Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.

Ülésnapok - 1910-3

14 A FŐRENDIHÁZ Ili. ÜLÉSE. ház a törvényjavaslatot általánosságban és rész­leteiben harmadszori olvasásban is, végszövege­zésben magáévá tette és pedig a képviselőház szövegezése szerint, a miről a képviselőház kellő módon értesíttetni fog. Következik a m. kir. honvédelmi minister­nek az 1910. évi ujonczjutalékra vonatkozó tör­vényjavaslatokkal kapcsolatosan előterjesztett há­rom jelentése. Kérem méltóztassék a bizottsági jelentést fel­olvasni. Széchenyi Bertalan gróf jegyző (olvassa a köz­jogi és törvénykezési bizottság jelentését). Elnök : Ha nincs észrevétel, kimondom hatá­rozatképen, hogy a főrendiház tudomásul veszi a honvédelmi minister ur jelentéseit, illetőleg hozzá­járul a képviselőház 282. számú határozatához s azt országos határozat erejére emeli, a miről a képviselőház kellő módon értesíttetni fog. Következik a Romániával 1893. évi deczem­ber hó 21/9-én kötött kereskedelmi egyezmény­hez tartozó, 1909. évi április hó 23/10-én kötött pótszerződés beczikkelyezéséről szóló törvény­javaslat. Van szerencsém a méltóságos főrendeknek bejelenteni, hogy a kereskedelemügyi minister ur közlése szerint Lers Vilmos ministeri tanácsos ur fogja esetleg a részletekre vonatkozó felvilágosí­tásokat megadni. Kérem a bizottsági jelentés felolvasását. Széchenyi Bertalan gróf jegyző (olvassa az egyesült közgazdasági és közlekedésügyi, valamint pénzügyi bizottság jelentését). Elnök : Méltóztatnak általánosságban a ja­vaslatot elfogadni? (Felkiáltások: Elfogadjuk!) Keglevich Gábor gróf ő méltósága kivan szólani. Keglevich Gábor gróf: Nagyméltóságú elnök ur ! Méltóságos főrendek ! Méltóztassanak meg­engedni, hogy habár röviden, de figyelműket igénybe vehessem. (Malijuk!) Előrebocsátom, hogy a Romániával kötendő szerződést elfogadom, daczára annak, hogy mind­annyian, a kik Magyarországon gazdálkodunk méltán féltünk annak következményétől, a mely előre veti, hogy ugy mondjam, árnyékát. De ennek daczára az indokolásnál fogva, a mely mindnyájunk tudomására jutott, kénytelenek va­gyunk elfogadni, mert e szerződésnek politikai színezete is van ; egyáltalában a nemzetközi szer­ződésekben a do ut des elve érvényesül, mert az országok kereskedelmi szempontból méltán fél­hetnek- bizonyos retorsiótól. Ezeket előtérbe helyezve, a gazdaközönség el­fogadja e javaslatot, a melynek valóban mély, gazdaságba vágó részei vannak. Nem akarok ezek­kel most számszerűen foglalkozni, annál kevésbbé. mert a javaslat elfogadása sietős és én nem akarnám számokkal terhelni a méltóságos főren­deket. Kétséget nem szenved azonban az, a mit a földmivelésügyi minister ur a pénzügyi bizottság­ban kifejtett, hogy Magyarországnak különösen az állattenyésztésre kell igen nagy súlyt fektetnie és épen azért bizonyosra veszszük ő nagyméltósága Ígéreteit és elvárjuk, hogy Magyarországnak is épen olyan dotatiót nyújt majd a jövő költség­vetésben, a mint azt a szomszéd állam tette saját gazdái irányában. Mikor én ezt előhozom, és mikor ez megnyug­tatást idéz elő a gazdaközönségnél, kérést kell intéznem ő nagyméltóságához, — bár ez talán már a részletekre tartozik, — hogy azon nyilat­kozatávalkapcsolatban, a mely megtámadtatásnak is volt kitéve, hogy tudniillik lehetőleg többtcrme­lésre kell sarkalnia a magyar gazdákat, legyen ke­gyes kifejteni, milyen módon, milyen modus pro­cedendi-vel véli ezt elérhetni, vájjon a hivatalos apparátusra vagy pedig a társadalmi apparátusra, a gazdasági egyesületekre fekteti-e a súlyt ? A gyakorlati életben ugyanis azt látjuk, hogy a hivatalos apparátus nem tud a néprétegekbe be­hatolni. Én nem kételkedem a közigazgatás cor­rectségében, de a közigazgatás legtöbb factora, ha a néppel érintkezik, bizonyos ellenszenvvel találkozik, mert a hivatalos apparátus sok érde­ket, ha nem is sért, de legalább is érint. A társa­dalmi, a gazdasági apparátus azonban oda is el­jut, a hova a hivatalos factor nem mehet. Midőn ezt ő nagyméltósága szíves jóindulatába ajánlom, legyen szabad még egy körülményre felhívnom figyelmét. Mindannyian tudjuk egész Magj-arországon, hogy állattenyésztésünk hátra­megy, depecoratio van mindenütt. Sajnos, igy van ez a nép alsó rétegeinél is. Erre vonatkozólag már egy gazdasági egyesület azt a felterjesztést tette a földmivelési ministeri urához, hogy nem lehetne-e a következő módust megvalósítani. A budapesti és a nagyobb városokban levő tehenészeteknél nagy számmal visznek vágóhidra üszőket, fiatal borjukat, holott ezeket nagy részben meg lehetne a kisember részére menteni, csere, átvétel, vagy megvétel utján. Az a kisember egymaga nem mehet oda, a gazdasági egyesületek közvetítésével azonban meg lehetne ezt csinálni. Hisz nagyon sokszor sajnál­juk, hogy a néj) kezében nincs meg az a jó anyag, a melyhez ragaszkodhatnék. Ha egyáltalán a gaz­dasági egyesületeket e tekintetben támogatni fogja ő excellentiája, azok a legnagyobb örömmel vállalják magokra a közvetítést, amint ezt saját anyagi helyzetűkből megtenni nem tudják. A midőn ezekre a körülményekre ismételten fölhívom a méltóságos főrendiház és ő excellen­tiája figyelmét, kijelentem, hogy a törvényjavas­latot elfogadom. (Helyeslés.) Elnök : Kivan még valaki szólani ? (Nem !) Ha szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Serényi Béla gróf földmivelésügyi minister: Nagyméltóságú elnök ur ! Méltóságos főrendek ! Méltóztassék megengedni, hogy pár szóval reflec­táljak ő méltósága szavaira. Először is köszönettel tudomásul veszem, hogy ő méltósága, ámbár némely gazdasági serupulusa van, a szerződést elfogadja.

Next

/
Thumbnails
Contents