Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.

Ülésnapok - 1910-25

218 A FŐRENDIHÁZ XXV. ÜLÉSE. Lukács László ministerelnök: . . . amely iránt kételyek támaszthatók, hogy vajon csakugyan a többségi akarat nyilatkozott-e meg abban a szavazásban, amely ott lefolyt? Ezt az álláspontomat most is kénytelen vagyok fenntartani (Helyeslés.) Én abból indultam ki akkor is, és abból indulok ki ma is, hogy olynemü sérelem, amely törvény- vagy alkotmánysértést képezhetne, nem követtetett el, és ebből a szempontból reparatióra szükség nincs, legkevésbbé olyan reparatióra, amely a képviselőházon kivül álló factortól, nevezetesen a főrendiháztól indulna ki, mert ezt sem közjogunk szempontjából megindokoltnak, sem pedig czélszerünek és czélra vezetőnek nem tarthatom, sőt ellenkezőleg attól kell tartanom, hogy minden ilyen kísérlet vagy lépés a leghatározottabban visszafelé sülne el és nem várt kedvezőtlen eredményekre vezetne. Egy további kérdés, amelyet Desewffy Emil gróf ő méltósága intézett hozzám, vonatkozott a kilenczes bizottság operatumára. (Halljuk! Haljuk!) Amint méltóztatnak tudni, én ugyanazon programra alapjára helyezkedtem, midőn a kormány vezetését átvettem, amelyen hivatali elődöm, Khuen-Héderváry grőf állott. Őneki ebben a kérdésben nem egyszer alkalma volt nyilatkoznia, amidőn kifejtette és bebizonyitotta, hogy a kilenczes-bizottság programmjának legnagyobb része már végre van hajtva, és hogy igen csekély rész az, ami még végrehajtásra vár. Kijelentette azt is, hogy ez a hátralévő rész is végre fog hajtatni; de, mert itt igen kényes és bonyolult kérdésekről van szó, amelyek a monarchia másik államát is nagyon közelről érintik, természetes, hogy az időpont tekintetében fenn kell tartani az elhatározási jogot annak, akitől ezen kérdés megoldása függ és aki egyedül illetékes ennek a kérdésnek a megoldására. (Helyeslés.) Méltóztattak az 1888 : XVIII. t.-cz. kérdését, illetőleg ennek magyarázatát is felvetni. (Halljuk!) Nekem volt már alkalmam ministerelnöki minőségemben erről a kérdésről nyilatkozni és ha a méltóságos gróf figyelemmel kisérte volna a parlamenti tárgyalásokat, ismerné azt az álláspontot, amelyet én ebben a kérdésben elfoglalok. Köztudomású, méltóságos főrendek, hogy az 1888 : XVIII. t.-cz. értelmezése körül bizonyos differentiák merültek fel a korona és a képviselőház között és ismeretesek azok a súlyos consequentiák is, amelyeket ezeknek a diffreentiáknak felmerülése maga után vont. Azt hiszem, hogy miután a képviselőház belenyugodott a kérdés ezen mai statusába, nem volna talán czélszerü, ha a kérdést a méltóságos főrendiház újból releválná, mindazon súlyos következményekkel, amelyek azzal össze voltak kötve. Nem is czélszerü, nem is sürgős ennek a kérdésnek további feszegetése, mert hiszen az Ö felségének legmagasabb kéziratával már nyugvópontra jutott. Tényleg, mondóin, nem sürgős ennek a kérdésnek további feszegetése azért, mert a legritkább esetekben történik meg az, hogy az 1888 : XVIII. t.-czikk tényleg alkalmaztassák. Ha pedig alkalmaztatik, az nem történhetik más irányban, mint abban, amely a törvényhozás intentiójának megfelel, azon törvényhozásénak, amely ezt a törvényt megalkotta. Gyakorlatilag ugy áll a dolog, méltóságos főrendek, hogy abban az esetben, ha arra kerül a sor, hogy a koronának az 1888: XVIII. t.-czikkben foglalt jogai alkalmazásba vétessenek, minden egyes concrót kérdésben elbírálható lesz a törvényhozás által, hogy vajon megfelel-e ez az alkalmazás a törvényhozás intentiójának vagy nem, és abban az esetben azt a kormányt, a mely esetleg a törvényhozás nézete szériát nem helyesen alkalmazta a törvényt, mindig felelősségre lehet vonni és le lehet vonni a dolog öszszes consequentiáit. Egy további vád, amely különösen ellenem emeltetett, az volt, hogy nem merítettünk ki minden eszközt, amely a békés megoldásra vezethetett volna, nem tartottunk elég hosszasan parallel üléseket, és hallottunk nyilatkozatokat, amelyek odairányultak, hogy más módon kellett volna az obstructio kérdését megoldani, és hogy kétségkívül lettek volna módok a kérdésnek békés megoldására. Méltóságos főrendek! Akik közvetlen tapasztalásból ismerik a tényeket, azok lehetetlen, hogy ebben a véleményben legyenek, mert hiszen azoknak tudniok kell, hogy a kormány a legmesszebb határig elment mindenféle képzelhető ajánlattételben, mindenféle propositióban, és az eredmény az volt, hogy minden ajánlat mereven visszautasittatott. A parallel ülések pedig egyszerűen technikai obstructióval meghiusittattak és meghiúsíthatok voltak, mert hiszen semmi sem kellett egyéb, mint az, hogy húsz képviselő egy ivet aláírjon, zárt ülést kérjen és akkor t a parallel ülés semmiféle értékkel nem birt. És egyáltalában, ha azt mondják, méltóságos főrendek, hogy egy harczot, amely komoly harcz volt, lehetett volna előzetesen is igy vagy ugy inscenirozni és rendezni ügyesebb rendezői talentummal, ez azt hiszem nem lett volna egyéb, mint ha valaki a hadvezérnek azt mondaná, hogy: »kérem, intézkedjék az ur olyképen, hogy a háború reggel 9 óra 50 perez előtt ne üssön ki, mert hiszen szükséges, hogy mindenki reggelizzék és nyugodtan elvégezze toilette-jét.« (Derültség.) Hadik János gr.: De a béketárgyalások alatt reggeliztek! (Mozgás.) Lukács László ministerelnök: A háború idejében, méltóságos főrendek, a háború esélyeit igy előre megállapítani és kiczirkalmazni nem lehet. Az ellenség támad ott, ahol tud