Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.
Ülésnapok - 1910-25
216 A FŐRENDIHÁZ XXV. ÜLÉSE. kétségbevonni, hogy ez is megtörténhetik. Csakhogy ilyen operettszerü jelenetek mindig lehetnek a parlamentben. Ezeket megakadályozni nem igen lehet, mert azt mégsem hiszem, hogy egy hivatalos ellenzéket szuronyok segítségével fognak bekommandirozni a képviselőházba. Itt csak arra kell vigyázni, hogy ha már ilyen operettszerü jelenetek előfordulnak is, a hatalom részéről ne történjenek olyan drámai jelenetek, amelyeket többé kijavitani nem lehet, és a melyeknek a nemzet iszsza meg a. levét. (Helyeslései; a középen.) A ministerelnök ur azt mondja, hogy ha nem odázták volna el mindig az ellenzékiek ezt a véderőjavaslatot. akkor az már régen megvolna. Ne méltóztassék egy ilyen véderőjavaslatot benyújtani, amelyben a nemzet méltányos, jogos és legszerényebb óhajtásai sem lesznek figyelembe véve, amely sérelmeket tartalmaz és a nemzetnek már szerzett jogait elkobozza. (Igaz! Ugy van!) Nem akarom a méltóságos főrendeket avval fárasztani, hog} 7 e sérelmeket egyenként felsoroljam, mert a tárgyalás részleteibe nem akarok belebocsátkozni, csak rámutatok a perrendtartás 14. §-ára, amely a j>olgárokat aláveti a katonai bíráskodásnak a minister önkényétől függően, pl. háború veszélye esetén. Ezek nagyon tág phrásisok és ezeket lehet egyszerű jogi okoskodással is kicsavarni és abba mindenfélét belemagyarázni. Á ministerelnök ur végül, mint legnagyobb vádat, azt hozza fel, hogy vége lett volna az ellenzéki mozgalomnak, ha nem akadtak volna olyanok, akik magasztalták az obstructiót; ha nem akadnának itt is — elismerem, parlamentáris formába öntve az insinuatiót. de mégis érthetően mondta — olyanok, akik azáltal, hogy itt az ő politikájával szemben állást foglalnak, az anarchiát pártolják. Én örülök, hogy ezt itt felhozta, mert ezt már más helyen is hallottam. Határozottan tiltakozom az ilyen állitások ellen és felháborodással visszautasítom. Kik azok, akik az anarchiát szítják? Azokat érti a ministerelnök ur, akik közé én is tartoztam és akik már egyszer kormányon voltak? Hát volt-e akkor anarchia? Hogyan vettük mi át a kormányzást? A Kristóffy-kormány socilista agitátorai elsőosztályu szabadjeggyel utazták be az országot és ugy hírlett, hogy felgyújtogatják a kastélyokat. (Igaz! Ugy van! Mozgás balfelöl.) Mi a socialistákat nem szuronyokkal üldöztük, hanem ugy követeltük tőlök a törvény tiszteletét, hogy a _ törvényt velők szemben is megtartottuk. (Élénk helyeslés és taps.) Prónay Dezső b.: Ez nem phrasis. ez igazság! Hadik János gr.: Talán az volt az anarchia, hogy a boszniai occupatió idejében a mozgósítás a legkisebb zavargás nélkül, a polgári hatóságok kitűnő közreműködése mellett ment végbe ? Pedig azt hiszik, hogy nem voltak sokan, a kik nem helyeselték a kérdésnek ilyen megoldását? Méltóztassék egyszer már concret adatokat felhozni és ne átalános phrásisokkal akarni befeketíteni azokat, akik a nemzet jogaiért küzdöttek. (Helyeslés.) Borzasztóan dicsérteti magát a kormány nemcsak Tisza István bátorságáért, — akinek bátorságát senki kétségbe nem vonta s kétségbe vonni nem is akarja •— hogy milyen hősiesen viselkedett. Természetesen, azt nem mondja, hogy katonákkal, csendőrökkel, szuronyokkal kisérve. Én csak azt az egy kérést intézem a kormányhoz, méltóztassék ezt a bátorságot, ezt a gerinczet megmutatni azokkal az osztrák tendencziákkal szemben is, amelyekről délelőtt beszéltem. Hadd kajijon végre abból a sok jóból, ami az ilyen erőszakos politikából ered, ez a szegény nemzet is valahára valamit. (Helyeslés és taps.) Vay Ádám gr.: Szuronyokkal az osztrákokat és ne a magyar képviselőket hajigálják ki! Hadik János gr.: Azt mondják, a főrendiháznak nem az a hivatása, hogy eldöntse azokat a nagy harczokat, amelyek a parlamentben dúlnak. Nem erről van szó. Nem azt akarjuk mi, hogy a főrendiház eldöntse itt a harczot, hogy igazat adjon Justh Gyulának, Ajjponyi Albertnek, Tisza Istvánnak vagy akárkinek. Nem, mi csak azt kérjük, állítsák meg ezen az utón a kormánynak és a ház elnökének ténykedését és nyújtsanak módot arra, hogy a képviselőház e törvényjavaslatokat újból a szabályok értelmében, minden kétséget kizáró alkotmányos módon fogadja el és adjanak alkalmat a kormánynak — amelynek végre is, hogy ez eddig nem sikerült, azt tényleg constatálni kell, de amelynek elnöke, ugy látszik, nagy mestere a békéltetésnek és a paklinak — hogy igyekezzék a parlamenti békét helyreállítani. Semmitéle beavatkozást, semmiféle túlkapást nem kérünk a méltóságos főrendektől, tisztán csak azt kívánjuk, adjanak alkalmat arra, hogy az alkotmányos rend és a parlamenti béke helyreálljon. Ajánlom határozati javaslatomat elfogadásra. (Helyeslés.) Degenfeld Pál gr. jegyző: Dessewffy Aurél gróf! Dessewffy Aurél gr.: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! Mint a különvélemény beadója, csak néhány észrevételre fogok szorítkozni. Nem kívánok perbe szállni Vavrik Béla ő excellentiájával, aki nagy, tudományos apparátussal akart engem tönkretenni. Azt az egyet azonban engedjék rneg, habár az ő jogi tudásával nem kívánok is vitatkozni, hogy kijelenthessem, hogy senki sem fogja elhinni ebben a házban és felőlem, hogy én a beadott resolutióban törvénytelen lépést tettem volna, — amit rólam méltóztatott állítani; de hogy a határozati javaslatomnak ezt a kitételét, hogy »az alkotmányosság szükséges kellékeivel nem bír és veszedelmes
