Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.

Ülésnapok - 1910-24

176 A FŐRENDIHÁZ XXIV. ÜLÉSE. fix pontokat jelölhetem meg. amelyeken belül mozogni kell felfogásom szerint, ha a kérdést czélszerüen akarjuk megoldani. Több mint hatvan esztendeje, méltóságos főrendek, hogy a mi választójogi törvényünk változást nem szenvedett, mert hiszen lényegileg ma is az 1848-iki választójogi törvény van érvényben. Ezen hosszú idő alatt a társadalmi viszonyok óriási változáson mentek keresztül. De épen az a körülmény, hogy ily hosszú időn keresztül, mig más államok fokról-fokra reformálták a maguk választójogi törvényeit, mi elmaradtunk: épen ez a körülmény azt teszi szükségessé, hogy nekünk ma sokkal nagyobb lépést kell tennünk előre, hogy ebben a tekintetben a modern állásponthoz közelebb jussunk. Kétszeres óvatosságra van azonban szükségünk, nehogy ez a teendő lépés hibás legyen. Mert ha bármely elhibázott törvényalkotás hátrányos lehet a közügyre, ugy kétségkívül a leghátrányosabb egy elhibázott választójogi törvény, amely századokra hathat ki, s amelynek változtatása vagy megjavítása vagy egyáltalában nem, vagy pedig csak igen nagy nehézségek között lehetséges. Es épen ezért, méltóságos főrendek, én annak a súlyos felelősségnek érzetében, amely ebben a tekintetben reám nehezedik, abszolúte nem volnék abban a helyzetben, hogy a koronának vagy a nemzetnek olyan választójogi javaslatot terjeszszek elő, amely az országot teljesen ismeretlen helyzetbe sodorná. Amint bátor voltam említeni, méltóságos főrendek, a mi programmunkban két feltételhez lett kötve a választójogi törvény megalkotása, és pedig az egyik a társadalom műveltebb elemeinek jogos befolyása, a másik pedig a magyar állam egységes nemzeti jellegének megóvása. Azt hiszem, az előbbi szempont bővebb magyarázatot nem igényel, annyira természetes; az utóbbi szempont azonban félreértésekre adhatna alkalmat, és épen azért kötelességemnek tartom hangsúlyozni azt, hogy ez a feltétel abszolúte nem irányul a magyar állam területén lakó idegen nyelvű polgártársaink ellen. Mi nem akarunk igazságtalanok lenni velük szemben. Mi egyenlő mértékkel kívánunk mérni, és csak arra kell törekednünk, hogy a formai igazság alkalmazása materiális igazságtalanságra ne vezessen, és attól kell óvakodnunk, hogy üres és a mi viszonyaink közt egyáltalán nem alkalmazható jelszavak után szaladva, ne tegyünk olyan lépést, amely azután túlmegy a kellő határokon, a mi nemzeti fejlődésünk szempontjából visszaesést jelentene és a magyar államnak egy évezreden keresztül kifejlődött nemzeti egységes jellegét koczkáztatná vagy veszélyeztetné. (Ugy van! Helyeslés.) A választójogi kérdés megoldásánál, ami a materiális intézkedéseket illeti, nézetem szerint két ellentétes szempontot kell kiegyenlítenünk. Az egyik a jogos aspiratiok, a másik a jogos aggodalmak szempontja. Bátor voltam említeni, hogy a választójogi törvényünk mintegy 60 esztendő óta változást nem szenvedett. E hosszú idő alatt a társadalmi viszonyok teljesen megváltoztak Magyarországon ; uj társadalmi osztályok keletkeztek, a melyek mind képzettségöknél, intelligentiájoknál, mind a nemzeti teherviselésben való részesedésöknél fogva teljes jogigénynyel birnak arra, hogy a törvényhozásban helyet foglaljanak. Ha tehát igazságosak akarunk lenni, ezek igényét nem utasíthatjuk vissza, sőt kötelességünk ezeket az igényeket honorálni, hacsak nem akarjuk, hogy azok mesterséges és erőszakos visszaszorítása később erős eruptiokra adjon alkalmat. De amily szükséges és helyes e szempont honorálása, ép oly tiszteletre és figyelemre méltó a társadalom conservativebb gondolkodású elemeinek az az aggodalma, amely az átalános választói jog elvének túlságos mértékű, vagy túlságosan gyors tempóban való megvalósításával szemben felmerül: az az aggodalom, hogy ha nem kellő fokozatossággal valósittatik meg és léptettetik életbe az uj választójogi törvény, esetleg oly hibák követtethetnek el, a melyektől azután nincs visszatérésnek helye. Hogy ez ellentétes szempontok kiegyenlithe tők legyenek, méltóságos főrendek, nézetem szerint az eljárásnak annak kellene lennie, hogy mig egyrészről elvileg a modern választójogi törvények álláspontjára helyezkedik a törvényhozás, az uj választójogi törvényt felruházza a modern választójogi felfogásból eredő minden attribútummal, másrészről azonban arra vigyáz és ugy intézi a dolgokat, hogy előre megállapítható legyen: hová vezet ez az intézkedés, kiszámíthatók legyenek annak hatásai, hogy ez a lépés a sötétbe való ugrás, vagy pedig irreparábilis bajok előidézőjévé ne váljék. Az én felfogásom szerint ezen óvatossági intézkedéseket legczélszerübb volna azon a módon eszközölni, hogy azoknak a választókerületeknek, amelyek a törvény értelmében az átalános választójogi elv szerint küldenék képviselőiket, a száma korlátoztatnék átmenetileg, és miután az intézkedések hatásával megismerkedtünk, a viszonyokhoz képest azok egy bizonyos idő múlva vagy szaporittatnának, vagy az intézkedés bizonyos irányban corrigáltatnék, ugy a hogy azt az állam érdeke és a közszükséglet magával hozza. (Helyeslés.) En nem gondolnám, hogy az ilyen természetű kerületek száma túlságosan reducálandó vagy túlságosan szűk keretek közé szorítandó lenne, és ha igazságosan akarunk eljárni, a kerületek számának mindenesetre arányban kell állania ama társadalmi osztályok létszámával, amelyek számára az ilyen választókertiletek létesíttetnek. Erre a modalitásra nézve, amint az országgyűlés képviselőházában is jeleztem, itt is kö-