Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.
Ülésnapok - 1910-26
238 A FŐRENDIHÁZ XXVI. ÜLÉSE. Az indokolás azonban ugy látszik, ugy érti a tanszabadságot, hogy az egyetemi hallgatóknak szabad legyen előadásokra járniok és tanulniok vagy sem és internátusok felállítását tervezi, hogy az internátusok által mintegy kényszerítse az ifjúságot a tantárgyak hallgatására. Az előttem szólott püspök ur erre vonatkozólag is megtette észrevételeit, hogy t. i. inkább kényszeríteni, szorítani kellene az ifjúságot az előadások hallgatására s miután ez eddig az egyetemek csekély száma miatt lehetetlen volt, most pedig több egyetemünk lesz, meg kellene szigorítani valamiképen az egyetemi leczkerendet, hogy az ifjúság, különösen pedig a jogászok, csakugyan kénytelenek legyenek hallgatni az előadásokat és kénytelenek leg} r enek tanulni, mert most legnagyobb részük nem jár egyetemre, csak a vizsgákra jelentkezik. A kormány kezében van a dolog rendezése és könnyen segíthet ezen, ha kimondaná, hogy aki nem jár rendesen előadásokra, az nem tehet vizsgákat. Akkor sokkal többet tanulna a mi ifjúságunk és nem magyarázná ugy félre a tanszabadságot, ahogyan látszik félremagyarázni a törvényhez csatolt indokolás. A másik észrevételem arra vonatkozik, hogy mind az eredeti indokolás, mind a bizottsági jelentés kijelenti, hogy csakis állami egyetemeket kell felállítani, felekezeti egyetemeket nem. Ennek a kérdésnek az elbírálásába nem akarok itt belebocsátkozni, mert, amint a cultusminister ur is jelzi indokolásában, ez nagyon nehéz és bonyolult kérdés. Csak azt kivánom constatálni, hogy az egyházak és felekezetek nem önmaguktól állítanak egyetemeket, hanem csak akkor, mikor őket kényszeritik álláspontjuk védelmére. Méltóztassanak gondoskodni azok, akiknek az egyetemek vezetése a kezére van bizva, hogy olyan tanárokat kapjunk, akik nem ellenségei a keresztény világnézetnek, akkor a felekezetek nem fognak iparkodni külön egyetemeket felállítani, meg fognak bízni abban, hogy az ő legszentebb kincseik nincsenek az egyetemen folytonos támadásoknak kitéve, hogy ifjúságunk hite nincs veszélyeknek kitéve és akkor a felekezeteknek az a mostan Európaszerte megnyilvánuló törekvése, hogy külön egyetemeik legyenek, önmagától meg fog szűnni. Különben a javaslatot elfogadom. (Helyeslés.) Degenfeld Pál gr. jegyző : Herzog Péter báró ! Herzog Péter h. : Igen nehezemre esik, hogy ezen igen magas niveaun álló felszólalások után kell szót emelnem, és pedig inkább prózai irányban. Én tudniillik a közgazdasági egyetem fölállításáról kívánnék néhány rövid szót szólni. Amikor ez a törvényjavaslat a képviselőházban tárgyaltatott, nagyon tekintélyes oldalról szükségtelennek jelentették ki közgazdasági egyetem fölállítását, mert. ugy mondották, a közgazdasági doctorok közgazdasági bajainkon segíteni nem fognak. Én ezt a tételt nem fogadom el, hanem ezzel szemben emlékeztetem a méltóságos főrendeket arra, hogy a közel múltban méltóztattak egyhangúlag elfogadni Chorin Ferencz indítványát abban az irányban, hogy közgazdasági egyetem fölállítása igenis kívánatos. Én tehát arra kérem a méltóságos főrendeket, hogy a főrendiház maradjon meg az ezen indítvány kijelölte utón és továbbra is támogassa az abban megnyilvánuló törekvést. (Élénk helyeslés.) Ezzel kapcsolatban, minthogy senki sem tudhatja, mikor fog a közgazdasági egyetem eszméje valóra válni, vagyok bátor egy kérdést megkoczkáztatni a cultusminister ur jelenlévő képviselőjéhez, azt t. i., hogy nem volna-e czélszerü első lépésül Pozsonyban egy megfelelő tanszéket felállítani. Hogy közgazdasági képzettségünk emelésére milyen nagy szükség van, annak bizonyítékául vagyok bátor utalni arra, hogy kereskedelmi mérlegünk az utolsó esztendőben körülbelül 300 millióval passiv, és hogy ez a deficit a most folyó esztendőben valószínűleg még nagyobb lesz. Ebből is méltóztatnak látni, milyen nagy szükség van a termelés fokozására, a kereskedelem és az ipar fejlesztésére és ezzel kapcsolatban természetesen arra, hogy az ifjúság közgazdasági képzettsége mennél magasabb fokra emelkedjék. Kérem tehát a t. kormányt, ne engedje ezt a kérdést a napirendről levenni. (Helyeslés.) L M Degenfeld Pál gr. jegyző : Takács Menyhért! Takács Menyhért jászói nagyprépost: Midőn a szőnyegen levő törvényjavaslat tárgyalásánál szót kérek, eleve is tisztelettel kijelentem, hogy bár ebben a törvényjavaslatban nincsenek teljesen honorálva azok a culturális törekvések, melyekkel én magamat több mint egy évtized óta azonosítottam és amely culturális törekvéseket a nemzet intelligentiájának és közvéleményének igen tiszteletreméltó, tekintélyes része lelkesedéssel honorálta, mindennek ellenére is, átértvén és átérezvén nemzetünk culturális haladásának emelésére irányuló nagy jelentőségüket, korszakalkotó mivoltukat, ennek a két egyetemnek, jelesül a debreczeninek és a pozsonyinak megvalósítására vonatkozó törvényjavaslatot örömmel és hazafias lelkesedéssel elfogadom. Azok után a kijelentések után, amelyeket az előttem szólott illustris szónokok ajkairól hallani szerencsém volt, röviden a következőkre vagyok bátor a méltóságos főrendek figyelmét felhívni. Az egyetemek szaporítását nem az teszi kívánatossá, hogy mesterségesen szaporítsuk ezzel az egyetemi hallgatók számát. Ellenkezőleg, az egyetemek szaporítását az teszi megokolttá, hogy ezáltal a jelenlegi egyetemi hallgatóknak tanulási lehetőséget biztosítsunk. És itt ezen a ponton teljesen osztozom Glattfelder Gyula püspök ur ő méltóságának Id jelentésében, mely szerint az egyetemek mai rendszere, a mai túlzsúfoltság és a mai —-hogy így fejezzem ki magamat — fegyelemhiány okozza azt, hogy az egyetemek paedagogiai hivatásukat nem töltik be. Teljesen igaza van Beöthy Zsolt ő méltóságának abban, hogy az uj egyetemek felállításánál két szempontnak kell dominálnia. Az egyik az, hogy
