Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.

Ülésnapok - 1910-25

A FŐRENDIHÁZ XXV. ÜLÉSE. 187 beszédében beszélt reparatióról, azután beszélt revelatióról. Ez sok félreértésre is adott okot és őszintén megvallva, sokat gondolkoztam e felett a propositio felett, de véges eszemmel nem tudtam ezt megérteni. Talán van más is, aki ebben a helyzetben van és azért nagyon kivánatos volna, ha a ministerelnök ur oly szives volna itt megmagyarázni, hogy voltaképen mit értett ez alatt. De bármit is értsen a ministerelnök ur a reparatío alatt; akárhogy kivan ja ezt a kérdést sanálni, akár ugy, amint azt Antal Gábor ur ő méltósága a bizottságban proponálta, t. i. a nemzetre való apellálás utján, akár pedig egy képviselőházi határozat provocálása utján : semmi esetre sem ajánlom ezt akkor megtenni, amikor már ezek a törvények szentesítve lesznek. (Helyeslés a jobboldalon.) Ernuszt Kelemen ur ő nméltósága talán eltért az eddigi szokásoktól és itt ő Felségének személyét vonván be a vitába, őt magasztalta. Remélem, hogy nem volt szándéka ezzel azt tüntetni fel, hogy azok, akik nincsenek vele egy véleményen, e tekintetben más nézeten vannak. (Helyeslés a jobboldalon.) De ha ebben mindnyájan megegyezünk is, ne méltóztassék ő Felsége személyét kitenni annak, hogy az ádáz választási küzdelmek alkalmával, vagy egy parlamenti határozat hozatala alkalmával kritika tárgyává tétessék (Helyeslés a jobboldalon.) és bevonassék ő Felségének személye azért, mert egy törvényről van szó, amelyet ő már szentesitett. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Lukács László ministerelnök ur bizottsági beszédében azt mondja, hogy (olvassa) : »Valóban nem volt rá elkészülve, hogy a főrendiház termében azért érje szemrehányás, hogy a Justh-párttal oly választójogi tervezetet igyekezett elfogadtatni, amelyet sem az a párt, sem a szocialisták nem tudtak elfogadni.« Erre már válaszoltam a bizottságban is, hogy nagyon ügyesen és hangulatkeltőén méltóztatott ezt abban a körben elpanaszolni, de ha ez csakugyan igy van, ha a béke nem azért hiúsult meg, hogy az erőszakot megcsinálhassák, hanem azért, mert a ministerelnök ur csak most, amikor már mégis összeköttetésben állt elég jó ideig a Justh-párttal, jött rá arra, hogy ez oly radioalis álláspontra helyezkedett, hogy vele megegyezni nem lehet, akkor természetesen nagyon is örvendetesnek és helyesnek fogja tartani itt mindenki azt az álláspontot, hogy a ministerelnök ur magát el nem ragadtatta, de engedje meg, hogy éhez én némi kételyeket fűzzek. Azt hiszem, hogy a tárgyalások azért hiúsultak meg, mert a ministerelnök ur át akart térni és át kellett térnie az erőszakra, (ügy van! jobbfeMl. Mozgás.) És azt gondolja a ministerelnök ur, hogy ha most, midőn — amint az köztudomású dolog volt — a szélső, legradikálisabb ellenzék is meglehetős engedékenységet mutatott a tárgyalások folyamán, nem tudott megegyezni velők, akkor ezek után könnyebb lesz velők a megegyezés ? (Helyeslés jobbfelől.) Könnyebb lesz egy mérsékelt álláspontot érvényesülésre juttatnia ? Azt hiszi, hogy akkor, midőn nemcsak a radicalis elemeket bőszítette fel maga és az uralmon levő párt ellen, hanem mindazokat is, akik a legmérsékeltebb nemzeti követelésekért küzdöttek és magukat most eltiporva látják, (Ugy van! jobbfeMl.) oda sodorta a szélső irányba, akkor könnyebb lesz egy bölcs és higgadt megállapodást létesítenie ? Azt hiszem, hogy a ministerelnök ur ebben nagyon téved. (Helyeslés jobbfelől.) Tisza István gróf legyűrte karhatalommal a szélső irányt s azokat, alak a parlamenti forradalmat vitték; de egyúttal legyűrte az egész magyar ellenzéket, legyűrte azokat is, a kik azért voltak e javaslat ellen és azért nem tudtak az ő álláspontja mellé állani és nem tudtak a kormány álláspontjára helyezkedni, mert ezekben a katonai javaslatokban azt látják, hogy a magyar nemzetnek a legszerényebb követelése is ignorálva vai; de nemcsak ezt látják, hanem látják azt is, hegy rég megígért dolgok nem lettek meghozva és nem tartattak meg. (ügy van!) Arra is kérnék talán felvilágosítást, a t. ministerelnök úrtól, hogy mi van a kilenczes bizottság jaontozataival. Dessewffy Aurél gr.: Hol van az ? Zselénszki Róbert gr.: Elrontotta a coalitio ! Dessewffy Aurél gr. : Beadták a derekukat! (Zaj. Elnök csenget.) Hadik János gr. : Ugy látom, hogy a t. ministerelnök urnak annyira tetszett Zselénszki Róbert gróf ur közbeszólása, hogy arra is kénytelen vagyok válaszolni. Hát t. gróf ur, nem a coalitio rontotta el a dolgot, hanem azok rontották el, akik a coalitio háta megett lesben álltak és felkínálták magukat, hogy itt vagyunk mi, a kik olcsóbbak vagyunk. (Igaz! ügy van! Zaj.) Ezért nem lehetett Magyarországon keresztülvinni semmit sem. Prónay Dezső b.: Ugy van ! Igaz ! (Mozgás.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Hadik János gr. : Bocsánatot kérek, hogy ismétlem annak a gondolatnak kezdetét, amelyet fel akartam vetni. Mondom, Tisza István gróf nemcsak a szélső irányt gyűrte le, hanem azokat is, akik a nemzet jogaiért küzdöttek. Ha most eszébe jut a választójogi kérdést az ő álláspontja szerint, amely — méltóztassék megengedni, hogy egész őszinteséggel kimondjam — attól tartok, túlszükkeblü, túlconservativ lesz, és a kérdést gyökeresen megoldani nem fogja, szintén karhatalommal keresztülvinni és igy az országban és a társadalom minden egyes rétegében a mély elkeseredést állandóan felszínen tartani : akkor akadhat-e valaki, aki azt hiszi, hogy ebben az országban rend, nyugalom, megelégedés és felvirágzás lesz ? Azt hiszem, hogy nem. (Igaz ! Ugy van !) Tisza István gróf legutolsó beszédében megadta magyarázatát annak, hogy miért követte ő el ezt az erőszakot. Kiderült, hogy ez nem a mostani helyzetből folyó elhatározás. Ö maga kimondja, hogy már 1898 óta, tehát közel 15 év óta vár erre az alkalomra, tizenöt év óta kéri az egek urát, hogy engedje azt neki megérnie, hogy ezt az ő elvét, ezt az ő theoriáját az obstructio végleges letörésére 24*