Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.

Ülésnapok - 1910-25

A FŐRENDIHÁZ XXV. ÜLÉSE. 209 lentiája, ha azt hiszi, hogy itt a törvényen kivüli erőszak áll szemben hasonló erőszakkal. (Igaz! Ugy van!) Az az erő, amit a támadó az ő jogának védelmére kifejt, az a támadás törvényen alapszik, és ezt kell kapcsolatba hozni azzal a kijelentéssel, amit minden jogásznak tudnia kell. (Mozgás.) hogy a jogot ugy kiséri a hatalom, mint a testet az árnyék. (Igaz! Ugy van! Taps!) Ezt értettem azzal, hogy vim vi repellere licet. (Hosszantartó élénk helyeslés és taps!) Degenfeld Pál gr. jegyző: Csathó Ferencz. Csathó Ferencz: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Nem akartam már az idő előrehaladottságára tekintettel sem a nagyméltóságú főrendiház türelmét igénybe venni, az elhangzott beszédek és különösen a most elhangzott érvek azonban szigora kötelességemmé teszik, hogy saját álláspontomat kifejtsem. (Halljuk!) A Curia elnöke ő excellentiájának igaza van abban, és méltó hozzá, mikor azt mondja, hogy semmi sem hatalmaz fel senkit sem arra, hogy törvény ellen forduljon, midőn továbbá azt mondja, hogy a kényszer és az erőszak jogalkotó elem nem lehet. Igenis, aláirom én is, hogy jogalkotó elem nem lehet, de itt a jelen esetben szó sincs arról, hogy a törvény meg lett volna szegve, hogy erőszak alkalmaztatott volna. Ezt határozottan kétségbe vonom, ezt senki sem bizonyította be. Ennek a, kérdésnek a megítélésénél, méltóságos főrendek, egész nyugodt objectivitással csak azok a ténykörülmények határoznak, melyek arra vezetnek, hogy a lehetőség fenforgott-e, hogy a törvényesség, szükségesség és czélszerüség kérdése miben áll? A lehetőség arra nézve, hogy Dessewffy ő exellentiájának a véleménye elfogadtassák, szerintem teljesen ki van zárva. Be lett már bizonyítva, ki lett mutatva világosan, hogy a főrendiház a képviselőház szabályainak vizsgálanem bocsátkozhat. (Helyeslés.) Hiszen ha ez állna, akkor mi a kötelessége a főrendiháznak? Az, hogy minden egyes esetben megvizsgálja, vájjon a törvényes szabályokat megtartották-e? Hogy tehetné ezt meg? Audiatur et altéra pars, akkor ki kell hallgatni mindenkit, mert önkényesen nem lehet határozni. Nem hallottam senkitől egy olyan törvényre való hivatkozást, mely a beavatkozásnak (zt a lehetőségét megállapítaná. Egyedül Günther ő excellentiája méltóztatott az 1790-i törvényekre hivatkozni. A XIII. czikkre nézve Vavrik ő excellentiája, t. tudós barátom már válaszolt. Ebben a törvényben azonban más alkotórészek is vannak. Azt is mondja ez a törvény, — és én először azt hittem, hogy itt van tévedésben ő excellentiája — hogy a karok és rendek és ő felsége a király közösen határoznak. Igen, de itt a karok és rendek, ez a magyar alkotmány eleme, hogy az alsóház és a felsőház mit hatáFörendiházi napló. 1910—1915. I. kötet. rozott és hogy a király ő felsége szentesíti. Itt tehát arról nem lehet szó. hogy ezt közösen bíráljuk meg. Igenis közösen bíráljuk, mindenki a maga határozatát a maga szabályai szerint. Ami a szabályokat illeti, azt a ministerelnök ur ő excellentiája világosan kimutatta az 1848-iki törvényekből. Ha még volna is valami az 1790. évi törvényekben, az megszűnik — mert. hiszen a későbbi törvény az előbbi törvényt hatályon kívül helyezi — az 1848-iki törvények által, amely törvényekben világosan benne van, amint itt felolvastatott, hogy mindegyik ház a maga házszabályait megalkotja. Ha pedig a maga házszabályait megalkotja, abba nem szólhat bele a másik ház. (Ugy van! Ugy van!) Mit szólnának hozzá, ha most a képviselőház beleszólana a főrendiház házszabályaiba, hogy vájjon mi ezt a vitát a kellő mederben a mi házszabályaink szerint folytatjuk-e le? Mert, ha mi vizsgáljuk a képviselőház házszabályait, akkor vice versa nekik is joguk, sőt kötelességök a mi házszabályainkat vizsgálni. (Ugy van! Ugy van!) Én tehát nem látom azokat az aggályokat fenforogni, amelyeket Günther ő excellentiája felhozott, ivem látok törvénytelenséget sehol sem fenforogni. Abba pedig, hogy a házszabályokat miképen kezelte a képviselőház, beleavatkozni nem szabad. Én ezt a kérdést ugy intézem el, hogy nem megyek bele abba, hogy a képviselőháznál mi történt. Mert itt van az évtizedek óta ide beterjesztett jegyzőkönyvekhez hasonló jegyzőkönyv, amely jegyzőkönyvben megvannak mindazok, amelyek a többi jegyzőkönyvekben megvannak. En hallottam is a bizottságban a jegyzőkönyv egész tartalmát, ott egész őszintén elő van adva a tényállás és meg van mondva, hogy a képviselők többsége ezt a' törvényjavaslatot elfogadta. (Ugy van!) Mi ennél tovább nem mehetünk. Ez a törvényesség, a házszabály kérdése, a lehetőség és törvényesség kérdése, amelyre vonatkozólag én lelkiismeretem szerint — mint a hogy a Curia elnöke ő excellentiája is lelkiismeretére hivatkozott — azt tartom kötelességemnek lelkiismeretem szerint, hogy az alsóház, a képviselőház miként való tanácskozásaiba és határozatai létrehozatalának vizsgálatába nem bocsátkozom, (Helyeslés.) annál kevésbbé, mert amint emiitettem, ezt csak vizsgálat után tehetném, ha ebez jogom volna. Mert honnan méltóztatnak azt tudni, ami itt fel van hozva, hogy nem tudom, hány ember volt feliratkozva, nem tudom, hányan akartak még beszélni? Hiszen azt nem lehet itt megállapítani. (Derültség.) Most jön a szükségesség, a czélszerüség szempontja. Feltéve, de meg nem engedve, hogy mi belemehetnénk annak vizsgálatába, hogy a képviselőház szabályai a szóbanforgó törvényjavaslat elfogadásánál megtartattak-e vagy sem, akkor sem mennék bele a magam részéről az elleninditvány elfogadásába és ezt nem is mer27