Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.

Ülésnapok - 1910-6

HAZ VI. ULESE. 30 A FŐRENDI A másik, a mi miatt bátor vagyok szót kérni és a mire nézve már most jelzem, hogy a részletes tárgyalás alkalmával módositványom is lesz a 306. §-ra vonatkozólag. Ugyanis a 306. §-nak indokolásában az foglaltatik, hogy a bizottság feleslegesnek tartja, hogy a tanutói kihallgatása kezdetén a vallását is megkérdezzék, mert azok az egyéb adatok, melyeket ilyenkor meg kell kérdezni: név, kor, születési és lakóhely, családi állapot és a foglalkozás elégségesek a személyazonosság megállapítására, azért a szakasz első sorából a bizottság a vallást kihagyta. Én ebben az indokolásban különösen sérelmesnek találom azt, hogy mikor a bűnvádi eljárásban, azután az 1893. XVIII. t.-cz. 88. ós 91. szakaszaiban is fentartatik a tanuk kihallgatása alkalmával az úgynevezett személyi status, mely arra vonatkozik, hogy valakinek neve, kora, azonkívül családi körülményei kihallgattatnak, miért kell akkor épen a vallást kihagyni ? Szerintem a vallást tulajdonképen senki a világon nem fogja mint tisztán személyi dolgot tekinteni, hanem az államnak is kötelessége, igénytelen nézetem szerint, hogy általában a vallásra súlyt helyezzen. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezen szakaszban, különösen ezen bizottsági indokolásban, ugy látszik, mintha erre semmi súlyt nem fektettetnék. Ezért én minden további indokolás nélkül már most vagyok bátor jelezni, hogy a 306. §-nál lesz egy módositványom, melyben a »vallás« szónak beletételét inditványozom, és kérni fogom az elnök urat, hogy azt szavazásra bocsátani méltóztassék. Még egyet hoznak fel mindig az ellen, ha a főrendiház a módosítást esetleg elfogadná, és ez az, hogy evvel a perrendtartásnak létesülése általában veszélyeztetve volna. [Bocsánatot kérek, én azt találom., hogy a kétkamara-rendszerben általában azért van egy második kamara, hogy az olyan kérdésekben, melyeket fontosnak tart, ez szavát felemelje. Ezen argumentumot tehát, hogy a főrendiház általában ne emelje fel szavát, nem lehet elfogadni, (Igaz! Ugy van!) mert akkor ne tartsuk fenn, hanem töröljük el. Ezeket kívántam elmondani. (Helyeslés a jobboldalon.) Széchényi Viktor gr. jegyző: Gáli József! Gáll József: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek ! Ezen törvényjavaslat a jogászközönség által kívánt elvet, a szóbeliséget és közvetlenséget a polgári perrendtartás minden szakában érvényesíteni kívánja. Megszünteti az eddig még fenmaradt rendes eljárást kötött bizonyítási rendszerével általában reformálja az egész perjogot a modern elvek szerint és a szabad bizonyítás alapján. Ezen nagy belreform jótékony hatását az eljárás könnyítésére, az anyagi igazság kiderítésére már ismerik a szomszéd előrehaladott államokban, hol az régóta alkalmazva van ós nálunk is a sommás eljárásban érezhető volt jótékony hatása. Én ennélfogva ezen nagy reformot örömmel üdvözlöm és azt hiszem, hogy az ország összes népeinek javára fog válni annak életbeléptetése. Elfogadom tehát a törvényjavaslatot általánosságban és egészében. Fájdalom azonban, hazai viszonyaink közt ezen perjogi reform jótéteményeiben nem részesülhetnek az öszszes honpolgárok egyaránt. Nemzetiségi vidékeken ugyanis a magyar nyelv ismerete még csak kisebb mértékben lévén elterjedve, valamint másrészt a birák is több helyt nem értvén a nemzetiségek nyelvét, ennek folytán a birák és ügyfelek közötti közvetlen érintkezés lehetetlen, ugy hogy az csak tolmácsok segélyével eszközölhető. Hogy mennyire gyarló és tökéletlen ezen érintkezés, azt hiszem, nem szükséges bőven indokolnom. Tapasztalatból tudhatja mindenki, mit ér valamely nyilatkozatnak tolmács utján való közlése. A tolmács utján való érintkezés, a közvetlenség ellenkezője, tehát egy kényszerűségi eszköz, mely csak ideig-óráig alkalmazható, de nem állandósítható, hanem a honpolgárok egyenjogúságának megvalósítása végett mielőbb kiküszöbölendő, a mi lehetséges is, ha megtartatnak az 1869. évi törvényhozás által alkotott törvények, név szerint az 1869. évi IV. t.-cz. 4. szakasza s azon törvényezikk 6. szakaszának b) pontja, melyek határozottan előírják, hogy az elsőfokú birák kinevezésénél az illető vidéken divó nemzetiségi nyelv ösmerete is követelendő. Ha ezen törvények mindenkor szem előtt tartattak volna, akkor nem állott volna be azon visszás helyzet, hogy az elsőfokú bíró az ügyféllel csak tolmács utján érintkezhessek. Önként folyik ezekből a közvetlenség, tehát a jogegyenlőség érvényesülése végett a kellő nyelvismerettel biró birák alkalmazásának szüksége. Arra kérem tehát az igen tisztelt igazságügyminister urat, hogy ezentúl az elsőfokú birák kinevezésénél nemzetiségi vidékekre nézve az illető bíróság területén divó nemzetiségi nyelv ismeretének igazolását követelje és ez által, ugy az illető birák kívánságára eszközlendő áthelyezések utján, az ecsetelt visszás állapot megszüntetését lényegesen elősegítse. Továbbá méltóztassék kieszközölni, hogy a magyar és nem magyar ajkú honpolgárok közt a per folyamán felmerülő költségekre különbség ne tétessék, ezért a kényszerűségből alkalmazott tolmács költségei az ügyfeleket ne terheljék, hanem azok a kincstár által viseltessenek ugy, mint a bűnfenyitő eljárásnál. Ajánlom ezt kegyes figyelmökbe. Széchenyi Viktor gr. jegyző : Wlassics Gyula! Wlassics Gyula: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! (Halljuk!) Ha nem jelezte volna Dessewffy Aurél gr. ő excellentiája az általános tárgyalás során azt a módositványt, melyet tenni szándékozik, ha nem jelölte volna meg annak tartalmát, én csak a részletes tár-