Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.
Ülésnapok - 1910-26
340 A FŐRENDIHÁZ XXVI. ÜLÉSE. a méltóságos főrendeket fárasztani nem kívánom, csupán csak egy tényt kívánok constatálni, hogy magában abban a culturmozgalomban is, amely egy évtized óta tart Magyarországon, a vidéki egyetemek eszméjének népszerűsítése és termékenynyé tétele a kassai egyetemi bizottság műve volt. Ebben a kérdésben az vezetett, az hívta fel a figyelmet, az hozta meg az étvágyat; elmondhatnám róla a latin poétával, aki a császár számára irta a verseket : »Sic vos, non vobis.« Egyébiránt visszatérek oda, ahonnan kiindultam, hogy, bár ebben az egyetemi törvényjavaslatban nem találom honorálva azokat a culturtörekvéseket, amelyeket a magam csekély képességével és Magyarországnak nagyon sok kiválóságával szolgálni igyekeztem, mégis örömmel telik el a lelkem, mert törekvéseink legalább felerészben honorálva vannak, mert tudjuk és érezzük nagyon jól, hogy ezek az uj egyetemek nem egyes városoknak, hanem az egész nemzetnek adattak, hogy a nemzet dicsőségét vannak hivatva szolgálni és akkor már elértük czéljainknak legalább első .felét. Hiszem és remélem, hogy arra kifejlesztésre kit/iiz'tt tiz esztendő alatt a nemzet áldozatkészsége lehetővé fogja tenni, hogy ezen két teljes egyetem mellett a kassai egyetem is legalább két íacultással meg fog nyittatni és Felsőmagyarországon is magasan fel fog lobogni a cultura tűzhelye. (Helyeslés.) A törvényjavaslatot elfogadom, elfogadom pedig azért, mert nem Kassa városa és a kassaiak kívánságának jogosultsága ellen, hanem a nemzet érdekei és javai mellett szól. (Elénk helyeslés.) Elnök : Kivan még valaki szólani ? Ha senki sem kivan szólni, az átalános vitát bezárom. Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünel után.) Elnök : Méltóságos főrendek ! Az ülést újból megnyitom. A közoktatásügyi mimsterium képviselője kivan szólani. (Halljuk ! Halljuk !) Balog Jenő államtitkár: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek ! Méltóztassanak megengedni, hogy köszönetet mondjak a vallás- és közoktatásügyi kormány képviseletében azon elismerő szavakért, amelyeket a lefolyt nagyon érdekes és tanulságos vita folyamán a szónok urak ő méltóságaik kegyesek voltak a javaslattal szemben kifejezni. Legyen szabad egyúttal egészen röviden egynéhány szerény megjegyzést tennem a vita folyamán elhangzott bíráló észrevételekre. Ama több mint három évtizedre terjedő előkészítés tartama alatt, amelynek eredményeként e javaslat ma a méltóságos főrendek előtt fekszik, tizenegy város versengett az u. n. harmadik egyetem felállításáért. Az egyik előző kormány pedig olyképen határozott, hogy egyszerre öt uj egyetem szervezését tervezte, és ez irányban a munkálatokat meg is indította. Azt hiszem, az elhuzódozás egyik oka épen a városok e versenye volt. És az a közoktatásügyi programúi, amely egyszerre oly nagy számát az egyetemeknek szervezte volna az országban, nemcsak pénzügyileg, de intellectualiter is nagy veszedelmeket rejtett volna magában. T. i. nemcsak csonka, de szinte zugegyetemek keletkezésére vezetett volna. Meggyőződésem, hogy amíg feltétlenül szükség van mind az egyetemi oktatás intensivebbé és hatályosabbá tétele szempontjából, mind különösen — és e. részben egyetértek a Beöthy Zsolt professor ur ő méltósága által kifejtett nézettel — a tanári succrescentia tekintetében, az egyetemek szervezésére, mindezt mégis bölcs mérséklettel kell megtenni, olyképen, hogy az igazán tudományosan felszerelt egyetemek minden intellectualis feltétele, elsősorban a kellő tanári erők, meglegyenek és az ország azon helyzetben legyen, hogy a felállítandó uj egyetemek intézetei, laboratóriumai, könyvtárai ugy szereltessenek fel, hogy a tudomány komoly művelésére alkalmas tért nyújtsanak. Ezt pedig, méltóságos főrendek, az egyetemeknek oly nagy számában egyszerre elérni ez idő szerint lehetségesnek nem tartom. Szerény nézetem szerint tehát ez az oka annak, hogy azok a különben nagyon tiszteletreméltó igények, amelyeket Takács Menyhért ő méltósága történeti alapon, Glattfelder Gyula püspök ő méltósága pedig a délvidék jogos igényei szempontjából más városok érdekében itt kifejtettek, ezúttal a kormány részéről természetesen nem voltak honorálhatok, mert beleestünk volna abba a hibába, melyet az előző kormány elkövetett. A magyar nemzet életében az a néhány év, mely ilykép az egyetemek további szaporításától elválaszt bennünket, mindenesetre nagyon rövid idő, és meg vagyok győződve, hogv mihelyt a további fejlesztésnek mind intellectualis, m ; nd pedig pénzügyi feltételei meglesznek, a közoktatásügyi kormány nem fog késni, hogy e részben ujabb javaslattal járuljon a törvényhozás elé. (Helyeslés.) Méltóztatott ráutalni a vita folyamán Herezog Péter báró ő méltósága a közgazdasági egyetem kérdésére. Bizonyára igen kívánatos, ha mennél többen lépnek practicus életpályákra és semmikép sem tartanám helyesnek, ha az egyetemek szaporításával pl. a joghallgatók száma, vagy egyáltalában azon tudományos pályákon, hol túlproduotio van, a hallgatók száma növekednék. E tekintetben a közoktatásügyi kormány a legnagyobb érdeklődéssel és jóindulattal foglalkozik mindazon eszmékkel, amelyek a gyakorlati életpályákra nevelés szempontjából nyolez gazdasági érdekképviselet részéről a méltóságos főrendiház előtt is kifejtettek és az országgyűlés másik házában, valamint emlékiratokban is kifejezésre jutottak. Ezek az eszmék azonban ezidőszerint még annyira elágazók, az u. n. gazdasági egyetemnek, vagy tegyük hozzá, a gazdasági felsőbb oktatás reformjának részletkérdései" ma még annyira kevéssé alakultak ki, hogy ugy mondjam, annyira
