Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.

Ülésnapok - 1910-25

208 A FŐRENDIHÁZ XXV. ÜLÉSE. egy oly szakasza, a 255. §. alapján, amely egy szót sem szól arról, hogy az elnöknek joga Tan valamely képviselőt a házból kitiltani, e sza­kasz alapján tiltottak ki tömegesen a képvise­lők. Igaz, hogy ez a szakasz azt a néhány szót tartalmazza, hogy ha rögtöni intézkedés szük­sége fenn nem forog, akkor utasitandó az egyes képviselők ügye a mentelmi bizottság elé. De vajon létezhetik-e oly törvénymagyarázat, mely a törvényben biztosított szabadsági jogoknak, a szólásszabadságnak korlátozását következtetés utján is megengedi ? (Mozgás.) Mert a jogelv az, hogy alkotmányi biztosítékokat csak kifeje­zett törvényes vagy házszabályi rendelkezés ut­ján lehet korlátozni és felfüggeszteni. Székely Ferencz igazságiigyminister: Vagy fütyülővel! Günther Antal: Abban a perczben, amely­ben valamely nem világosan rendelkező ház­szabály vagy törvényről mondjuk együttesen: jogszabályból kikövetkeztettetik valami, ami benne kifejezetten nem foglaltatik abból a czél­ból, hogy szabadságjogok korlátoltassanak, akkor előáll az a veszély, amely az európai uralkodott régi büntetőjognak praxisát jellemző abban a mondásban foglaltatik: adjatok nekem három sor írást, bármi foglaltatik benne, én kikövet­keztetem belőle a bűnt és a halálos büntetést. A másik eset, mikor a főrendiház a kép­viselőház határozatát vizsgálgatja az, amikor a képviselőház és a főrendiház közötti házszabály­szerüleg szabályozott érintkezésnek valamely szabálya meg nem tartatik. Ez a sérelem fenn­forog, mert a képviselőház házszabályai világo­san kijelentik: a képviselőház csak harmadik olvasásban küldheti át a főrendiházhoz a tör­vényjavaslatokat. (Egy hang: Nincs benne!) Ez benne van a házszabályban és aki olvasni tud, olvashatja. És egyúttal egy tiltó rendelke­zést foglalnak magokban a képviselőház házszabá­lyai, mert azt mondják, hogy ez a harmadszori felolvasás pedig az ugyanazon napon tartandó ülésben, amelyben a részletes tárgyalás eszkö­zöltetett, nem történhetik meg. (Mozgás.) Mindkét eset fen forog tehát, amelyben ennek a háznak állásfoglalása jogosult és ha iigy vannak meggyőződve e ház egyes tagjai, hogy ezzel szemben állást foglalni kell, ez az állásfoglalás semmiféle kritika alá nem eshetik. Azt mondja ő excellentiája, hogy hiszen régi axióma, hogy vim vi repellere. Kétségtelen régi axióma, eröszakot erőszakkal verni viszsza. De az a jogrend, amelyet különösen mi vagyunk hivatva ápolni, azt mondja, hogy a megzavart jogrendet csak a törvény uralmának visszaállításával lehet állandóan orvosolni. (Ugy van! Ugy van!) Székely Ferencz igazságiigyminister: Ezt csináltuk! Günther Antal:... Es mit akarunk mi ? Ugyanazt, ami a jogrend visszaállításának ter­mészetes eszköze; az önkényt akarjuk kiküszö­bölni és a gyakorolt önkényt jóvá tenni. Mert az önkény csak élő jogot rombol, a lerombolt élő jog helyébe pedig az önkény jogot nem teremthet soha. (Ugy van! Ugy van! O excellentiája azt mondja, hogy hiszen ha a főrendiház tagjai közül egynémelyeket az az aggodalom vezet, hogy praecedenst fog alkotni a megtörtént eset, ezzel szembenáll az, hogy a praecedens élő jogot sohasem törhet meg, mert ha a praecedens eltér a törvénytől, az élő jog azért fenmarad a maga érintetlenségében s nem a praecedens, hanem a jog az, amely irányadóul fog szolgálni. Ez teljesen igaz akkor, ha az élő jog a maga erejénél fogva érvényesülhet, s nem az történik, ami történt, hogy érvényesülése kar­hatalom alkalmazásával meggátolt atik. (Ugy van !) f Én a mi alkotmánytörténetünknek hosszú folyamán át mindig azt láttam, hogy két erő küzdött egymással: a régi szabadság és az ön­kény. És igaza van annak a franczia írónak, aki azt mondja: c'est la liberté qui est ancienne et le dcspotisme, qui est moderné. Mi a modern önkényt a régi szabadsággal akarjuk orvosolni, a régi szabadságnak restitutiójával, és ez, azt hiszem, a főrendiház történelmi hivatásának megfelelő kötelessége is. (Ugy van! Ugy van!) Én sohasem vettem részt képviselői műkö­désem alatt az obstructióban.' Mindig elitéltem azt; de nem vagyok ugy berendezve, az én látó szerveim nem olyanok, hogy meglássam nyitott szemmel az obstructiót s azt elitéljem, viszont az obstructio leverésére alkalmazott nem tör­vényes erő előtt pedig szemet hunyjak, azt ne lássam meg. A mindkét részre osztó igazság az, amely engem vezet, midőn azt óhajtom, hogy a történtek praecedenst ne képezhessenek, és hogy a főrendiház ez iránti állásfoglalása keltse fel ennek a nemzetnek lelkiismeretét, a melynek az alkotmányt kell megvédelmeznie. Mert ezt akarom elérni, meggyőződésből és hazafias érzületből azért járulok hozzá Des­sewffy Aurél gr. határozati javaslatához, esetleg ahoz a javaslathoz, amelyet Hadik János gr. terjesztett elő. (Helyeslés és éljenzés.) Vavrik Béla : Félreértett szavaim értelmének helyreigazítása czimén kérek pár pereznyi türel­met. IHallj'uh! Hallj uh!) 0 nagyméltósága téved arra nézve, hogy mily értelemben idéztem én ezt az oly régi jogi tételt, mely nemcsak mindig törvény, hanem minden embernek a szivében él: vim vi rej>ellere licet, vagy amint egy kitűnő latin iró mondja: vim vi repellere omnes gentes omniaque jura per­mittunt. Az igaz, hogy ugy látszik, mintha a nyers erőszak a nyers erőszakot visszaverné, de nem ugy van, nem ez ennek az értelme. Ennek az értelme az, hogy a vim, t. i. a támadó jog­talan támadását a jogos helyzetben álló erőha­talommal veti vissza. (Hosszantartó élénh helyes­lés és taps.) Tévedni méltóztatik tehát ő excel-

Next

/
Thumbnails
Contents