Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.
Ülésnapok - 1910-3
14 A FŐRENDIHÁZ Ili. ÜLÉSE. ház a törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben harmadszori olvasásban is, végszövegezésben magáévá tette és pedig a képviselőház szövegezése szerint, a miről a képviselőház kellő módon értesíttetni fog. Következik a m. kir. honvédelmi ministernek az 1910. évi ujonczjutalékra vonatkozó törvényjavaslatokkal kapcsolatosan előterjesztett három jelentése. Kérem méltóztassék a bizottsági jelentést felolvasni. Széchenyi Bertalan gróf jegyző (olvassa a közjogi és törvénykezési bizottság jelentését). Elnök : Ha nincs észrevétel, kimondom határozatképen, hogy a főrendiház tudomásul veszi a honvédelmi minister ur jelentéseit, illetőleg hozzájárul a képviselőház 282. számú határozatához s azt országos határozat erejére emeli, a miről a képviselőház kellő módon értesíttetni fog. Következik a Romániával 1893. évi deczember hó 21/9-én kötött kereskedelmi egyezményhez tartozó, 1909. évi április hó 23/10-én kötött pótszerződés beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslat. Van szerencsém a méltóságos főrendeknek bejelenteni, hogy a kereskedelemügyi minister ur közlése szerint Lers Vilmos ministeri tanácsos ur fogja esetleg a részletekre vonatkozó felvilágosításokat megadni. Kérem a bizottsági jelentés felolvasását. Széchenyi Bertalan gróf jegyző (olvassa az egyesült közgazdasági és közlekedésügyi, valamint pénzügyi bizottság jelentését). Elnök : Méltóztatnak általánosságban a javaslatot elfogadni? (Felkiáltások: Elfogadjuk!) Keglevich Gábor gróf ő méltósága kivan szólani. Keglevich Gábor gróf: Nagyméltóságú elnök ur ! Méltóságos főrendek ! Méltóztassanak megengedni, hogy habár röviden, de figyelműket igénybe vehessem. (Malijuk!) Előrebocsátom, hogy a Romániával kötendő szerződést elfogadom, daczára annak, hogy mindannyian, a kik Magyarországon gazdálkodunk méltán féltünk annak következményétől, a mely előre veti, hogy ugy mondjam, árnyékát. De ennek daczára az indokolásnál fogva, a mely mindnyájunk tudomására jutott, kénytelenek vagyunk elfogadni, mert e szerződésnek politikai színezete is van ; egyáltalában a nemzetközi szerződésekben a do ut des elve érvényesül, mert az országok kereskedelmi szempontból méltán félhetnek- bizonyos retorsiótól. Ezeket előtérbe helyezve, a gazdaközönség elfogadja e javaslatot, a melynek valóban mély, gazdaságba vágó részei vannak. Nem akarok ezekkel most számszerűen foglalkozni, annál kevésbbé. mert a javaslat elfogadása sietős és én nem akarnám számokkal terhelni a méltóságos főrendeket. Kétséget nem szenved azonban az, a mit a földmivelésügyi minister ur a pénzügyi bizottságban kifejtett, hogy Magyarországnak különösen az állattenyésztésre kell igen nagy súlyt fektetnie és épen azért bizonyosra veszszük ő nagyméltósága Ígéreteit és elvárjuk, hogy Magyarországnak is épen olyan dotatiót nyújt majd a jövő költségvetésben, a mint azt a szomszéd állam tette saját gazdái irányában. Mikor én ezt előhozom, és mikor ez megnyugtatást idéz elő a gazdaközönségnél, kérést kell intéznem ő nagyméltóságához, — bár ez talán már a részletekre tartozik, — hogy azon nyilatkozatávalkapcsolatban, a mely megtámadtatásnak is volt kitéve, hogy tudniillik lehetőleg többtcrmelésre kell sarkalnia a magyar gazdákat, legyen kegyes kifejteni, milyen módon, milyen modus procedendi-vel véli ezt elérhetni, vájjon a hivatalos apparátusra vagy pedig a társadalmi apparátusra, a gazdasági egyesületekre fekteti-e a súlyt ? A gyakorlati életben ugyanis azt látjuk, hogy a hivatalos apparátus nem tud a néprétegekbe behatolni. Én nem kételkedem a közigazgatás correctségében, de a közigazgatás legtöbb factora, ha a néppel érintkezik, bizonyos ellenszenvvel találkozik, mert a hivatalos apparátus sok érdeket, ha nem is sért, de legalább is érint. A társadalmi, a gazdasági apparátus azonban oda is eljut, a hova a hivatalos factor nem mehet. Midőn ezt ő nagyméltósága szíves jóindulatába ajánlom, legyen szabad még egy körülményre felhívnom figyelmét. Mindannyian tudjuk egész Magj-arországon, hogy állattenyésztésünk hátramegy, depecoratio van mindenütt. Sajnos, igy van ez a nép alsó rétegeinél is. Erre vonatkozólag már egy gazdasági egyesület azt a felterjesztést tette a földmivelési ministeri urához, hogy nem lehetne-e a következő módust megvalósítani. A budapesti és a nagyobb városokban levő tehenészeteknél nagy számmal visznek vágóhidra üszőket, fiatal borjukat, holott ezeket nagy részben meg lehetne a kisember részére menteni, csere, átvétel, vagy megvétel utján. Az a kisember egymaga nem mehet oda, a gazdasági egyesületek közvetítésével azonban meg lehetne ezt csinálni. Hisz nagyon sokszor sajnáljuk, hogy a néj) kezében nincs meg az a jó anyag, a melyhez ragaszkodhatnék. Ha egyáltalán a gazdasági egyesületeket e tekintetben támogatni fogja ő excellentiája, azok a legnagyobb örömmel vállalják magokra a közvetítést, amint ezt saját anyagi helyzetűkből megtenni nem tudják. A midőn ezekre a körülményekre ismételten fölhívom a méltóságos főrendiház és ő excellentiája figyelmét, kijelentem, hogy a törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés.) Elnök : Kivan még valaki szólani ? (Nem !) Ha szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Serényi Béla gróf földmivelésügyi minister: Nagyméltóságú elnök ur ! Méltóságos főrendek ! Méltóztassék megengedni, hogy pár szóval reflectáljak ő méltósága szavaira. Először is köszönettel tudomásul veszem, hogy ő méltósága, ámbár némely gazdasági serupulusa van, a szerződést elfogadja.
