Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.

Ülésnapok - 1910-25

A FŐRENDIHÁZ XXV. ÜLÉSE. 191 szabály nem egyéb, mint belügye ugy a képviselőháznak, mint a főrendiháznak és ezen belügyét mind a két fórum vagy lazábban, vagy szigorúbban kezeli. Tudtommal arra valók a házszabályok, hogy tárgyalni lehessen; arra valók, hogy a többségi akaratot kifejezésre lehessen juttatni. (Elénk helyeslés.) Az utolsó tizenkét évben azonban sokszor, az utolsó évben majdnem folytonosan arra használtatott ki a házszabály, hogy tárgyalni ne lehessen, hogy a többség akarata meg ne nyilvánulhasson. (Igaz ! Ugy van !) A lazán kezelt házszabályokra támaszkodva egy kisebbség, sokszor egy törpe kisebbség, lehetetlenné tette a tárgyalásokat. Ez az állapot az, amely veszélyeztette az alkotmányt, nem pedig az, hogy végre akadt egy bátor férfiú, (Elénk éljenzés.) aki véget vetett ezen visszaéléseknek. A házszabályoknak törvényen alapuló intézkedései a nyilvánosság és a többségi akarat érvényesülése. A nyilvánosság nagyon sokszor megsértetett az örökös zárt ülésekkel. A többségi akarat legtöbbnyire egyáltalán nem érvényesült. Mikor érvényesült tehát a képviselőház házszabályainak valódi értelme ? Nem akkor, amikor az obstructió dúlt, hanem június 4-ike óta. Értem azoknak a férfiaknak a felháborodását, akik egy erős marok közbelépése következtében kisiklani látják kezökből a politikai hatalmat, de nem értem azt, hogy annyi előkelő és tanult férfiú segitségére siet annak az obstructiónak, amelyet eddig legjobban lebecsült. Hadik János gr.: Ez nem áll! Zselénszki Róbert gr. : Ér a főrendiházban történtekből csak ezt olvashatom ki. Igenis, veszélyben forog alkotmányunk, de nem június 4-ike következtében, hanem azért, mert június 4-ike későn jött. (Igaz! Ugy van!) Hogy egy évtizedig tartó s most legújabban egy év óta folyamatban levő vajúdás után végtére a többségi akarat a képviselőházban döntő factorrá lett, ezt köszönhetjük első sorban Tisza István grófnak, (Elénk éljenzés.) Magyarország legzseniálisabb, legmagyarabb, leghazafiasabb, legbátrabb és legszívósabb férfiának ; köszönhetjük Lukács László mínisterelpök ur ő nagyméltóságának és ministertársainak, köszönhetjük a munkapárt szivós és remek összetartásának. Pedig semmi sem csábit jobban a secessióra, mint amikor a politikai szenvedélyek forrnak. Tisza Istvánt, mint hazánk Dagy férfiát fogja majdan megörökiteni a történelem ! Ha Lengyelországnak hajdanában egy Tisza Istvánja lett volna, (Hosszantartó éljenzés és taps.) akkor nein húzná jelenleg három idegen hatalom jármát. (Éljenzés.) Szavazatommal hozzájárulok a bizottság többségének indítványához. (Éljenzés.) Degenfeld Pál gr. jegyző : Prónay Dezső báró ! Prónay Dezső b. : Méltóságos főrendek ! Nehéz helyzetben vagyunk, ezt fejtegetni nem szükséges. Nézetem szerint a legsúlyosabb alkotmányválságok egyikének napjait éljük. Amidőn valamely épület teteje ég, ne azt kutassuk elsősorban, amikor a tüz kiüt, mi okozta a tüzet, hanem ezt hagyjuk későbbi időre, igyekezzünk a tüzet mindenekelőtt lelohasztani, eloltani. Meglehet, méltóságos főrendek, hogy talán még valamikor, talán a közel jövőben is reám hárul a feladat, talán kötelességszerű feladat, hogy el kell mondanom nekem is, mik azok az okok, amelyeknél fogva meggyőződésem szerint ez a válságos állapot beállt, ma nem a távolabb fekvő okokkal kivánok foglalkozni, hanem meg akarom állapitani először a tényeket, amelyek a helyzetet illustrálják. Kétségtelen, méltóságos főrendek, hogy a képviselőház részéről a véderőről szóló és vele kapcsolatos javaslatok elfogadására vonatkozó jegyzőkönyv, amely hozzánk fel terjesztetett és ezzel a jegyzőkönyvvel kapcsolatban a képviselőházban ez idő szerint tényleg elnöklő Tisza István gróf urnak, mint elnöknek kijelentései megállapítják azt, hogy június 4-én a képviselőházban a véderőről szóló törvényjavaslat elfogadásának kijelentése nem olyaténképen történt, hogy ezt a kijelentést határozat constatálásának lehessen tekinteni, (ügy van! a középen.) Az, ami történt, a házhatározat látszatával bir, de nem bir a házhatározat lényeges kellékeivel, amelyek mellőzhetetlenek ahoz, hogy a képviselőház határozata jogforrássá váljék. Ez a dolog lényege. Törvényalkotásról van szó, és amidőn törvényalkotásról van szó, a legszorosabb ok és okozati kapcsolat áll fenn a törvényhozás azon házának határozata között, amely a törvényjavaslat elfogadására vonatkozik, és magának a törvénynek keletkezése között. Ha a képviselőház határozata nélkülözi azokat a kellékeket, amelyeknél fogva az törvényalkotási jogforrásnak tekinthető, akkor anélkül, hogy a képviselőház belügyeibe avatkoznék a főrendiház, visszautasíthatja ujabb alkotmányos tárgyalás végett az ilyetén határozattal átküldött javaslatokat. Ez az eset az, amely most is fenforog. És megvallom, méltóságos főrendek, csodálom, hogy nem méltóztattak itt, magában a főrendiházban felolvastatni a képviselőháznak azt a jegyzőkönyvét, amely a véderőről szóló törvényjavaslat elfogadására vonatkozik. Mert ebből a jegyzőkönyvből kétségbevonhatlanul, hogy közkeletű szóval éljek, actaszerüen kiviláglik, — különösen, ha azt egybevetjük a képviselőházban akkor tényleg elnöklő Tisza István grófnak későbbi nyilatkozatával — hogy látszólagos határozata és nem valóságos határozata a háznak az, amiről azt a jegyzőkönyvet kiállították. Azt mondják, méltóságos főrendek, hogy a dolog lényege az, hogy érvényesüljön a többség akarata. Bocsánatot kérek, igenis, érvényesüljön mindenkor a többség akarata, de szabály szerint. (Igaz ! Ugy van !) Matlekovics Sándor: De nem obstructió alatt. Prónay Dezső b. : Bocsánatot kérek, ha jól hallottam a közbeszólást, azt méltóztatott mondani, nem obstructió alatt. Én ma nem az obstructióról beszélek, hanem a június 4-iki állítólagos képviselőházi határozatról. (Ugy van!)