Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.

Ülésnapok - 1910-6

38 A FŐRENDIHÁZ VI. ÜLÉSE. sok bírót kell majd nyugdíjba küldenie, akik nem fogják magokat kiismerni ezen terjedelmes törvényjavaslat paragrapkusainak tömkelegében, a kiknek nehezére fog esni az a közvetlen szóbeliség és az a nyilvánosság, a kik ezt nem szokták meg, a kik hozzá voltak szokva a többékevésbbé titkos és hosszadalmas Írásos pörhöz. Ezek mind olyan körülmények, a melyek bizonyítják, hogy a törvényjavaslat életbeléptetésétől még hosszú idő választ el minket. Azt, hogy ebből valami conflictus keletkezhetnék a főrendiház és a képviselőház között, a mint igazán mondva nem szeretném, ugy nem is igen vagyok hajlandó elhinni. A képviselőházban most ós általában az országban rendezett politikai viszonyok között élünk. Magában a képviselőházban is csak három szótöbbséggel fogadtatott el ez a szakasz, magában a főrendiház bizottságában csak az úgynevezett »cum voto Minervae« fogadtatott el, tehát látszik, hogy a közvéleménynek nagy, sőt lehet talán mondani, nagyobb része van a valláskérdés visszaállítása, mint annak kihagyása mellett. Nem gondolnám, hogy ebből a szempontból a főrendiházat a képviselőházzal valami conflictus fenyegetné. A. képviselőház be fogja látni, hogy méltányos és jogos ez a mi óhajunk, hogy a mi eddig megvolt, de sőt most is megvan, ezentúl is bennhagy assék a törvényben. (Helyeslés jobb felöl.) A nép, méltóságos főrendek, mindenesetre örvendeni fog, hogyha a vallás ismét vissza fog helyeztetni ebbe a paragraphusba. Az egész dolog, hogy a vallás e paragraphusból kimaradt, inkább ötletszerűen, sőt majdnem azt mondhatnám, véletlenségből történt. Talán nem is fontolták meg eléggé, hogy az ország lakosságában egy bizonyos fokú felháborodás fog keletkezni. Es ha Wlassics Gyula ő excellentiája azt méltóztatott mondani, hogy sokszor kis kérdésekből nagy mozgalmak keletkezhetnek, kis kérdések nagy mozgalmak kiindulási pontját képezhetik, hát én ezt elhiszem, de ezt argumentumul a mi javunkra is fel tudjuk használni. (Helyeslések a jobboldalon.) Nálunk is fel van háborodva a nép, legyünk tehát tekintettel azoknak a felháborodására is, a kiknek nem tetszett, hogy a vallás a törvényből kimaradt, becsüljük meg a népnek egyik legdrágább és legszentebb kincsét, állítsuk vissza a paragraphust régi formájába, a melyen az eddig is hosszabb időn keresztül nyugodott és engedjük ezt érvényben ezentúl is, a mi jó magyar népünk örömére és mindnyáj unk megnyugtatására. Készemről hozzájárulok azon javaslathoz, a melyet Dessewffy Aurél gróf ő excellentiája előtérj esztett. (Helyeslés.) Széchenyi Viktor gr. jegyző: Zichy Kafael gróf! Zichy Rafael gr.: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! En csak egynéhány egész rövid szóval egy körülményre akarom a mélyen t. ház figyelmét felhívni, a mire talán még mások nem terjeszkedtek ki. És ez az, hogy valamennyiünknek van egy bizonyos vallásfelekezete és ha mi nem fogadjuk el Dessewffy Aurél gróf ő kegyelmessége módosítását, hanem elfogadjuk azt a szöveget, a mely elénk van terjesztve, akkor én szerintem valamennyi vallásfelekezetnek, valamennyiünknek vallási érzülete meg van sértve, mert ha ezt az egy-két, szót a paragraphusból kihagyjuk, akkor a nyilvános tárgyalásokból a vallásos érzület bizonyos mértékig tékig ki volna küszöbölve. (Helyeslések.) Ismétlem, hogy a magam szerény véleménye szerint, valamennyi vallásfelekezet érdekét látom bizonyos mértékig megsértve és azért arra kérem a méltóságos főrendeket, szíveskedjenek Dessewffy Aurél gróf ő excellentiájának módositványát elfogadni és ennek következtében ezt a szöveget a képviselőházhoz visszaküldeni. Elnök: Az igazságügyminister ur kivan szólni. Székely Ferencz igazságügyminister: Nagyméltóságú elnök ur ! Méltóságos főrendek! Csak egy pár megjegyzést leszek bátor az előttem felszólalt méltóságos főrendek fejtegetésére megtenni. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt köszönöm, hogy intentiómat honorálni méltóztattak. Viszont azonban tartozom még azzal, hogy egy-két kérdést tisztázzunk, a melyek talán a megértéshez közelebb hoznak bennünket. Egyik indokul méltóztatott felemlíteni, hogy a gyakorlat megfelel a módositványnak. Hát a criminalis gyakorlatnak megfelel, ós erre hivatkoztam én, mondván, hogy ez némileg különbözik ugyan a civilis eljárástól, de azért megmaradhatott volna a vallás e paragraphusban, ug,y, a mint az annak előtte benne volt. Azonban a polgári gyakorlatnak nem felel meg, mert a törvényszék előtti eljárásban — bátor voltam felolvasni — benne van ugyan, de a perek százezrei sommás eljárás szerint intéztetnek el, és ott általában teljesen a biróra van bizva, hogy

7 mit kérdez. Tehát a gyakorlattól valami nagyon nem tér el az uj intézkedés, ha kimarad is a vallás kérdése, a mi a helyzet megítélését talán némileg enyhítheti. Minden intézkedésnek persze az okát keresi az ember, és én nyíltan megmondom, hogy annyira nem találtam okát a kihagyásnak, hogy szívesen láttam volna, ha az a szó benne marad. Mert bizonyos összeköttetés mégis van az életbe léptetett perrendtartások héttejével, másfelől előre lehetett látni, hogy ebből ha csak valamelyes félreértés is támadhat és ebből complicatiók származhatnak, a melyeket mindenképen el akartam kerülni. De most, akárhol keresik az okokat, tény az, hogy itt van a complicatio, még pedig igen súlyos formában. Mert a mint a ké]3viselőházban erről a kérdésről beszéltek, az lesiklott arról a vonalról, a melyen maradnia kellett volna: a szakszerűség vonaláról.