Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.

Ülésnapok - 1910-25

212 A FŐRENDIHÁZ XXV. ÜLÉSE. elnök, aki olyan magyar érzelmű, mint Tisza István ? (Igaz! TJgy van!) Méltóztassanak megengedni, az emberek változnak, az emberek meghalnak. És épen ebben a fallacia. Ma már tudjuk, hogy a választói jog reformját Magyarországon napirendről levenni nem lehet, de oly rlelfii jós még nem született meg, aki meg tudja mondani, hogy fog-e sikerülni közmegnyugvásra ezt a kérdést jól megoldani, és mily körülmények között fogják életbeléptetni. Tehát vice versa ugy áll a dolog, hogy most a véderő megszavazására használt erőszak, amelyet névszerinti szavazások, másfél évi obstructio és talán a külpolitikai helyzet is bizonyos tekintetben előidéztek, nem olyan nagyon kis detail kérdés, mikor nem tudhatjuk a ház képét a választói reform életbeléptetése után, nem tudhatjuk, hány szocialista, hány nemzetiségi képviselő fog az akkori házban ülni. Érdekes argumentum, amivel felelni szoktak, — és kézen fekvő okoskodás is — hogy, hja, többség is kell hozzá. De méltóztassanak megengedni, bár absolute nem akarok itt kitérni arra, hogy többséget hogyan lehet Magyarországon szerezni, azt tapasztaltuk, hogy hangulatot hogyan lehet csinálni és jelszavakkal hogyan lehet dobálódzni. (Igaz! TJgy van! Derültség.) A parallel ülések oly rövid ideig voltak képesek a maguk jótékony hatását kifejteni, hogy ennek folytán nem tudnak minket meggyőzni, hogy elérkezett az az alkalmas psychologicus momentum, hogy elérkezett a régi házszabályok átgázolásának szüksége. (Igaz! TJgy van l Helyeslés.) A t. ministerelnök ur a kormány bemutatkozásakor, folyó évi április hó 29-én is arra hivatkozott, hogy ő teljesen hozzájárul Khuen Héderváry Károlynak 1910. január 24-én kifejtett részletes programmjához és abból igen természetesen semmi elvenni vagy hozzátenni valója sincs. Méltóztassék ő excellenciája megengedni, hogy bátorkodom ezt felemlíteni, de szerény nézetem szerint oly rettenetesen sok történt Magyarországon a mi politikai életünkben ettől a terminustól fogva, hogy igazán azt hiszem, hogy mindazok, akik a véderő fejlesztését szükségesnek találják, mind pedig azok, akik lelkesedéssel támogatják ezt a mai erőszakot, sokkal lelkesebben fogják ő excellentiáját támogathatni, ha egyszer már tényleg meghallják ő excellentiájától azt, hogy tulajdonképen a kilenczesbizottsági programmba foglalt jelvénykérdésre, amely ma még egyáltalán nincs megoldva, mikor fog rákerülni a sor. Mihelyt meglesz az erőszak és meglesz a véderő, akkor jönni fog a jelvénykérdés? Ugy tudom, hogy a jelvénykérdéshez ugy KhuenHéderváry Károly gróf ur ő excellentiája, mint Tisza István gróf ur mindig kötötték magukat és én nagyon csodálkozom, hogy egy ilyen véderőjavaslat tárgyalása alkalmával még semmiféle biztositást és felvilágosítást e tekintetben nem ^ kaptunk. lg erőszak megvan, de a kilenczes-bizottság programmja csak nem tartozik azon örv alá, amelyet Zelénszky Róbert gróf ur ő nagyméltósága bizonyosan a koalitió vívmányai közé sorolt. Ez, ugy tudom, tisztán a szabadelvű párt programmjának megvalósítása. Ez az egyik kérdés, a másik pedig, amelyet azt hiszem, szintén érdemes lenne talán leszegezni, az, hogy Khuen-Héderváry Károly gróf ő excellentiájának bemutatkozása után, ami 1910. január 24-ike után történt, igen nagy és fontos változások állottak be, és akkor is, amint azt, ugy hiszem, elég sokszor hallottuk — mái' azután, hogy helyes-e vagy nem, azt ne firtassuk — meglehetősen nehezen haladt a kormány szekere. Most bekövetkezett az a momentum, amikor Khuen-Héderváry Károly gróf ministerelnök ur ő excellentiája kénytelen volt beadni a lemondását, és én azt hiszem, hogy ritkán volt még kormányválság, amely ugy az ellenzéki, mint a kormánypárti oldalon olyan nagy meglepetést okozott volna, mint ez. A kormány tárgyalván az ellenzékkel, azt hitte, hogy olyan alapot talál, amely esetleg megfelelő lesz. Nem fogok most a resolutio kérdésének taglalásába bocsátkozni; (Halljuk!) én tisztán csak a következő tényt szeretném leszögezni. Méltóztassanak visszaemlékezni arra, hogy amikor KhuenHéderváry Károly gróf ő excellentiája ismét megbízatott a kormány vezetésével, akkor ő beszédében igen részletesen kifejtette azt, hogy neki tulajdonképen az 1888: XVIII. t.-czikknek magyarázatára nézve mi a jogi felfogása, és én ugy tudom és ugy olvastam, hogy ezen jogi felfogáshoz, amelyet ő 1912 január 3-iki beszédében kifejtett, Tisza István gróf szive teljes melegével hozzájárult. Nem fogom a nagyméltóságú főrendeket ennek felolvasásával fárasztani, bár tulajdonképen ez nagyon a lényeghez tartozik. Miután Khuen-Héderváry Károly grőf ő excellentiája félreállott, Lukács László ő excellentiája bízatott meg a kormányalakítással, ministertársait nem változtatta meg, és ő bemutatkozó beszédében nem említette ezt a fontos kérdést. Azért vagyok bátor ő excellentiáját kérni, hogy nyugtasson meg, mert bizonyos tekintetben azt hiszem, hogy az ország és a főrendiház is kíváncsi lehet arra, hogy tulajdonkéjjen abban az esetben, ha az ujonczok nincsenek megajánlva, a jjóttartalékosok behívását ő excellentiája törvényesnek tartja-e, igen vagy nem. Ha kilátás lenne a reparatióra, ki tudja azt, hogy kik járultak volna a javaslatokat támogatók közül a véderő megszavazásához ? Hiszen a véderőnek bírálatáról a méltóságos főrendektől még idáig felszólalást sem hallottunk, tisztán csak az alkotmányjog szempontjából foglalkoztak a javaslattal. De nem fogok tovább ennél időzni. (Helyeslés.) Mondhatom, hogy a mai tárgyalás engem