természetesen ezen czélra olyan fekvésű hely lesz alkalmas, a mely természettől fogva minél tagoltabb, a mely fekvésben északi és déli,'száraz és nedves, magas és alacsony fekvésű, és lehetőleg az adott viszonyok között védett helyen legyen. E tekintetben olvastam, ha jól emlékszem, egy cultusministeri tanácsosnak a nyilatkozatát, a mely odairányul, hogy a Margitsziget klímája van olyan jó, mint Budapest akármelyik más pontja. Ettől az úrtól climatologiai tanácsot nem kérnék. A dolog ugy áll, egy agrogeologiailag homogén, egyforma structuráju, egyforma altalajjal biró, teljesen sik területen, a melyet egyforma növényzet borit, egyforma magasságú a talajvízzel, és nedvességtartalommal, nagy területen is egyforma lehet a hőmérséklet. E tényezők egyike már megbillenti az egyensúlyt, ugy hogy már csekély szintkülönbség mellett nagy hődifferentia állhat elő néha egypár méternyi távolságban, nagyobb niveau a kőzet- vagy talajkülönbségeknél már nagy mértékben változik a relatív és absolut clima, vagyis előáll az az eset, hogy egymással tőszomszédságban lévő helyek, egy község határában fekvő pontok egészen más climaticus zónába tartoznak. Ez minden növényhonositás alfája és ez domborodik ki különösen élesen és ritka helyen annyira, mint épen nálunk Budapesten. A székesfővárosban gazdagon tagozott terepek, a melyekben szépségek is rejlenek; budai oldal különböző kőzetei és agyagtalajai, a Margitsziget alluviuma, a pesti oldalnak gyorsan felmelegedő, de ki is száradó homokja — ezek itt a főváros területén belül a climasorozatoknak egész bosszú lánczät alkotják, a melyeknek két szélső pontja igen nagy végletek közt mozog. E sorozatnak két szélső pontjaként foghatjuk fel a Margitszigetet és a Gellérthegyet, lévén a Margitsziget növényhonositás szempontjából a legkedvezőtlenebb, legzordonabb, a Gellérthegy viszont nemcsak Budapesten, de az egész continentalis klimáju országnak egyik legenyhébb, legmelegebb pontja. Ha meteorológiai szempontból ezekből az adatokból ez nem is domborítható ki kellőképen, de bizonyítja ezt a növényzet, a mely a Gellérthegyen erősen mediterrán jellegű, főleg pedig az idegen országokból oda honosított növényzetben mutatja, a mely növények másutt elfagynak, vagy csak tengődnek, a Gellérthegyen pedig gyönyörűen díszlenek, sőt egyesek, mint a füge. a melyet a törökök hoztak, egyenesen elvadultak. Azt hiszem, ezzel eléggé kidomborítottam egyrészt azt, hogy Budapest növénykert felállítására eminenter alkalmas, hogy továbbá a hely megválasztására különös gondot kell fordítani, és hogy az e czélra szánt Margitsziget különösen nem alkalmas, viszont pedig ha a növénykertet a budai hegyeknek megfelelő részén teremtjük meg, váratlan perspectivákat nyújt. Tapasztalati tény ugyanis, hogy a természet a saját esélyeit nem használja ki, és ha az ember ott, a hol természettől fogva igénytelen, a hűvös zónának megfelelő növényzet terem, czéltudatosan beavatkozik, a vegetatiót megváltoztathatja. Elég e tekintetben ráutalnom az olaszországi tapasztalatokra, a la Manche csatorna franczia partjaira, Devonshire déli partjára és számos más helyre. Méltóságos főrendek! E példákból természetesen nem azt az absurd következtetést akarom levonni, hogy a mi mediterraneus égalj enyhe zónájában lehetséges, azt itt is meg lehessen csinálni, de fel kell használnunk a kínálkozó legalkalmasabb helyzetet s transponálhatjuk a nótát a mi viszonyaink szerint. Feltéve már most azt, a mi itt a jövő évtizedben mindenesetre be fog következni, hogy a kertészeti tudás csak annyira érvényesül Budapesten, mint ez idő szerint számos helyütt Európában már érvényesül, a jövőben itt Budapesten a legváltozatosabb vegetatiót lehet majd