Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.

Ülésnapok - 1910-25

186 A FŐRENDIHÁZ XXV. ÜLÉSE. az ülés nyilvánossága, másodszor a többségi elv, harmadszor, hogy minden egyebekben az országgyűlés két házára bizta házszabályaiknak megalkotását, és azt a két ház mindegyike belügyének tekinti. A házszabály tehát csak statútum, és sem természeténél, sem keletkezésénél fogva nem felel meg a törvény íogalmának«. A ministerelnök ur tehát nem fogadja el azt, hogy a házszabály a legfontosabb szabály, amely létezhetik, amelynek alapján a törvények alkottatnak, hanem egészen lekicsinylően nyilatkozik, hogy az szabályrendelet. Talán ugyanolyan niveaura akarja leszáüitani, mint a törvényhatósági szabályrendeleteket, amelyek — mint a ministerelnök ur nagyon jól tudja — kormány hatósági jóváhagyást is igényelnek. Ezt a házszabályra talán mégsem lehet mondani. Hogy álláspontját megerősítse a ministerelnök ur, azt mondta, hogy hivatkozik egy mindkettőnknél nagyobb tekintélyre : Deák Ferenczre. Hát, t. ministerelnök ur, hogy Deák Ferencz kettőnknél nagyobb tekintély volt, azt mindig tudtam, de hogy Deák Ferenczet kettőnk közül csak én tudom megérteni, azt igazán nem hittem. (Mozgás.) Méltóságos főrendek, szabadjon nekem felolvasnom Deák Ferencznek azt a beszédét, a melyre a ministerelnök ur hivatkozott, és igazán mondhatom, hogy a ministerelnök ur nem vett magának annyi fáradságot, hogy az idézés előtt elolvasta volna, mert különben erre nem hivatkozott volna. Ez történt 1868-ban, amikor nagyon előrehaladott nyári időben a budget tárgyaltatott. Azt mondotta (olvassa) : »Inditványozom tehát, a folyó 1868. évi költségvetés mikénti tárgyalására nézve azt, hogy miután az évnek három negyede már lefolyt és csak három hónap van még hátra, a ház a költségvetést, ezúttal mellőzve a részletes tárgyalásokat, csak átalános összegekben szavazza meg ; hogy pedig a ház ily módon járhasson el, felszólitandónak vélem a ministeriumot, hogy mielőbb terjeszszen a ház elé a folyó 1868. évre oly átalános budget-törvényt, mely tekintettel a jDénzügyi bizottság által kifejezett kivan átokra, a részletek mellőzése mellett minden egyéb tekintetben megfeleljen azon kellékeknek, amelyeket a hasonló pénzügyi törvényeknél megkíván az alkotmányos gyakori at«. Deák Ferencz tehát azt tette, hogy egy képviselőházi határozatot provocált, amely határozat utasította a kormányt. Deák Ferencz tehát, t. ministerelnök ur, a kormány eljárását változtatta meg a budget-tárgyalásnál. Nem a házszabályokat, hanem a kormány eljárását változtatta meg ; hogy a kormány vonja vissza azt a javaslatot és terjeszszen a ház elé olyan egy javaslatot, amely kevesebb számú, nagyobb összegekben tünteti fel a költségvetés egyes tételeit, hogy ezáltal a részletes vitára alkalom ne adassék, illetőleg hogy ilyesformán ne is kellj en a költségvetést tételenként letárgyalni, hanem az mennél rövidebb idő alatt megszavazható legyen. És ha már eljutottunk Deák Ferenczhez, szabadjon nekem is idéznem az ő felfogását az en bloc tárgyalásokról, a szólásszabadságról és az egyes képviselők j ogairól a tárgyalás folyamán. (Halljuk ! Halljuk !) Deák Ferencz 1867 január 12-én hadkiegészítési ügyben beterjesztett felirati indítványának tárgyalásakor saját feliratának en bloc elfogadása ellen a következő beszédet mondotta (olvassa) : »Az elvben elfogadott javaslatnak feliratunk szakaszonként való felolvasása a szabályokban ki van mondva, a szabályoktól pedig még a többségnek sem lehet eltérni, csak az unanimitásnak. Mihelyt tehát vannak, akik pontonként való felolvasását kívánják, ettől eltérni nem lehet, habár csak egy vagy két tag kívánná is. Magam is óhajtom, hogy a felirat pontonkint olvastassék fel.<< (Helyeslés.) Ha tehát Deák Ferencz egyetlen egy képviselőnek felszólalási jogát is respectálta, akkor a ministerelnök urnak, a ki hozzájárult ahoz, hogy hatvan vagy én nem tudom hány képviselő rendőrszuronyok között a képviselőházból kikísértessék és a felszólalástól eltiltassék, Deák Ferenczre hivatkoznia valóban vakmerő játék. (Igaz I Ugy van! Mozgás.) Nem állítja senki, hogy joga van bármilyen tényezőnek a képviselőház határozataiba beleavatkozni. De még egy uj házszabályt is csak akkor és csak ugy hozhat a képviselőház, ha a meglevő házszabályokat pontosan megtartja. Ezt, azt hiszem, senki sem fogja tagadásba venni. Hogy mennyire akarta a törvényhozás — és nem a képviselőház — a maga autonóm jogkörében biztosítani azt, hogy egy törvényjavaslat tárgyalása alkalmával ad hoc, csak azért, hogy az a javaslat így vagy amúgy könnyebben legyen letárgyalható, ne változtathassa meg a házszabályt, ez világosan kitűnik az 1848 : IV. t.-cz. 14. §-ából. amelyre a túloldalon az urak most nagyon szeretnek hivatkozni. Méltóztassanak megengedni a méltóságos főrendek, hogy ezt a szakaszt felolvassam. (Halljuk ! Halljuk !) Ez a 14. szakasz második bekezdésében azt mondja (olvassa) : »Az előbbi paragraphusokban emiitett szabályokon kivül a legközelebbi évi ülésben legelsőbben is mindenik tábla magának rendszabályokat készit, melyekben a tanácskozás és szavazás módja és rendje és átalában véve a tábla belügye meg fog határoztatni, de amelyeknek a szoros értelemben vett tanácskozási rendet illető része csak az évi ülések végével s csak a törvényjavaslatok tárgyalásának bevégzése után fog módosittathatni<<. Ennek a törvényes rendelkezésnek kifolyása volt azután a képviselőház házszabályai 322. szakaszának megszövegezése, amely szakasz igy szólt (olvassa) : »A szabályoknak a ház szervezetét és a szorosabb értelemben vett tanácskozási rendet illető része csak az évi ülések végével, csak a törvényjavaslatok tárgyalásának bevégzése után fog módosittatkatm«. A ministerelnök ur a bizottsági ülésen mondott