Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.

Ülésnapok - 1910-25

A FŐRENDIHÁZ XXV. ULESE. 217 praecedens«, ugy magyarázhassa valaki, bár­milyen éles eszű jogász legyen is, és bárhogy tudja is a magyar nyelvet forgatni, hogy ez törvénytelenséget tartalmaz, ez ellen tiltakozom és ezt el nem fogadom. (Helyeslés.) Második megjegyzésem az én igen tisztelt Zselénszky Róbert gróf barátom beszédére vo­natkozik, aki avval vádolt meg, hogy főrendi­házi elnöki koromban visszaéltem volna hatal­mammal és beavatkozást engedtem volna meg a főrendiháznak a képviselőház működésébe és vice versa. (Felkiáltások: Ép az ellenkezőjét mondta!) Tanúul hívom fel az egész házat, hogy én egész elnöki működésem ideje alatt nagyon vigyáztam erre. Az ilyen vádakat tessék tehát megtartani, mert ezeket nem érdemeltem meg. (Felkiáltások : Nem mondotta!) Bocsánatot kérek, de mondotta, hisz csak én is tudok ma­gyarul. (Zaj.) Sajnálkozásomat kell kifejeznem a felett, hogy a mi halasztó szándékunkat, amely nem kivan a képviselőház ügykörébe beleavatkozni, igen ügyesen ugy magyarázták, hogy conflictu­sokat akarunk előidézni és a többi. Mi nem akarunk semmi egyebet, csak egy pár napi ha­lasztást kérünk. Miért nem méltóztatnak azt elfogadni? A mostani diadalmámorban azt mél­tóztatnak találni, hogy minden a legszebben fog menni ? Majd meglássuk, hogy ez valóban si­kerre fog-e vezetni ? Az, amit a ministerelnök úrtól elvár­hattam volna, az, hogy amikor azt mondja, hogy recompensatióra szükség nincs, a törvé­nyességen itt sérelem nem esett, hogy ez belügye a képviselőháznak, hogy ebbe beleavatkozni nem lehet, legalább valamivel mutatott volna rá arra, hogy ebből az áldatlan helyzetből hogyan lehet kimászni és hogy az alkotmányosság miként fog helyreállíttatni ? Végül még egyet. Mi talán kevesen vagyunk, habár megvallom, őszintén örvendek annak, hogy a főrendiház egyszer megint lábraáll és ilyen szép számmal jelennek meg a tagok; ha kevesen vagyunk is mi, akik az alkotmányosság iránti érzületünket és ragaszkodásunkat bizo­nyítjuk, mégis a történelemben ott fog állani, hogy voltak egyesek, akik fölemelték szavukat és kiáltottak az alkotmányosságért. Ajánlom különvéleményem elfogadását. (Elénk helyeslések.) Elnök: A \ita be van fejezve. Zselénszky Róbert gróf személyes kérdésben kivan szólani. Zselénszky Róbert gr.: Dessewffy Aurél gr. ő nagyméltósága, a kisebbségi vélemény be­nyújtója nekem egy szemrehányást tett, amely­ből látom, hogy szavaimat teljesen félreértette. Én ugyanis azt mondtam, hogy Dessewffy Aurél gr., mint elnök engem egyszer rendre­utasított azért, mert én egy képviselőházi be­szédet biráltam. Hozzátettem éhez, hogy Dessewffy Aurél gr. akkor helyesen járt el. 0 tehát épen az ellenkezőt állította, mint amit én mondottam, (ügy van! balfelöl.) Főrendiházi napló. 1910—1915. I. kötet. Elnök: A ministerelnök ur kivan szólani. Lukács László ministerelnök: Nagyméltó­ságú elnök ur! Méltóságos főrendek! Végtele­nül sajnálom, hogy ismételten kénytelen vagyok a méltóságos főrendek türelmét rövid időre igénybevenni. De kötelességemmé teszik ezt nem annyira azok a támadások, amelyek elle­nem intéztettek és amelyeket én végre is hallga­tással mellőzhetek, de főleg kötelességemmé teszi az, hogy előbbi felszólalásomban nem vá­laszoltam Hadik János gr. ő excellentiájának egy direct kérdésére, amelyet hozzám intézett és amelyre most tartom kötelességemnek vá­laszolni. Arra a vádra, hogy én nem vagyok jogo­sult az obstructio ellen állást foglalni, mert ministerelnöki állásomat az obstructiónak kö­szönhetem, egyátalában nem kívánok reflectálni, hiszen azok, akik az én szerény működésemet pénziigyminister koromból csak némi figyelem­mel voltak szívesek kisérni, tanúim lehetnek, hogy én az obstructio ellen évek óta a legerő­sebb harczot folytattam nyilvánosan a képviselő­házban, ugy, hogy aki csak egy kissé figyelem­mel kisérte a ház tárgyalásait, erről tudomás­sal birt. Ez a vád tehát engem tökéletesen hidegen hagy. De rátérve magára a tárgyra, a kérdés, amelyet ő excellentiája hozzám intézett, az volt, nem volnék-e hajlandó megismételni azt a nyi­latkozatomat, amelyet a bizottságban tettem, és amely a reparatio tenyéré és mikéntjére vonat­kozik- Miután tényleg azt taj^asztaltam, hogy akkori nyilatkozatom, nem lévén stenographikus fölvétel, sok irányban félreértésre adott alkal­mat, igen szívesen kész vagyok ebbeli nyilat­kozatomat megismételni. (Halljuk! Halljuk!) Mivel azonban nekem, mint a kormány ez­idó'szerinti vezetőjének szintén az kell hogy legyen a törekvésem, aminek Csernoch János ő excellentiája olyan ékes szavakban adott ki­fejezést, hogy lehetőleg helyreálljon a pártok között a megértés, a közlekedés és a béke, keres­tem, gondolkoztam, hogy vájjon minő módon lehetne ezt elérni anélkül, hogy ez a képviselő­ház érzékenységét bármely irányban sérthetné és arra a gondolatra jutottam, hogy igenis meg­van a módja annak, hogy ha van valamely ké­tely abban a tekintetben, hogy jogos ós törvé­nyes volt-e a képviselőház eljárása, ez tisztáztassék. Ez azonban nézetem szerint máskép nem tör­ténhetik, mint ugy, hogy azon képviselő urak közül, akik a törvényességet és az eljárás jogos­ságát kétségbe vonják, hozza szóba valaki a képviselőházban ezt az ügyet, bárminő formá­ban, amelyet a házszabályok megengednek és én meg vagyok győződve, hogy sem a ház elnök­sége, sem a ház többsége, sem pedig a kor­mány nem fogja útját állani annak, hogy ez a kérdés ott újból megszavazás tárgyává tétessék és tisztáztassék az az egyetlen kérdés. . . Hadik János gr.: Komolyan hiszi ezt? 28

Next

/
Thumbnails
Contents