Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.

Ülésnapok - 1910-25

214 A FŐRENDIHÁZ XXV. ÜLÉSE. és hogy ezt a politikai kérdést átviszik most már a társadalmi térre, gazdasági, culturális, művészeti és irodalmi testületeinkbe, és ott küzdenek egymás ellen, egymást mint ellenséget tekintik, és gyengítik a magyar nemzetnek legerősebb alapját, ugy tekintik egymást, mintha nem testvérek volnának egy nemzetben, hanem ellenségek egymással szemben. (Igaz! Ugy van!) Ezért, méltóságos főrendek, annál a történeti hivatásnál fogva, melyet a magyar főpapság mindig gyakorolt, még a legutolsó pillanatban is mindent elkövettünk, hogy a békét a felek közt valamikép helyre tudjuk állítani. Testvérek akartunk lenni magyar testvéreinkkel szemben, és csak azokkal lehetünk ellenséges viszonyban, kik nem testvéreink, kik nem magyarok. Miként a mi elődeink annak idején ott a csatamezőn ontották vérüket ezért a hazáért, mi is készek vagyunk, ha erre kerülne a sor, még az életet is érte feláldozni. Épen azért még a legutolsó jüllanatban megindítottuk a tárgyalásokat az egész vonalon, hogy valamikép a békét helyreállítsuk és el voltunk határozva, hogy ha nekünk a megoldásnak olyan módját sikerül megtalálnunk, amely a jogi intézkedésnek másodrendű igényeit is kielégíti és amely meg fogja nyugtatni a küzdő feleket, még a kormánynyal szemben is állást foglalunk és keressük, az utat a haza üdvére, javára és egységére. Sajnos azonban, ki kell jelentenem, hogy a mi tárgyalásaink és közvetítéseink eredményre nem vezettek, nem bírtuk megkapni azt a garantiát, hogy a véderőjavaslatból a lehető legrövidebb idő alatt törvény lenne azon esetre, ha mi azt visszaküldjük a képviselőházba, és ezért azt mondtuk, hogy követni fogjuk lelkiismeretünket és szolgáltatjuk az országnak ezt a javaslatot törvény alakjában, mert politikai indokok, az államnak java kényszerit minket rá, hogy egyszer már ezt a mérges és kóros anyagot a közéletből kiküszöböljük. Méltóságos főrendek! Megfontoltuk, hogy mily fontos a kettős monarchiának állása a bármasszövetségben. Nem más ez a hármasszövetség a közönséges életből vett hasonlattal élve, mint egy üzlet, melyben az üzlettársat csak annyira becsülik, amennyi tőkét, amennyi erőt képes az üzletbe behozni. Ha azonban mi nem lehetünk egyenrangú vagy egyenlő tehetségű vagy áldozatu üzlettársak, könnyen kiteszszük magunkat annak a veszélynek, hogy nekünk a barátságot felmondják, mert hiszen, Szent Pál apostollal mondhatom, prudentibus legem loquor, önöknek beszélek, akik ismerik a törvényt, méltóztatnak ismerni Európa constellatióját, a mai időkben még a nagyhatalmak is szövetségeseket keresnek, mert ha valamikor, a mostani nagy fegyverkezések közepette látják, hogy egymaguk egy nagy és veszedelmes háború idejében nem tudják helyüket megállani. ÍTondoltunk az ujonczálljtásra is. Valahányszor az ujonczozást nem lehet a maga idejében megejteni, mindannyiszor óriási a zavar és baj a családokban. Méltóztassanak venni a concret esetet. Ha rövidesen törvény válik is a mostani javaslatból, az ujonczozás leghamarább Julius hóban lesz lehetséges, beleesik tehát épen az aratás idejébe, épen abba az időbe, midőn a népnek legtöbb dolga van, midőn egész évi keresményét, ki tudja, nem lesz-e olyan időjárás, hogy nagyon is sietve lesz kénytelen betakarítani. Ilyen időben a szegény embernek 1, 2, 3 nap, amelybe az ujonczozással járó kötelezettségek teljesítése beletelik, óriási nagy veszteség, és mi, a kik kint voltunk és vagyunk a nép között, legjobban látjuk, mennyire neheztel a nép azért, ha az ujonczozás — hiszen a nép tudja, hogy katonának kell lennie — elhalasztatik és nem hajtatik végre a maga idejében. Igazán mondhatom, én ma nem azt tartom nagy férfinak, aki mindazokat, amik az országgyűlésen történtek, a legokosabban, a legszebben, a legélesebben meg tudja kritizálni és a legélénkebb színekben megrajzolni. Xem. Ma azt tartom nagy férfinak, azt tartom nagy hazafinak, aki megmutatja a kivezetés útját, a mely ebből a labirintusból kivisz, és aki biztosítani tudja az ország nyugalmát. (Ugy van! Ugy van!) Hogy azután azzal biztosítja-e az ország nyugalmát, hogy uj olajat önt a tűzre, vagy pedig ugy, hogy iparkodik az összegyülemlett zsarátnokot eltávolítani: azt gondolom, az utóbbi által tesz jelenleg nagyobb szolgálatot a hazának, mint az előbbiiáltal. (Élénk helyeslés.) Bár az idő már nagyon előrehaladt, a véderőjavaslatról még nem igen esett szó, annak tartalmát senki meg nem bírálta, még azt sem próbálta meg senki, hogy valami javítást vagy pótlást ajánlott volna, hogy legalább e javítás vagy pótlás révén került volna vissza a javaslat a képviselőházhoz, ami semmiféle gyülölségnek a színezetét nem viselte volna magán. így állván a dolog, az ország békéje érdekében én magam meg akarom a javaslatot szavazni. Megjegyzem azonban, hogy nemcsak a kormány, hanem az összes pártok kötelességének tartom, hogy mindent tegyünk meg, hogy a béke polgáraink között helyreálljon. Ne szítsuk a tüzet, iparkodjunk inkább kiegyezni ós gondoljuk meg, hogy egy nagy zivatar után vagyunk. A nagy zivatarban sok mindenféle szokott tönkremenni, de azután ismét kisüt a nap és uj élet kezdődik. De mondjuk, hogy parlamenti forradalom után vagyunk. A forradalom után is meg szoktak az emberek békülni és ismét keresik a megegyezés kulcsát, a megegyezés útját és mind a két részen kell bizonyos engedménynek történnie, mert senki sem kívánhatja, hogy mindenki teljesen alávesse magát az ő nézetének és akaratának. En magát a véd erő javaslatot elfogadom. (Élénk éljenzés és taps.).