Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.

Ülésnapok - 1910-24

A FŐRENDIHÁZ XXIV. ÜLÉSE. 175 azonosak, ugyanazok, mint amelyeket az előbbi kormány is követett. Épen azért, ha én most egy részletes és az állami élet egész terére kiterjedő kormányzati programmal akarnék elő állani: vagy szószerinti ismétlésébe kellene bocsátkoznom hivatali elődöm programmbeszédének, vagy pedig félreértésekre adhatnék alkalmat, a miért is legczélszerübbnek látom e tekintetben egyszerűen utalni igen t. hivatali elődünk azon beszédére, amelyet 1910. január 24-én a képviselőházban és a főrendiházban elmondott, és constatálni, hogy mi teljesen magunkévá tesszük mindazt, ami ebben a programúiban Magyarországnak a monarchia másik államával és Horvát-Szlavonországokkal szemben való államjogi viszonyára, az állami pénzügyek, és az állami hitelügyek kezelési módjára, a mezőgazdaság, ipar, kereskedelem, közlekedés és cultura minden ágának fejlesztésére, valamint az igazságügyi és honvédelmi intézmények fejlesztése tekintetében teendő lépésekre vonatkozik. Természetes, méltóságos főrendek, hogy mi, a kik tagjai voltunk az előző kormánynak, és az egész kormány, magunkévá teszszük azokat a véderőjavaslatokat is, amelyeket az állam biztonsága szempontjából az előző kormány a képviselőház elé terjesztett, és amelyek ott ez idő szerint tárgyalás alatt állanak. És azt hiszem, természetesnek méltóztatnak találni, ha mi egyszersmind azt a kötelezettséget is vállaljuk, amelyet nemcsak mint képviselők annak idejében, hanem mint a kormány tagjai is vállaltunk a választójogi kérdés rendezése tekintetében. Vállaljuk azt ugy, amint az akkori programmunkban és válaszfeliratunkban foglaltatott, amidőn kimondatott, hogy az uj választójogi törvényt hajlandók vagyunk megalkotni a liberális és demokratikus haladás szellemében, az átalános választói jog elvei alapján, és mindenesetre oly módon, hogy a nemzet és a társadalom értelmesebb elemeinek befolyása és a magyar állam egységes nemzeti jellegének megvédése minden körülmény kőzött biztosítva legyen. (Elénk helyeslés.) Méltóságos főrendek! Minthogy a kormányprogramra egyes részleteire talán felesleges volna kitérnem, méltóztassanak megengedni, hogy leginkább és főképen ezzel az utóbbi kérdéssel, a választói jogi kérdéssel foglalkozzam, mert azt hiszem, hogy a jelen politikai helyzetnek talán hosszabb időre ez a sarkpontja, amely körül az egész politikai alakulás fejlődni fog. A mi kormányunk keletkezésének és fennállásának létjogosultsága, méltóságos főrendek, elsősorban és főleg azon a törekvésen alapszik, hogy a parlament munkaképességét, — amelynek sohasem lett volna szabad megszűnnie, de a mely fájdalom, megszűnt, — ismét helyreállítsuk, (Helyeslés.) hogy helyreállítsuk azt a munkaképességet, amelynek segélyével képesek legyünk kielégíteni az állam szükségleteit, képesek le- ' gyünk megalkotni azokat a törvényeket, a melyeket az állam biztossága igényel, s amelyek alkalmasak arra, hogy az állampolgárok jóléte minden irányban fejleszthető legyen, olyan intézményeket, a melyek segélyével a társadalom minden rétegének anyagi, erkölcsi és socialis igényei kielégítést nyerhetnek. A mód és az eszköz, amelyet mi a jjarlament munkaképességének helyreállítása szempontjából alkalmazásba kívánunk venni, igen egyszerű, amennyiben nem törekszünk egyébre, mint arra, hogy megszüntessük azokat az okokat, amelyek a parlament munkaképességét megakadályozták. Méltóztatnak tudni, hogy a parlament munkaképességének megszűnése arra vezethető vissza, hogy az országgyűlés képviselőházának egyik pártja bizalmatlansággal viseltetett az előző kormány iránt abban a tekintetben, mintha az előző kormány nem lett volna hajlandó a választójogi kérdés tekintetében elvállalt kötelezettségét teljesíteni. Mi meg akarjuk szüntetni, méltóságos főrendek, a bizalmatlanság okát, amennyiben tényekkel akarjuk documentálni, hogy mi igenis szintén vállaljuk az előző kormány obiigóját. belemegyünk a kérdés practieus megoldásába, hajlandók vagyunk az erre vonatkozó törvényjavaslatot elkészíteni, azt tárgyalás alá vétetni, és oly időben letárgyaltaim, hogy az uj választások már ennek az uj törvénynek alaj)ján legyenek eszközölhetők. Éz szükséges nemcsak azért, hogy a kormány egyrészről a maga elvállalt obiigójának eleget tegyen, szükséges másrészről azért is, mert az eddigi választójogi törvény alapján a választások oly bajokat és oly társadalmi betegségeket hoztak felszínre, hogy átalános politikai és socialis szempontból okvetlenül szükségesnek látszik a választójogi törvény reformja. De máskülönben is elérkezett az ideje annak, hogy a kormány és a törvényhozás ezen kérdés megoldásával sürgősen foglalkozzék, mert ha azt akarjuk, hogy az uj választás már az uj törvény alapján eszközölhető is legyen, akkor nincs vesztegetni való időnk, mert a törvény megalkotása után a választásig lefolyó rövid idő alatt oly sok teendő vár még a megoldásra — hogy többet ne említsek, a kerületek kikerekitése, a választók összeírása, a reclamationalis határidők letelése, — egyszóval oly sok teendő van még, hogy ha most hamarosan nem sikerül a választójogi törvényt megalkotni, akkor nem szenved kétséget, hogy a legközelebbi választást nem vagyunk képesek az uj törvény alapján foganatosítani. Nekem, méltóságos főrendek, mint a ki egy pár nappal ezelőtt lettem megbízva az ügyek vezetésével, nincsen kész választójogi törvényjavaslatom, és épen azért csak azokat a vezéreszméket terjeszthetem elő, a melyek engem ezen kérdés megoldásánál vezetnek, s csak azokat a