Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.

Ülésnapok - 1910-6

A FŐRENDIHÁZ VI. ÜLÉSE. 31 gyalás alkalmával szólaltam volna fel, minek­előtte szavazásra kerül a modositvány. így azon­ban, minthogy teljesen ismerjük a modositvány tartalmát, meg fogják talán nekem engedni a méltóságos főrendek, hogy azzal az általános tárgyalás keretében foglalkozhassam. Foglal­kozni kívánok különösen azért, mert a főrendi­ház közjogi és törvénykezési bizottságában je­leztem álláspontomat és épen talán ezen szava­zatnak körülményei a nagyméltóságú főrendi­ház iránt tartozó tiszteletnél fogva mintegy parancsolják nekem, hogy e szavazatomat meg­indokoljam. Meg vagyok győződve, méltóságos főrendek, hogy nincs a nagyméltóságú főrendiháznak egyet­len tagja sem, ki érett megfontolás után ne alakította volna ki véleményét a mi kétkamarai rendszerünkben, a főrendiház jogállásáról és politikai hivatásáról. A jogállás alapján nyilván­való, hogy a főrendiház a képviselőház liatáro­visszaküldheti, a képviselőház határozatának minden egyes részletét módosíthatja, Politikai hivatása azonban ugy a politikai tudomány tanítása, mint a mi hazai traditiónk szerint abban a bölcs mérsékletben nyilvánul, hogy ha jelentékenyebb ok nem forog fenn, akkor nem helyezkedik ellentétes álláspontra a képviselőház határozatával. Itt az a kérdés, vájjon forog-e fenn az adott esetben ilyen jelentékenyebb ok. Dessewffy Aurél gr. ő nagyméltósága szives volt kijelenteni, — és én tisztelettel hajlok meg ezen vélemény előtt is — hogy ő ezt jelentékenynek, lényegesnek tartja, mert meg vagyok róla győződve, hogy általánosságban osztozik abban a felfogásban a főrendiház politikai hivatására nézve, a mely­nek én kifejezést adtam, a miben hogy oszto­zik, még bizonyítja azzal is, hogy ő is a maga álláspontjából lényegesebbnek jelölte meg ezt az okot. Én is épen azt kutatom és arra akarok felelni, vajon magam részéről is fellelem-e annak a jelentékenységnek, a lényegességnek a kriterionjait az adott esetben. Én ugy gondolkozom, hogy az adott eset­ben két jelentékeny okot ismernék el. Az egyik szakszerű, a másikat — mondjuk — egyházjDoli­tikai természetűnek tartom, (Ellenmondásolc jobbfelöl,) Meg fogom magyarázni. Én ismernék igenis egyházpolitikai természetűt lényeges okul. Ismétlem tehát, hogy az egyik szakszerű, a másik okom, a mit lényegesnek tartanék, egyház­politikai természetű. Méltóztassanak megnyugodni abban, hogy kifogom ennek tartalmát fejteni. Szakszerű ok volna, ha valaki bebizonyítaná azt, hogy a vallásra vonatkozó kötelező kérdés­tétel a perrendtartás érdekének követelménye; és ha ezt a perrendtartás kihagyja, a perrend­tartásnak főczélja, az anyagi igazság kiderítése szenvedne. Ez szakszerű ok volna, a mely előtt meghajolnék. Ez azonban annál kevésbbé állit­ható, mert hisz, lia a ténykörülmények olyanok, hogy okvetlenül szükséges volna a tanuk vallá­sának kérdezése, még ha az obligatorius kérdés­tétel ki is marad, attól a biró elzárva nincs. A másik oknál, a melyet egyházpolitikai természetűnek jeleztem, ugy okoskodom, hogy ha a képviselőház határozatának keletkezési törté­nete arról győzne meg engem, hogy a képviselő­ház határozatához az az irányzatosság, az a tendentia tapad, hogy a vallásosságot lekicsi­nyelje, hogy a vallásosság ellen aggressiv táma­dást intézzen, de még tovább megyek, ha abból az válnék nyilvánvalóvá, hogy az állam és egy­ház közötti mai törvényes rend megbolygatása czéloztatnék: készséggel hajolnék meg ezen indokok előtt és ebben az esetben is teljesen indokoltnak találnám, ha a főrendiház esetleg ezen egyházpolitikai ok miatt is visszaküldené a képviselőház határozatát. Ezen eseteknek azonban egyike sem forog fenn, egyike sem vált nyilvánvalóvá. Nem lehet azt állítani, hogy szakszerű ok követelné a kép­viselőház határozatának visszaküldését, de nem lehet azt sem mondani, hogy a képviselőház határozatának keletkezési története olyan egy­házpolitikai mozzanatokat tartalmazna, a mely­mozzanatok indokolttá tennék azt, hogy a főrendi­ház éljen jogával és küldje vissza a képviselő­háznak a határozatot. A midőn tehát igy tettem fel magamnak a kérdést, erre én nem válaszolhatok másképen, mint hogy nem tartom szükségesnek a vissza­küldést, de kimondom teljes nyíltsággal, hogy a visszaküldést nem is tartom czélszerünek. Nem tartom czélszerünek pedig azért, mert az ilyen természetű kérdések, mint ez is, nagyon könnyen deplaceirozódnak. az ilyen természetű kérdések­nél, a mint már a mi hazai politikai történe­tünk is mutatja, a kicsiny kérdésből nagy kér­dés lesz (Ugy van!), a jelen esetben is a kis kérdés a polgári perrendtartás szürke területé­ről könnyen átcsaphat az egyházpolitikának izzó talajára. Én pedig ezt minden áron elkerülni óhajtom, különösen a mi széttagolt társadalmi viszonyaink között ez felette kívánatos. (Helyeslés). Ezek az indokok vezettek engem, midőn a nagyméltóságú főrendiház közjogi és törvény­kezési bizottságában szavazatomat leadtam és ugyanezen indokoknak hódolok akkor is, a mi­dőn a részletes tárgyalás alkalmával sajnála­tomra Dessewffy Aurél gróf ő excellenfiája mó­dosításához hozzájárulni nem fogok. (Helyeslés balfelöl.) Elnök : Kivan még valaki általáiiosságban a törvényjavaslathoz hozzászólani ? (Nem!) Ha nem, a vitát bezárom. Székely Ferencz igazságügyminisíer: Nagy­méltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! Vég­telenül sajnálom, hogy ezen korszakalkotó mun­kánál itt akadtunk meg ennél a pontnál, mely

Next

/
Thumbnails
Contents