Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.
Ülésnapok - 1910-25
206 A FÖRENDIH; Már most kérdek mindenkit, aki ez egyszerű latin tételt magyarra tudja fordítani, és azt hiszem nincs köztünk, aki nem tudná, mit jelent az? Egyebet nem jelent, mint azt az egyszerű jelentést, hogy a szólásszabadság pedig a törvény korlátai közt biztosítva van. Ez volna, kérem, a jogforrás, amelyre hivatkoznak annak bizonyítására, hogy a fenforgó kérdésben az országgyűlés joga, szabadsága és jirivilegiumai, mint az eszményi egészre vonatkozó rendelkezések forognának szóban ? Egyátalán nem. Ez csak arra vonatkozik, hogy itt a szólásszabadság ugy az egyik, mint a másik törvényhozási factor részére biztosítva van. És ezt szükséges volt kimondani, mert hiszen visszaélések, ugy azelőtt, mint ez után a törvény után is történtek. És van itt egy másik törvény, az 1723: VII. t.-cz., amely némi tekintetben összefüggésben van ezzel, némi tekintetben, amely azt mondja az 5. pontban : »De omnibus cum moderamine et gravitate et cum silentio (Derültség.) tractare et deliberaer«. (Élénk tetszés.) Ha ezt követte volna az országgyűlésnek mindkét szerve, akkor itt ma nem folytatnók ezt az eszmecserét a hatáskör kérdésében. Ez volna tehát az egyik eset, melyben beleszólása volna a főrendiháznak az alsóház dolgába. A másik eset volna, mikor a főrendiház a képviselőház határozatába belenyúlhat, az, mikor a két ház közti érintkezésre vonatkozó szabályok sértetnek meg, ez alatt pedig azt kell érteni, hogy az ideérkezett jegyzőkönyvi kivonat szerint az, hogy a szóbanforgó határozatnál egyebek közt a harmadik olvasásra vonatkozó rendelkezések teljesen figyelmen kivül hagyattak. De azt kérdezem, hogy a két ház közti érintkezésre vonatkozó szabály-e az, hogy a képviselőház e határozathozatalnál mellőzte a harmadszori olvasást? Ez egyáltalán semmi összefüggésben nincs a két ház közötti érintkezéssel, vagyis azzal, hogy mi az érintkezésnek módja a két ház közt. Ez ugyanis meghatároztatik szórói-szóra egyezöleg ugy a képviselőház, valamint a főrendiház házszabályaiban. Ezek formalitások, melyek ilyenkor részint régi gyakorlat, részint pedig ujabb rendelkezések szerint követtetnek. De azt mondani, hogy a két ház közötti érintkezéshez az is tartozik, hogy miképen hozta meg a képviselőház az ő határozatait, micsoda alaki szabályokat követett, mivel sem indokolható. (Ugy van!) Azt hiszem tehát, hogy ebben a tekintetben sem állhat meg az a két kivételes szabály, melynek fedezete alatt belemehetne a főrendiház a képviselőház határozatai formai tekintetben való érvényességének bírálatába. Lehetett volna még többet felhozni, de ez is talán túlságosan vette igénybe a méltóságos főrendek türelmét. Csak annyit akarok még záradékul mondani, hogy a történelem azt taXXV. ÜLÉSE. nitja, hogy azt az ürt, melyet a jogrend hiánya okoz, a hatalom szokta betölteni és akkor a hatalom megalkotja azt a jogrendet, melyet a körülmények kivannak. Ezt a világtörténelem számos példája mutatja, mert a gondviselés az emberek természetébe oltotta a rendnek az ösztönét, amelynél fogva nem tűrhet tartósan olyan állapotokat, melyek a társadalomnak oszlopait megingatják, niegrenditik. Elfogadom a törvényjavaslatot. (Élénk éljenzés és taps.) Elnök: Méltóságos főrendek! Az elnöklést időközben vévén át, csak utólag értesültem, hogy az elnök ur ő nagyméltósága az ülést 3 és 5 óra közt fel akarta függeszteni. (Felkiáltások: Folytassuk!) Méltóztatnak-c beleegyezni, hogy az ülést 5 óráig felfüggeszszem ? (Felkiáltások : Függeszszük fel!) Az ülést 5 óráig felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Méltóságos főrendek ! Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik? Degenfeld Pál gr. jegyző: Grünther Antal! Günther Antal: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek ! Nem vettem volna igénybe a főrendiház türelmét, ha erre a felszólalásra egyenesen nem provokáltattarn volna azon beszéd által, amely az én t. barátomnak, a Curia másodelnökének ajkairól elhangzott. Ez nemcsak kötelességemmé teszi a felszólalást, hanem kényszerit arra, és mert egy parlamenti etiquettekötelességnek is eleget akarok tenni, mielőtt az ő beszédjére rátérnék, elsősorban egyik előttem szólónak, Zselénszky Róbert gróf ő excellentiájának beszédjére akarok néhány ' megjegyzést tenni v 0 excellentiája beszéde végén Lengyelország sorsára hivta fel a nagyméltóságú főrendek figyelmét és azt mondta, hogy hasonló körülmények között jutott az az ország oda, hogy most hároin nagyhatalomnak jármát kénytelen hordani. Én a történelmet, méltóságos főrendek, nem igy tudom. Mert Lengyelországnak az az alkotmánya, arnelylyel úgyszólván visszaadta saját magának önmagát, az 1791-iki. — ha jól emlékszem — május 3-iki lengyel alkotmány az alkotmányok mintaképe volt. Az angol államférfiaknak legkiválóbbjai: Pitt és Bürke csodálattal emlékeztek meg erről az alkotmányról, és ezt az alkotmányt azok a lengyel hazafiak rontották meg, amint Kaumer az ő »Lengyelország történeté«-hen mondja, akik ennek az alkotmánynak épségét megtámadták. 0 excellentiája azután azt mondja, hogy mi, akik Dessewffy Aurél gróf ő excellentiájának határozati javaslata mellett foglalunk állást, ezáltal az obstructoroknak dolgát mozdítjuk elő, amivel kapcsolatban van a ministerelnök ur ő excellentiájának az a kijelentése, hogy