Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.

Ülésnapok - 1910-25

210 A FŐRENDIHÁZ XXV. ÜLÉSE. néni ajánlani, mert ez nem szükséges. Nem szükséges pedig azért, mert itt van előttünk a törvényjavaslat és na azt nem tartjuk czélszerünek, akkor nem szükséges tovább mennünk, hanem egyszerűen a magunk véleménye szerint intézkedhetünk és vagy elfogadjuk, vagy visszautasítjuk. (Mozgás.) De hogy ebben a tekintetben valami intézkedésnek a szüksége fenforogna, azt nem látom. De nem is czélszerü ilyen intézkedés. Nem czélszerü a méltóságos főrendiház érdekében, mert ha mi ebbe belebocsátkozunk, akkor, amint emiitettein, a képviselőház is belebocsátkozhatik majd abba, hogy mi a mi szabályainkat megtartottuk-e vagy sem. Már pedig, azt hiszem, senki sincs itt, aki ezt szívesen fogadná és acceptálná. (Mozgás.) Minthogy tehát sem a lehetőség, sem a törvényesség megsértése nem forog fenn, sem a szükségesség nem jmrancsolja, viszont a czélszerüség azt dictálja, hogy ne menjünk ebbe bele, én a beadott ellenvéleményt nem fogadom el. (Helyeslés.) Még egyre méltóztassanak megengedni, hogy kiterjeszkedjem: ez az erőszakosság kérdése. Több izben hallottam itt az erőszakosságot emlegetni. Miben áll az erőszakosság? Hiszen mindnyájan tudjuk, jogász emberek, de minden ember tudja, hogy az erőszakosság abban áll, hogy valaki jogától megfosztatik. A képviselőházban erőszakosság történt volna, ha — amit nem hallottam senkitől — a javaslatot elfogadók, mondjuk, 50 főnyi kisebbségben lettek volna és erőszakkal, szuronyos erővel rekesztették volna ki a többséget. Azonban nem erről van szó. Senki sem mondja ezt, mindenki elismeri, hogy a javaslat mellett nagy,többség volt. Akkor kivel erőszakoskodtak? Én nem tudom. (Nagy mozgás és derültség,) A javaslatot a ház absolut többsége fogadta el. Erőszakról tehát szó sem lehet, annál kevésbbé, mert ha talán valami erőszak íenforgott volna is, akkor azt kell kérdenem, jogosult erőszak-e az obstructio ? A feleletem az: ha jogosult erőszak az obstructio, akkor azt jogosult erőszakkal le is lehet győzni, ha pedig nem jogosult erőszak, akkor eo ipso minden módon ki kell irtani. (Ugy van!) Ilyen körülmények között a visszautasításnak semmiféle indokát nem látom fenforogni és főleg nem látom a törvénysértést, mert én utánanéztem, de ezt eemmiféle törvényből, vagy szabályrendeletből nem láttam megállapítottnak. Hacsak abból a háromsoros iratból, amit méltóztatott említeni, nem olvassa ki valaki a törvénytelenséget, máskép én a törvénysértést nem tudom megállapítani. A törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés.) Degenfeld Pál gr. jegyző : Dessewffy Emil gróf! Dessewffy Emil gr.: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! A t. előttem szóló oly fényesen megvilágította a jogszabály megsértésének nem létező voltát, hogy azt Íriszem, teljesen hiábavaló lenne, ha én a nagyméltóságú főrendek figyelmét az idő előrehaladottságára való tekintettel ezen thémánál sokáig igénybe venném. Teljesen elismerem és érzem, hogy abban az esetben, mikor az egyik oldalról azt halljuk, hogy alkotmányválságról van szó, a másik oldalról azt halljuk, hogy erőszak nem is történt, megszűnik a capacitatió lehetősége, (Igaz! Ugy van!) mert olyan óriási elvakultságot látunk, amelynél minden argumentatió teljesen megszűnik. Az előbbi felszólaló urak az ellenpártról különböző ékesszólással és erővel igyekeztek álláspontjukat védeni. De azt most hallottuk először, hogy hiszen itt semmi sem történt. Mikor az országban tizenhárom évi küzdelem után éveken át nem tudja a kormány az uj véderőreformot megszavaztatni és mikor mindazok, akik az ellenzék részéről felszólaltak, ép ugy igyekeztek kifejteni azt, hogy a kisebbség terrorját ők sem helyeslik, akkor teljesen lehetetlen megérteni őnméltóságának a gondolkodását. Bocsánatot kérek, itt nem erről vitatkozunk. Mindnyájan igyekeztünk éppen a magas főrendiház méltóságára való tekintettel a másik ház belügyeibe való mindenféle beavatkozást lehetőleg kerülni. A javaslatot támogatók közül a legnagyobb óvatosságot méltóztatnak észlelni, hogy semmi szin alatt be ne avatkozzunk a másik ház belügyébe addig a határig, mig egy kész képviselőházi határozat nem érkezik a főrendiház szine elé. Én nagy figyelemmel hallgattam a felszólalásokat és arra a meggyőződésre jutottam, hogy lehetetlen egymást capacitálnunk, mert egy világ választ el ebben a jogi kérdésben. A másik kérdésben, tényleg azt látjuk, hogy majdnem minden felszólaló a másik oldalon, Szalavszky ő méltósága pedig épenséggel attól óvja a beterjesztett törvényjavaslat ellenzőit, hogy ne dobjanak üszköt az országba és az anarchiát ne szolgálják. Bocsánatot kérek, talán még sem vagyunk annyira Magyarországon, hogy a főrendiház üszköt dobjon avval, hogy egész tisztelettel és lehetőleg nyugalommal igyekszünk felhívni a többi főrendeknek és a kormány figyelmét egy olyan esetre, ahol a mi szerény nézetünk szerint az erőszaknak egy túl nagy mérve alkalmaztatott, aggályaink vannak arra, hogy ebből praecedens legyen, mert el méltóztattak a küzdelem hevében a magas czél elérésébe vetett óhaj folytán felejteni, hogy hiszen nem is volt olyan nagy szükség az erőszakra ép a mostani pillanatban. Hiszen a parallel üléseket meg lehetett volna Magyarországon egyszer, több napig, próbálni, ha már a kormány kénytelen volt 13 évig belenyugodni abba, hogy daczára a nagyhatalmi állásnak, daczára a dynastia érdekeinek és daczára a véderő fejlesztése szükségességének, mégsem alkalmaztak erőszakot mindaddig, amíg nem foglalta el az elnöki széket a jelenlegi elnök.