Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.

Ülésnapok - 1910-25

A FŐRENDIHÁZ XXV. ÜLÉSE. 215 Elnök: Van még valaki szólásra feljegyezve? Degenfeld Pál gr. jegyző: Kincs! Elnök: Miután szólásra többé senki sincs felirva, az átalános vitát bezárom. A házszabályok szerint a kisebbségi véle­mény előadójának, azonkívül Hadik János gróf­nak, mint az elbalasztási indítvány beadójának van még joga felszólalni. Talán méltóztatnak beleegyezni ebbe a sor­rendbe. (Helyeslés.) Akkor Dessewffy Aurél gróf, vagy lia ugy tetszik, Hadik János gróf ő excel­lentiáját kérem fel nyilatkozatának megtételére. Hadik János gr.: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! Az általam beadott indít­vány zárszava czimén kérek szót. Mindenekelőtt nem hagyhatom szó nélkül az előttem elhangzott jogi felfogásoknak szerin­tem téves voltát. A bíró urak, mondhatom, nyitott ajtókat döngettek, amidőn nekünk meg­magyarázták, hogy a képviselőház ügyeibe nem lehet és nem szabad beavatkozni. Hát ki mondta ezt? Ezt mi nem mondtuk. Ebben tehát telje­sen egyetértünk. De azt csak nem veszik taga­dásba, vagy abban talán mégsem kételkednek az urak, hogy a főrendiháznak, ha előtte fek­szik egy törvényjavaslat, jogában áll szabadon megállapítania, vájjon akarja-e azt elfogadni, akarja-e módosítani, vagy akarja-e a tárgyalás előtt egyáltalában visszautasítani. Ez csak világos dolog és ezt nem is mél­tóztatik tagadni. Ha pedig ahoz jogunk van, hogy visszautasítsuk azt a javaslatot és mi ezt itt indokolni akarjuk, ez csak nem zavarhatja az urakat? JNeni mondhatják jogtalan beavat­kozásnak ? Ugyanakkor, amidőn ezt az okoskodást hallottuk, gondolom, Csathó Ferencz ő nagy­méltósága azt is mondotta, hogy miképen lehet­séges ezen az alapon visszautasítani a javas­latot, mert hisz nekünk vizsgálatot kellene el­rendelnünk és kutatnunk kellene, hogy ott mi történt? És kérdik, hogyan lehet azzal indo­kolni a törvény visszaküldését, ha nekünk egy­általában nincs tudomásunk arról, hogy ott mi történt? Mi nem akarjuk, hogy Csathó Fe­rencz ő nagyméltósága vizsgálatot rendeljen el, de ha valami köztudomású dolog, nem lehet, csak annak, aki a fejét a homokba dugja, nem látni azt, hogy itt ezernyi és ezernyi katonaság van mozgositva, hogy itt száz 48-as vagy más ellenzéki képviselő mellének szegeznek tízezer szuronyt, hogy egy csonka parlament határoz, vagy a képviselőház — elfogadom az urak okoskodását — házszabályellenesen határozott. Ezt nem tagadják, hiszen maga Tisza István gróf is constatálta, hogy házszabályellenesen jött létre a határozat. Azt méltóztatott mondani — és bocsánatot kérek, hogy épen nekem kell ezt megmagya­ráznom ezekkel az urakkal szemben, amihez különben nem tudom, hogy mikép jutok hozzá — Csathó Ferencz ő excellentiájának, hogy nincs arra törvényes alap, mert nem olvasott olyan törvényt, amely kimondaná, hogy a ház­szabályokat meg kell tartani. Ez a képviselőház dolga. (Mozgás balfelöl.) Vagy nem ezt tetszett mondani ? Csathó Ferencz: Azt mondtam, hogy nincs törvény, amely megengedi a főrendiháznak, hogy az alsóház tanácskozási rendjét bírálja. Hadik János gr.: Rendben van, elfogadom, de nem állította senki ennek ellenkezőjét. Be­bizonyítom, hogy van egy törvény, amelyre már sokszor hivatkoztunk, az 1848 : IV. t.-cz. és amelynek 10. §-a azt mondja: »ezen szabályok­nak*, — amelyeket a képviselőház autonóm jogkörében meghoz — »a végrehajtását az elnök által szigorúan eszközölteti.« Itt nem arról van szó, hogy az a ház­szabály rossz-e vagy jó, hanem arról, hogy az 1848-iki törvény értelmében és parancsa szerint az a házszabály az elnök által megtartandó. (Helyeslés.) És ha igy méltóztatik ezt elfogadni, akkor senkisem fogja tovább joggal hangoztatni azt a theoriát, hogy azok, akik a mai halasztási indítványunkat elfogadják, avval a képviselőház autonóm jogkörébe beavatkoztak. Ez, szerintem, tarthatatlan álláspont. Legyen szabad ezek után még „a minister­elnök ur beszédjére reflectálnom. 0 mindenek­előtt, mint nagy bizonyítékot, az ő álláspontja mellett felemlítette Andrássy Gyula gróf rozsnyói beszédét. Hát én attól félek, hogy ez a hivat­kozás is olyan lesz, mint a Deák Ferenczre való hivatkozás és minthogy én a rozsnyói levelet nem olvastam, abba bele nem megyek, hogy azt magyarázzam és minthogy a ministerelnök ur fényesen megmutatta, hogy milyen nagy mestere annak az iskolának, hogy miképen lehet komoly kérdésekre választ nem adni és azok elől ki­térni,- ennek következtében meg fogja engedni a ministerelnök ur, hogy erre a kérdésre ne vá­laszoljak. Andrássy Gyula gróf majd módját fogja találni annak, hogy ezt az állítását': meg­czáfolja. Azt mondja továbbá a ministerelnök ur, hogy a béke nem jött létre és ennek következ­tében igenis szükség volt az erőszakra és ki­fejtette itt, a nagyméltóságú ház előtt, hogy mennyire elitélendő az obstructio. Hát nekem meg kell mondanom — bár nem akarok személyeskedni, a személyeskedést mindig igyekszem elkerülni — hogy nem tar­tom a ministerelnök urat illetékesnek arra, hogy épen ő legyen az, aki az obstructiót el­itélje, mert valljuk meg őszintén, a minister­elnök ur állását az obstructiónak köszönheti. (Helyeslés a középen. Derültség és ellenmondás balfelöl.) Igenis! (Zaj.) Azt mondja Lukács László ministerelnök ur, hogy hallatlan, operettszerü jelenetek foly­tak le a képviselőházban. Hát én nem tudom, hogy folytak-e le ilyenek. Őszintén megvallva, nem is olvastam ilyenekről, de nem akarom

Next

/
Thumbnails
Contents