Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.

Ülésnapok - 1910-6

A FŐRENDIHÁZ VI. ÜLÉSE. 37 ban intéztetnek ugyanis a tanúhoz a kérdések. Először is ugyanazonosságának megállapítása és másodszor szavahihetőségének constatálása czéljából. Ha már most a biró ezzel a facultativ joggal él és nincs neki egyenesen megparancsolva, bogy kérdezze, akkor az a biró kellemetlen helyzetbe juthat, mert a kikérdezett fél, vagy pedig ügyvédje szemére vetheti, hogy elfogult, hogy oly kérdést is intéz a tanúhoz, melyet törvény szerint nem volna köteles hozzá intézni, és igy aztán a biró az elfogultság gyanújába fog keveredni. Megengedem, hogy ez a fővárosban, vagy nagyobb vidéki központokban nem fog előfordulni, de a vidéken, hol a biró minden egyes szavát figyelemmel kisérik, hol a biró társadalmi magaviseletére, sőt erkölcsére is vigyáznak, könnyen meg fog esni az, hogy a bírákat osztályozni fogják és azt fogják mondani: az egyik kikérdezi a vallást, ez az elfogult, a másik nem kérdezi ki a vallást, ez pedig a felvilágosult biró. De az állam maga is súlyt helyez a vallásra. Nagyon jól emlékszem, hogy Wlassics Gyula ő nagyméltósága még cultusministersége idejében világosan kijelentette, mindnyájunk megnyugtatására, — nem emlékszem, a képviselőházban vagy a főrendiházban-e, — hogy a magyar állam, annak daczára, hogy a teljes paritás alapján áll és behozta az egyházpolitikai törvényeket, azért nem vallástalan állam, és ezt ma is bizonyosan vallja. Tehát a magyar állam súlyt helyez 'a vallásra. Megmutatja ezt azzal, hogy benne van az ő polgári anyakönyveiben a vallásnak saját rubricája, megmutatja azzal, hogy a gyermekeket az iskolában a vallásukra kikérdezi és a bizonyítványba is beveszi a gyermek vallását. Benne van az állam intézkedéseiben, hogy gondot fordit a vegyes házasságból született gyermekek vallására és a szülők előzetes megegyezését törvény erejével ruházza fel és végrehajtja, megvédelmezi a szülőknek az akaratát. És benne van az államnak száz meg százféle intézkedésében, a melylyel megmutatja, hogy előtte a vallás nem közönyös. Annak daczára, hogy a vallások felett áll, mégis tiszteletben tartja a polgárok vallását. De magokat az egyházakat, a felekezeteket, a különféle vallások jogi intézményeit, hatóságait, jogi személyeknek ismeri el az állam, világos jeléül annak, hogy a magyar állam súlyt helyez polgárainak vallására, és ha súlyt helyez, akkor nincs semmivel sem indokolva, hogy ebből a fontos törvényjavaslatból, a mely hosszú időre készül, ez a szó kihagyassék. Azt mondják, hogy a vallás magánügy és már mint magánügy sem tartozik a perrendtartásba. A vallás magánügy annyiban, hogy az én vallási meggyőződésemet joga senkinek sincs bántani és én mindenkitől követelhetem, hogy azt tiszteletben tartsa, ugy, a mint én tiszteletben tartom az övét. (Helyeslés.) De nem magánügy annyiban, hogy nem volna semmi kihatása az állami, a községi és más társadalmi intézményekre. Hogy nem magánügy, bizonyítja az, hogy mi itt ülünk ezen a helyen, (Igaz! Ugy van! jobb felöl.) mert mi a vallás jogán ülünk itt. Az állam nem tekinti a vallást magánügynek, hanem közjogi tényezőnek tekinti, a melyre tekintettel van a törvény alkotásaiban és a melyet tisztel az ő polgárainak vallásos meggyőződésében is. (Helyeslés jobbfelöl.) De, méltóságos főrendek, ennek a kérdésnek megtétele nem is lesz elkerülhető a perrendtartásban. Annak daczára, hogy fel van mentve a biró a tanúhoz intézendő ezen kérdés alól, mégis csak kénytelen lesz megkérdezni a tanutói, mi a vallása. Miért? Mert hiszen esküre kerül a sor, esküdni pedig nem köteles minden tanú. A ki azt mondja, hogy az eskü ellenkezik az ő vallási meggyőződésével, az ott fogadalmat vagy törvényeink szerint bizonylást tesz, és vau egy igazságügyi rendelet az előző évekből, hogy expresse a nazarénusok értetnek azok alatt, a kik nem kötelesek esküdni. Már pedig hogyan fogja tudni a biró, vájjon ezt a tanút esküre bocsássa-e vagy pedig ne, ha nem fogja megkérdezni az ő vallását? Tehát maga az eskü addig, mig bizonytalan eszközt képez a perrendtartásban, kényszeríteni fogja a birót arra, hogy intézzen kérdést a tanúhoz, micsoda vallású, hogy azután a szerint tudja megesketni vagy pedig ne. Ez benne van a perrendtartás 307. §-ában. Aztmondják, hogyha a törvényjavaslat esetleg visszaküldetnék most a képviselőházhoz, ez megint visszatartaná a törvényjavaslatot abban, hogy mielőbb törvény legyen belőle és életbeléptethető legyen. Erre vonatkozólag azt vagyok bátor megjegyezni, hogy a törvényjavaslat utolsó szakasza, ha jól tudom, a 792. §., ugy intézkedik, hogy még előbb meg kell alkotni egy uj törvényt, a mely az életbeléptetésre fog vonatkozni, magának a főrendiház bizottságának jelentésében pedig benfoglaltatik, hogy mikor életbe akarják léptetni ezt a javaslatot, egyidejűleg meg kell alkotni egy másik törvényt a bírói szervezetről. A mig tehát az az életbeléptetési törvényjavaslat elkészül, a mig elkészítik azt a törvényjavaslatot a birói szervezetről, addig még nagyon sok idő fog elmúlni. Sajnáljuk, hogy el fog múlni, mert mi is akarnók, hogy ebből a törvényjavaslatból mielőbb törvény legyen és az életbe léptethető legyen, de lehetetlenség, phisicailag nem lehet, mert először meg kell alkotni legalább az egyik törvényt és azután valószínűleg a másik törvényt a birói szervezetről. Annyival is inkább kénytelen lesz erre az igazságügyminister ur, mert azt gondolom, hogy maga után fogja vonni ez a törvényjavaslat azt, hogy