Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.

Ülésnapok - 1910-25

192 A FŐRENDIHÁZ XXV. ÜLÉSE. Egy hanc) (a jobboldalon): A kettő összefüggésben van! Prónay Dezső b.: Igen, de ha az obstructio bírálatába belemegyünk, akkor igenis, a képviselőház tanácskozásainak és folytatólagos üléseinek dolgát vitatjuk s akkor beleavatkozunk a képviselőház belügyeibe. (Igaz! Ugy van! Ellentmondás.) Akkor erről is szabad beszélni. Pedig szerintem, a mig folyik a képviselőházban a tanácskozás, az addig a ház belügye, hanem az, amit a ház maga elénk terjeszt, az egyszersmind a főrendiház ügye is. (Igaz ! Ugy van ! Helyeslés és taps. Ellentmondások.) Azok avatkoznak illetéktelenül, vagy akarnak illetéktelenül beleavatkozni a képviselőház belügyeibe, akik mindig az obstructiót rántják elő. (Igaz! Ugy van! Ellentmondások.) Különben, uraim, legyünk tisztában azzal, hogy az obstructio túlzásait — hogy e tekintetben is meg méltóztassanak ismerni nézetemet — én nem helyeslem. (Igaz ! Ugy van I Felkiáltások jóbbjélól: ügy van! Meg is mondtuk!) De nem helyeselhetem azt sem, a mi június 4-én történt. Nincs a két dolog a főrendiházi tárgyalások tekintetéből egymással okozati kapcsolatban. Lehet efelett filozofálni, azt megengedem, de a főrendiház a maga hatáskörében mit tehet ? — bírálat tárgyává teszi azt, ami előtte fekszik. (Igaz! Ugy van !) Bírálat tárgyává teszi a képviselőház hivatalos emmtiatióját, amit az elnök, mint elnök nyilatkoztat ki, de zártülés-kéréseket és eféléket, mint amelyek a ház belügyei, nem szabad itt előhozni, vagy ha előhozza is valaki, azokat nem tárgyalhatja a főrendiház. (Igaz ! Ugy van ! Ellenmondás.) Méltóságos főrendek! Az előttünk fekvő, sajnos, fel nem olvasott, de ha szabad kérnem, majd felolvasandó — és kérem is, hogy olvastassák fel — képviselőházi jegyzőkönyvből kitűnik, hogy a képviselőház házszabályai nem tartattak meg. A következő dolgok történtek, amelyek a házszabályokkal ellenkeznek: az elnöklő Tisza István gróf ur nem vette figyelembe azt, hogy zárt ülést kértek, azt nem rendelte el; de ez mellékes. Tizennégy szónok volt még felírva szólásra, de egyiket sem hivta fel. Zárszóra joga volt 43 képviselőnek ; ezt a 43 képviselőt a zárszó jogától elütötte. Azt nem tudjuk, nem volt-e azok között olyan is, aki az obstructiót elitélte volna. (Derültség.) De most jön a lényeg. Mielőtt az átalánosságban való elfogadás megtörtént volna, az elnöklő Tisza István gróf ur egyszerre egv kijelentésben összefoglalva három különféle dolgot jelentett lei, amelyeket a házszabály szerint külön szavazással kell eldönteni ; t. i. kijelentette, hogy a véderőről szóló törvényjavaslat átalánosságban, részleteiben és harmadszori felolvasásban is elfogadtatott. A házszabályok szerint a harmadszori felolvasásnak csak másnap szabad történnie. Hogy e tekintetben minden kétség ki legyen zárva, ime, itt vannak a képviselőház házszabályai, amelyeknek 237. §-a igy szól (olvassa): »Törvényj avaslatnál a szakaszonkénti tárgyalás befejezése után az egészre nézve harmadszori felolvasásnak és megszavazásnak van helye, amely azonban a részletes tárgyalással ugyanazon a napon tartandó ülésben nem eszközölhető. Ennek alkalmávak — t. i. a harmadszori felolvasás alkalmával (Mozgás.) — »és a szavazást megelőzőleg csak olyan kiigazítások eszközölhetők, amelyek a részletes tanácskozás során elrendelt változtatásokból folyólag a tárgyalás alapjául szolgált javaslat egyes czikkeiben és szerkezetében netán bennmaradt ellentétek kiegyenlítésére és ezeknek a megállapított változtatásokkal összhangzásbahozására vonatkoznak«. Tehát még a harmadszori felolvasásnál is van a netán felmerült ellentétek kiegyenlítésére czélzó felszólalására és az ellentétek kiegyenlítésére vonatkozó jog. Ezt azért tartottam szükségesnek megáüapitani az illető szakasz felolvasásával, mert ez igazolja, hogy a harmadszori felolvasás nem üres formaság, hanem annak egy nagyon organicus javaslat tárgyalásánál igen nagy fontossága és jelentősége lehet. De, mélyen tisztelt méltóságos főrendek, ami a két ház egymáshoz való viszonyát illeti a törvényalkotás tekintetében, a két ház bizonyos mértékig egy egészet alkot a magyar alkotmány szerint, mert tessék átnézni törvényeinket, a régieket, meg az ujakat; tessék elővenni Deák Ferencz hires feliratait, nem az van-e ott mondva, hogy a képviselőházat a főrendiházzal illeti a törvényalkotás joga és Magyarországban törvény az, amit a képviselőház és a főrendiház elfogad, és a király szentesit ? Közjogi jelentőségű törvényeinkben mindig az országgyűlésről van szó ; a főrendiház a képviselőházzal együtt alkotja az ország gyűlését és mindazt, ami a kettőnek együttes és közös feladata ; e tekintetben igenis bizonyos kapcsolat létezik a két ház között. Oly ridegen elválasztani azokat, hogy a törvényalkotás alapjául szolgáló tények, akár az egyik, akár a másik házban történtek légyen azok, a törvényalkotás szempontjából ne vétethessenek megítélés alá a másik házban, nem lehet. Méltóságos főrendek, én is arra gondoltam, hogy Lukács László ministcrelnök urnak a bizottságban Deák Ferenczre felhozott hivatkozásait rectincáljam, és kijelentsem, hogy ő nagyméltósága tévesen idézett Deákból. De ha ő nagyméltósága annyira szeret Deákra hivatkozni, azt bizonyosan fogja tudni, hogyan nyilatkozott Deák Ferencz 1843-ban, mikor megválasztatott Zala vármegye egjik követévé, de a választásoknál történt visszaélések miatt nem fogadta el a neki felajánlott követi megbízást. Ekkor nyilatkozott Deák Ferencz a választások- és tanácskozásoknál a katonaság alkalmazásáról is. Többek között igy nyilatkozik 1843-ban Deák (olvassa) : »Átkozni fogják hazánkban azon időt, melyben legelsőbben szükségessé vált a szabad választásoknak és tanácskozásoknak oltalmára katonai fegyveres erőt, mely kormánvtól és főispántól függ, a választók és tanács-