Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.

Ülésnapok - 1910-6

36 A FŐRENDIHÁZ VI. ÜLÉSE. Ha a tanúhoz intézendő kérdések közt nem lett volna már eddig is a tanú vallására vonat­kozó kérdés; ha ez benne nem foglaltatott volna az eredeti törvényjavaslatban, akkor annak a mellőzése senkinek fel nem tűnt volna. De ha benne volt, sőt benne van a gyakorlatban, ha benne volt az eredeti törvényjavaslatban és most mégis kihagyták, annak mindenki keresi az okát, és nem tudja megtalálni, mert maga az igazságügyi bizottság, a mely kihagyta, sem­mivel sem indokolta, csak azt mondta, hogy e dolgot feleslegesnek tartja, még annyit sem mondott, mint a mennyit szives volt a t. igaz­ságügyminister úr az előbb felemlíteni, hogy az igazságügyi bizottságban arra törekedett, hogy kevesbbitessók a kérdések száma, és ne legyen túlságosan sok a tanúhoz intézendő kérdés. Már most, miután eddig benne volt a gya­korlatban, és miután most kihagyták, mindenki keresi az okot. Nem tudjuk megtalálni, mert senkisem indokolta; egyszerűen azt mondták, hogy felesleges a kérdés. Már pedig én azt hiszem, hogy a vallást senki előtt nem lehet feleslegesnek mondani. Nekünk nem arra kell tanitanunk az embereket, hogy a vallás valami felesleges, de arra kell tanitanunk, hogy szük­séges dolog és mindnyájunknak és az államnak is súlyt kell helyeznie az intézkedésekben erre. és olyan helyen, a hol már benne foglaltatik a vallás, nem szabad kihagyni. De miután már a kérdés felvettetett, mégis keresnünk kell, hogy mi lehet ennek az oka. Én azt gondolom és velem talán mások is, hogy nem az igazságügyi bizottságban, sem pedig a parlamentben, hanem a társadalomban nyilvá­náló szabad gondolkozási irányban kell azt ke­resni, a mely azt gondolta, hogy le kell lépni az elmélet száraz teréről a gyakorlat zöld tala­jára és ott kell helyet foglalni, a hol a körül­mények engedik. (Ugy van! a baloldalon.) A mit ők folyóirataikban, egyesületeikben, gyűléseikben hirdetnek, hogy a vallás felesleges, hogy a vallás nem szükséges, erre nézve iparkodtak megragadni az első alkalmat, hogy hagyják ki a vallást az ország egy jövendő törvényéből, hogy elősegitsék és előkészítsék a laicizálás útját és ha ez sike­rülni fog, tovább folytatják a többi téren is. (Ugy van! a baloldalon.) Ha nem ez az ok, méltóságos főrendek, akkor én nem tudok más okot találni, vagy pedig férfiakról és pedig ko­moly férfiakról azt kellene mondanom, hogy nem merik bevallani, hogy voltaképen mi ennek az oka. A tanúhoz intézendő kérdések közt a vallás kérdése közömbös nem lehet, mert a vallására valamit adó és büszke ember szívesen veszi, ha az ember ezt a kérdést intézi hozzá. A ki pedig vallásában közönyös, vagy a mi még rosszabb volna, vallástalan, az nem érdemli meg, hogy a törvényhozás, mely a népek millióit képviseli mindkét kamarában, az ilyen emberekre valami tekintettel legyen. (Igaz! Ugy van! jobb felöl.) Inkább legyen tekintettel arra a nagy többségre, mely hűségesen ragaszkodik hitéhez és vallásá­hoz, akármilyen egyháznak vagy felekezetnek vagy politikai pártnak legyen egyébként kivé, de hive egyúttal a vallásának is, és szívesen látja, ha a törvényhozási intézkedések is tekin­tettel vannak vallási meggyőződésére és az ő vallásának megbecsülésére. (Helyeslés jobbfelol.) Lehet azonban olyan ember is, a ki talán a bíróság előtt szégyenli bevallani a vallását. Lehetséges, hogy a kik kívánták a vallás ki­hagyását a tanúhoz intézendő kérdésekből, azokra voltak tekintettel, kik szégyenlik bevallani val­lásukat. Méltóságos főrendek, a hazának érde­kében fekszik, hogy az ő polgárai bátor em­berek legyenek, (Derültség.) vallják be meg­győződésüket, mert a ki nem akarja megvallani vallását, a ki ezt bármi okból szégyenli, az, ha érdeke ugy hozná magával, megtagadná hazáját is, (Igaz! Ugy van! jobbfelol.) és az olyan ember, a ki vallásáért szégyenli magát, szégyen­leni fogja magát hazájáért is. A t. igazságügyminister ur egészen addig, míg a kérdés a képviselőházban nem tárgyal­tatott, indifferensnek mutatta magát és indiffe­rens volt; csak akkor, mikor a képviselőházban a tanúhoz intézendő kérdést a tanúnak szava­hihetőségével hozták összefüggésbe ... Székely Ferencz igazságügyminister: Ugy van! Csernoch János: ... és azt mondták, hogy befolyásolhat] tanú szavahihetőségét és a bírónak felfogását a tanú szavahihetőségére nézve, akkor — legalább reám ezt a benyomást tette a lapok közleménye — felpattant az igazság­ügyminister ur és azt mondta: no most már én is kívánom, hogy ez a kérdés kihagyassék. Méltóságos főrendek, én a t. igazságügy­minister urnak ezt az eljárását egészen tudom helyeselni és indokolni. Mert abban teljesen igaza van, hogy a vallásnak a tanú szavahihe­tőségéhez semmi köze nincs, és nem is tételez­hetem fel, hogy léteznék olyan vallás, mely arra tanítaná hitfeleit, hogy midőn a bíróság előtt egyik legszentebb kötelességüket, a tanúskodást gyakorolják, ott ne mondjanak igazat. B tekin­tetben igaza volt a t. igazságügyminister urnak, de nézetem szerint túlment a czélon. Mégis kellett volna nyilatkoznia, hogy hagyassék meg a tanúhoz intézendő kérdések között a vallás is, mert ez nem helyesen hozatott összefüggésbe a tanúnak a szavahihetőségével. Azt mondják; hogy ha ez a kérdés a tanú­hoz nem intéztetik a bíró által, akkor a biró szabadabban tud mozogni, akkor nem fogja azt a birót senki sem esetleg elfogultnak tartani. Miként szíves volt előbb az igazságügyminister ur felolvasni, most is megvan a bírónak az a joga, hogy kérdést intézhessen a tanúhoz és kérdezhesse, hogy minő a vallása. Kétféle irány-

Next

/
Thumbnails
Contents