Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.

Ülésnapok - 1910-25

A FŐRENDIHÁZ XXV. ÜLÉSE. 207 »ha pedig némelyek félrevezetve a közönség körében ezen törvény ellen foglalnak állást«, akkor ezért a felelősség tulaj donképen minket terhel. (Ugy van!) Nagyméltóságú főrendek! Mi itt tagsági jogot gyakorlunk és tagsági kötelességeket teljesítünk. (Helyeslés.) Ez a tagsági jog és ez a tagsági kötelesség kényszerű feladatunkká teszi, hogy meggyőződésünket fejtsük ki itt a főrendiházban. Ez pedig csak a két ház egymás közötti érintkezésére és viszonyára vonatkozhatik, és ebből senki bátorítást nem nyerhet arra, hogy a törvény ellen forduljon. Áttérve már most ő exeellentiájának, a Curia másodelnökének felszólalására, ő azon érv körül csoportosította a beszédében felhozottakat, hogy mindennek pedig igy kellett történnie, mert a jognak — azt hiszem, jól adom vissza szavait — érvényesülése, ha erre az eszközök meg nem adatnak és ha az erővel nem biztosíttatik, annyit ér, mint egy üres mogyoró., Én azt hiszem, ő excellentiája itt összetéveszti a törvény alkotása előtti kényszert azzal a kényszerrel, amelylyel minden törvény végrehajtatik. Az a kényszer, amely a törvény végrehajtásához szükséges, csak a törvény megalkotása után következik és jogos; de sem erőszak, sem a kényszer a törvény megalkotásában nem szerepelhet, mert a kényszer jogalkotó elem nem lehet ^oha. (Igaz! Ugy van! Éljenzés és taps.) És én ezt mint a főrendiház tagja és mint azon állásnak egyik viselője mondom, amelyet elfoglalok. Abban a pillanatban, amint megengedjük azt, hogy a kényszer és a vis törvényalkotó elem legyen, abban a pillanatban veszendőbe ment a törvények belső erkölcsi tartalma. (Igaz! Ugy van!) A kérdés az, méltóságos főrendek, vajon igaz-e. hogy a főrendiház a képviselőház valamely határozatát a maga részéről nem vizsgálhatja és azzal szemben a maga álláspontját nem állapithatja meg. 0 excellentiája méltóztatott hivatkozni arra a lapokban hézagosan közölt felszólalásomra, amely a főrendiház törvénykezési bizottságában hangzott el. Már ott kifejtettem ós itt most megismétlem, hogy két eset van, amidőn a főrendiház a képviselőház határozataival szemben arra az álláspontra kell hogy helyezkedjék, hogy azon határozatok keletkezését vizsgálja. Az egyik eset az, midőn a 1791: XIII. t.-czikknek az az alkotmány-garantiát képező rendelkezése sértetik meg, hogy a képviselők minden akadály nélkül megjelenhetnek ott, ahol képviselői kötelességüket teljesíteni hivatvák s amidőn azoknak legális tanácskozási szabadsága felfüggesztetett. A másik eset pedig az. midőn a képviselőház és főrendiház egymásközötti viszonyában a szabályok figyelmen, kívül hagyatnak Amit ő extellentiája az én felszólalásomra mondott, erre nézve nekem az a megjegyzésem, hogy mindazok az argumentumok, amelyeket ő felhozott, csak oly főrendiházra érvényesek, amely charta-alkotmányon nyugszik. Ahol az uralkodó chartával adott alkotmányt, ott az országgyűlésnek, az országgyűlés mindkét házának ]Oga felülről jön, s ezen a chartán alapszik; nagyon természetes tehát, hogy csak annyi joga van mindkét háznak, amennyit a házak mindegyikének ez a chartaalkotmány adott. A magyar alkotmány, méltóságos főrendek — és ez, azt hiszem, ebben a házban, ahol a történelmi nemesség még mindig helyet foglal, kiváló jelentőséggel bír — a magyar alkotmány történelmi léttel bir, amely nem chartán alapszik. (Igaz! Ugy van a középen.) Ez a történelmi alap pedig a nemzet alkotmányos szabadsága, amely régibb, mint bármiféle irott alkotmány; épen ezért azon szabadságjogok felett, amely szabadságjogok mind a két háznak létét alkotják, a mi hazánkban az országgyűlés mindkét háza őrködni tartozik. (Igaz! Ugy van! a "középen.) Már most én nem akarom itt részletezni azokat az eseményeket, amelyek a képviselőházban köztudomásúlag történtek. De kétségtelen az, hogy a képviselők megjelenhetési szabadsága gátoltatott és a tanácskozási szabadság nem a törvénynek megfelelőleg állott fenn. Mi ez a legális tanácskozási szabadság? A törvény azt mondja, hogy : »legali cum libertate dietalia que negotia pertractaturi sunt«. A törvény tehát azt követeli, hogy mindegyik ház és igy különösen a képviselőház tagjai azzal a szabadsággal vehessenek részt a ház működésében, amely szabadságot nekik a törvény és az annak alapján alkotott házszabályok biztosítanak. Hadik János gr.: Ugy van! Ez a lényeg. . Günther Antal: Legali cum libertate. Hogyan korlátolja a teljes szabadságot a törvény ? Mert amikor ez az 1791:XLII. t.-czikk készült, az annak alapját képező elaboratumok »plena libertas«-t említenek, amely azután felcseréltetett a »legalís libertás«-szál. Ugy, hogy eszerint a megjelenési és szólásszabadsággal minden képviselő azon korlátok között élhet, amelyet neki a házszabályok biztosítanak. Mik ezek a korlátok? A házszabályoknak a tanácskozási rend fentartására vonatkozó rendelkezései. Megvan tehát az elnöknek a figyelmeztetési, rendreutasitási joga, az ő javaslatára, illetőleg a ház határozata folytán a mentelmi bizottsághoz való utasítási joga, s a mentelmi bizottságnak, mint képviselőházi bíróságnak az a joga, hogy a képviselőnek a házszabályokban megjelölt feltételek bekövetkezte esetére az ülésből kizárását javasolhatja. De vájjon ez történt-e a véderőjavaslat tárgyalásakor és ezt megelőzőleg ? A házszabályok